Fokhagymával és paprikával ízesített, hőkezelt, mosolygós (de tényleg, még a szeme is mosolyog!) sertés-arcberendezést fogyasztok kétpofára, haladok a szemtől az orr felé, nem mondom, hogy itt nem aggódom be egy kicsikét, már a takony miatt, de győz a vérszittya táplálkozásfilozófia táplálta löttyös indulat, túrok tovább, bőr-zsír-hús, sok hús, mennyi izom van egy malacarcban (!), biztosan fejlett a sertések mimikája, mijük nem fejlett, ugye, genetikailag majdnem emberek, rajtuk kísérletezik ki a gyógyszereket meg a műtéteket, még megklónonozott szívet is akarnak bennük termelni, na, mink meg nyakon szúrjuk az udvaron, a részeit nagy üstbe tesszük, a megfőtt fejet kicsontozzuk, zúzott fokhagymával kenjük, és erős pirospaprikával szórjuk.

A balkániak meg aztán az arabok is szeretik a fejet, de a birka fejét, és persze sütve, mi ilyen távolabb-keleti főzős népek vagyunk, nem sütünk, hanem bográcsolunk, dinsztelünk, abálunk. Ennek a fejevésnek biztosan van valami ősi gyökere, valami jó, sötét misztikum, olyan vallásos izé vagy legalább népi hiedelem, igen, hiedelem, mert olyan nagyon buták voltak ezek a régi népek. (Persze azért azt tudták, mikor jön a cunami.) De mi meg, kontemporáris magyarok, piszok okosak vagyunk. Egy zsenik.

Engemet ezek a tradicionalistáskodások nem is érdekelnek, mert én egy modernista vagyok, engemet a metál zene meg az internetpenetráció érdekel.

Meg a Nickelodeonon a Spongya Bob kockanadrág. Érdekelne, de eltüntette a gonosz UPC. Neki vagyok ilyenkor a magyar kapitalista éjszakának keseredve! Ahogy a piaci verseny minálunk kinéz, bakker: van egy darab kábeltévé-szolgáltató a környéken, az ember vagy szerződik vele, vagy nézheti az egyest (ahogy, baze, az adófizetők röpke százmilliójából visznek ki két szerencsétlen főpincérkülsejű antihőst síelni Karintiába meg még vagy kéttucatnyi sztárszerű létformát köretnek; a legnyomorultabb, a legmegalázóbb hetvenes évekből szalajtott presszóesztrád, amit lenyomnak az öngyilkosságot latolgató szilveszteri magányos tévézők szemüregén, aztán diadaljelentéseket adnak ki, hogy ennyien meg annyian nézték; fuck! fuck! fuck!, vissza Nahlik Gábort, azonnal!), az RTL-t meg a TV2-t, és slussz. Az egy darab kábelszolgáltató meg úgy emeli az árakat, ahogy éppen akarja, és hiába volt nekem aláírt szerződésem egy csomagról, amelyben akkor még Nickelodeon meg mondjuk Fashion TV is volt, ő fogja, egyszer csak megszünteti, betesz helyette mást, török tévét birkafejsütéssel, japánt, kínait, akinek nem tetszik, mehet panaszra a sóhivatalba.

(És akkor még nem is próbáltunk mondjuk ADSL-szolgáltatót váltani, ami gyakorlatilag nettó lehetetlenség az adott geopolitikai szituációban, a piaci verseny legnagyobb dicsőségére. Aztán meg csodálkozunk, amikor az összes IT-ipari versenyképességi listán szánkózunk lefele, már alig egy orrhosszal előzzük meg Romániát, de nem sokáig lesz már így, ti. a románok el fognak húzni, mert úgy tűnik, hogy ott például lett olyan kormány, amelynek értelmes víziója van az országról és bátorsága is cselekedni, de ezt most hagyjuk, na.)

Na, nem baj, futtassuk le újra közösen a Felhasználói Élmény Fokozása Programot, és fogadjuk meg az új esztendőre, hogy főtt fokhagymás sertésfej fogyasztása közben nem töprengünk a magyar kapitalizmus állapotán, azt ezentúl kizárólag apolitikus vagy a lakosság nagy többségének felfogásával harmonikus ultrakommunista üzemmódban tesszük.