Szálasi Ferenc születésnapjára hirdetett emlékező összejövetelt a Magyar Jövő Csoport tegnapra, de csak öten mentek el az Új köztemetőhöz. Némi rendőri rábeszélésre ők is visszafordultak a kapuból.
Néptelen temetői járat
Fúj a szél a köztemetőnél, és legyünk őszinték: ahogy múlnak a percek, a "kivégzett-nemzetvezető-sírjánál-ácsorogni" program egyre hátrább kerül a szabadidő hasznos eltöltésének lehetőségei között. A percek múlnak, és Bácsfi Diána médiahungarista, a Magyar Jövő Csoport vezetője, az esemény ötletgazdája még mindig nincs sehol.
Fél háromkor a következő volt a helyzet: fotósok autóznak hátra, a 298-as parcellához, majd vissza, a kapuhoz, hátha történik valami. Szálasi sírja körül kilenc rendőrautó áll, mintegy húsz rendőrrel és négy kutyával, a bejáratnál egy tizenhárom fős csoport sorakozik kommandós ruhában, arrébb négyen ülnek egy autóban, oldalt öten várakoznak adóvevővel, elöl, a téren kisbusz áll, a tetején kamerával, és ekkor érezzük először, bár nagyon határozottan, hogy a demokrácia megvédése mintha kicsit túl lenne most játszva.
Egy könnyű félóra múlik így el. Cirregnek az adóvevők, csodálkoznak a koszorúárusok, s a tévések egy kopasz embert kezdenek filmezni a megállóban, mire az elővesz egy igazolványt, és azt mondja, én is rendőr vagyok. Feltűnik Komáromi Endre ezredes, a rendészeti főosztály vezetője is, aztán a fotósok, az újságírók, a rendőrök, az ezredes, valamint néhány koszorú- és művirágárus hirtelen meglódul a villamosmegálló felé.
És valóban. A temetői járatról leszáll négy férfi fekete zubbonyban, fekete sapkában. Egy kicsit megilletődöttek, ami nem csoda, hisz pillanatnyilag tizenöt rendőr és a teljes honi média néz velük farkasszemet. Ne fotózzanak, sikítja egy vékonyka hang, és most vesszük észre, van velük egy lány is. A csoporthoz néhány szót intéz Komáromi ezredes, mi kiderítjük, kik ők: a Magyar Nemzeti Arcvonal tagjai. Lassan megindulnak a temető felé, ahol újból megállítják a társaságot. Rövid, ám érthetetlen igazoltatás következik, mindenki zavarban van a helyzettől. Tízperces ácsorgást követően aztán a fekete zubbonyosokhoz lép egy őrnagy, és a következőket mondja: sem a rendőrség, sem a temetkezési vállalat nem járul hozzá politikai megmozduláshoz.
Talán ez volt a varázsszó, talán csak így volt a legegyszerűbb szabadulni ebből a kínos és komikus helyzetből. Mindenesetre a Magyar Nemzeti Arcvonal tagjai megfordulnak, és elindulnak haza.
