Átkelés a nem létező határon
- Hogy találjak, a rendszám alapján?
- Nem, az arc alapján.
- De én téged, ha agyonütnek, akkor sem tudlak megkülönböztetni egy arabtól!
Hercel végül megsajnál, kötélnek áll. Elvisz Shufat határáig, a senki földjéig. 40 sékelt, 2000 forintot gombol le a kevesebb mint 10 perces útért. Hercel kurdisztáni zsidó. Apja adta neki ezt a nevet, tiszteletből a zsidó nép nagy fia, Theodor Herzl iránt.
A jeruzsálemi buszpályaudvar nagy kék épületétől a nabluszi úton közelítjük meg az útkereszteződést, a senki földjét. Kiszállok, Hercel szerencsét kíván, gyalog nekiindulok. Több mint egy kilométert darálok le, izraeli katonai ellenőrző ponthoz érek. Rám se hederítenek. Csak a befelé, Izraelbe tartókat ellenőrzik. Felvesz egy dugig tömött palesztin kisbusz. - Két sékel - mondja a vezető, aki csak a következő, már Ramallah határában lévő állomásig visz. A látvány félelmetes. Mindenütt golyóálló mellényű, gépkarabélyos izraeli katonák vannak. Hosszú, alagútszerű folyosón baktatok. A végén súlyos vörös-fehér betontömbök bukkannak fel, balra tompaszürke, páncélozott útlevélkezelő fülke, mellette homokzsáktorlasz, mögötte mesterlövész katonanő fürkészi a távolt. Itt is csak a megszállt területről kifelé, Izraelbe igyekvőket, taxikat kontrollálják.
A palesztin oldalon két tucat sárga taxi várakozik. A vezetők alaposan összevesznek rajtam, kihez üljek be. A szegénység szinte kitapintható. A 100 sékelest (5000 forint) senki sem tudja felváltani, ez itt túl nagy pénz. Az ellenőrző pont után, a Jaffa úton három felrobbantott ház, a detonáció az úttest aszfalttakaróját is feltépte.