persze csak képletesen. Jönnek a hirdető lapok - húsvásár (két oldalas, képes), bútoráruház (négy oldalas, képes), összesített vegyes (van vagy tíz lapos, millió betű-kép), most vegyen DVD-t, digikamérát, lapostévét - akcióóóó! A "terítőember" - ha be tud jönni a kapun - a levélszekrénybe tömi őket, ha nem tud bejönni, akkor a kiakasztott gyűjtőbe pakol. Igen ám, de a gyűjtő már nem bírja, a tömény marketing-anyag kiömlik, szétterül, elázik - megy a kukába, de jut a járólapra, kertre, utcára is.

És jön az ellenőr. Listával kezében kérdezi a bérlemények gazdijait, hogy vajon akadt-e a kezükbe ilyen-olyan reklám-lap. Ha igen, kipipálja (jól dolgozott a terítő), ha nem, rossz pont. És a túltömés, a térdig-reklám? - kérdem. Az nem baj, hogy a terítő tízszer annyi szórót, hirdető újságot "terít" a házra, mint ahány lakó van? Mondanám még,- de az ellenőr leint: neki az a dolga, hogy ellenőrizze a kapásilag való fellépést. Láttad, kezedbe került, kaptál? - oké; ha nem nyaltad át, fekte pont. Neki is, még jó, hogy neked nem... A papír pocsék - nem téma. Csak néhány erdő zokog hetente,- kb. annyit fogyaszt ez a térdig reklám.

Amúgy meg az agyonbombázott lakó tojik mán erre a sok hirdető lapra. Mondanám, de nem mondom, mert esemény van. Az egyik áruház akciós füzetkét küldött, hogy mi mindent adnak fél áron. Mentünk mi is, annyira, hogy aznap közlekedési dugó lett az áruház környékén, belül meg egymást taposta a jónép. Hitted volna, hogy a térdig reklámnak van még hatása? A piac abszurditását a jónép irracionalitása tartja el.

Úgyhogy akkor már ne sírjon az a pár erdő, ami hiába pusztul el. A dolog - a térdig reklám - hatékony. Mert barmok vagyunk, mindahányan.

alma blogja: http://alma.blog.nol.hu/