Az pedig példátlan, hogy a régi tervező személye megegyezzen a jelenlegivel, még akkor is, ha ez az egybeesés az építész párosnak csak az egyik tagját érinti. Az ilyen feladat nagy kihívás és nagy lehetőség, önértékelés és újraértelmezés, egy egész életpálya átgondolására nyújt lehetőséget.

Minden valószínűség szerint persze nem kizárólag esztétikai szempontok döntöttek amellett, hogy a Fő utcai irodaházat lebontsák, és újra tervezzék. Az egykor Csomay és Gereben tervezte irodaépület technikai és gazdaságossági szempontok felől is idejétmúlttá vált, az elavult gépészeti megoldások mellett a mai piaci szemlélet nem hagyhatta figyelmen kívül, hogy a középkori lakótorony maradványai körül magasodó, tükröződő üvegfelülettel ellátott épület épp egy sarokteleknyit pazarol el a hasznos négyzetméterekből.

A Pala ház néven ismert új irodaház Csomay Zsófia tervei szerint már ügyesebben alkalmazkodik az épített környezethez, anyaghasználatával és megformáltságával tekintélyes méretei ellenére is természetesebbnek hat. A korábban téglának és high-technek gondolt üvegfalakat mészkővel burkolt épületegyüttes váltotta fel, változatosabb ablakosztással, ritmusosabb homlokzattal, a forgalmas budai Fő utca oldalán elegáns üvegportálokkal és kényelmes lépcsőkkel, amitől az épület a korábbinál jóval nyitottabb, emberibb lett.

Annak ellenére, hogy az új irodaház nem reflektál a Francia Intézet rézsút elhelyezkedő modern tömbjére, mégis jól alkalmazkodik a közvetlen közelében emelkedő, eltérő magasságú régi épületekhez. Az évtizedekkel korábbi megoldás a Pala lépcső két oldalán mutatkozó szintkülönbségről annyiban vett tudomást, hogy nagyobb helyet engedett, és kihasználatlan közteret formálva, hiányérzetet keltett a szorosan beépített Fő utcának ezen a pontján. Bár kétségtelen, hogy ezt a kialakítást a középkori maradvány jelenléte motiválta, a jelenlegi koncepció ennél jóval szerencsésebb. A védett rom az irodaház belső tereibe került, annak szerves részeként körbejárhatóvá és szerethetővé vált, kifejezetten izgalmas esztétikai élményt kínálva a modern enteriőrben. Az egykori hiátus helyére pedig egy hangsúlyosan leválasztott kisebb tömb épült, amelynek ívelt kapuja a mélygarázs bejárataként szolgál. A főépülettől ék alakban elforduló kisebb épület mészkővel variált téglaburkolatával és barátságos tetőkertjével az utca műemlék épületeivel teremt kapcsolatot, visszafogott díszítettségével, aprólékosabb megformáltságával amolyan modern historizmust képvisel. Oldalról nézve, a Pala lépcsővel együtt haladó, felléptetett tömeg, a falsíkokkal való játék, a mészkő és a tégla összehangolt alkalmazása, illetve az eltérő ritmusú ablakosztások harmóniába oldódó változatossága megmozgatja az egész épületegyüttest.

Már kevésbé sikerült az épület hátsó homlokzata, ahol a pontosan kiszámított játékosságnak és változatosságnak nyoma sincs. A melléképület magassága itt is megőrzi az emberközeli léptéket, és mintha a Kapucinus utca vonalát követné, ferdén illeszkedik az irodaház síkjához, tompítva annak magasságát, és újabb megoldást kínálva a szintkülönbségek kiegyenlítésére. Mégis, az épületnek ezt a részét nem sikerült igazán kidolgozni. A két, már-már egyhangú, homogén tömb találkozását mindössze egy félköríves lépcsőház hivatott feloldani, amelynek megjelenése nem éppen ismeretlen a kortárs építészetben. Láttunk már ilyet éppen az építésznő férje, Reimholz Péter Logodi utcai házán vagy a Fortuna utcai épületen, sőt a Wallenberg apartmanházon is, most azonban a jól ismert motívum alkalmazása nem elegáns, ráadásul nehezen is érthető. Attól függetlenül, hogy az utca túloldalán emelkedő épületnek szintén íves a kapuja, s az irodaházon ez a lépcsőfeljárót rejtő ív erőteljes, karakteres, mégis csak mellékszereplő itt, hatása öncélú. Nem az a baj, ha egy építésznek vagy egy építész párosnak kialakul egy sajátos és önálló, jellegzetes építészeti motívuma, hanem az, ha ezt a motívumot következetlenül alkalmazza.

Szász Katalin

az OCTOGON Építészetkritikai Műhely tagja

A falsíkokkal való játék, a mészkõ és a tégla összehangolt alkalmazása, illetve az eltérõ ritmusú ablakosztások harmóniába oldódó változatossága megmozgatja az egész épületegyüttest