A múlt év úgy kezdődött, hogy véget is ért. A 2004-es költségvetés egy hetet, a középtávú gazdasági program fél évet élt - január hetedikén új időszámítás kezdődött a gazdaságpolitikában. László Csaba pénzügyminisztert reggel magához kérette Medgyessy Péter akkori miniszterelnök. Bár a kabinet ülését megelőző találkozók nem voltak szokatlanok a pénzügyi tárca vezetője és a kormányfő között, László Csaba sejtette, ez különleges alkalom. A miniszterelnök délután maga jelentette be, hogy - a vártnál magasabb államháztartási hiány okán - kezdeményezi pénzügyminisztere felmentését, és az éppen Kenyában telelő kabinetfőnökét, Draskovics Tibort kéri fel a megüresedő poszt betöltésére. Azt már akkor tudni lehetett: mindez együtt jár majd azzal, hogy a 2004-re tervezett, a GDP 3,8 százalékában meghatározott deficit magasabb lesz a vártnál, ami egyet jelent az euró 2008-as bevezetésének elhalasztásával is.

Draskovics Tibor kinevezésével azonban mégsem voltak elégedetlenek a külföldi befektetők és az elemzők: az új pénzügyminiszter ugyanis az új, a nemzeti össztermék 4,6 százalékát kitevő 2004-es hiányterv és a 2010-es euródátum mellé egy 185 milliárdos megszorító csomagot is pakolt - igaz, ebből úgy 35 milliárdot még az előző év végén László Csaba harcolt ki. Draskovics további 150 milliárdja - a második, a márciusi megszorító csomag - mindenesetre elég látványos volt ahhoz, hogy megnyugtassa a befektetőket, és kifejezze a kormány készségét a hiány kordában tartására. Ezt a készséget év közben még kétszer meg kellett mutatni: április elején azért volt szükség újabb 14 milliárdos zárolásra, mert az eredetit nem hajtották végre megfelelően. A nyáron pedig azért vették el a meglévő maradványokat - mintegy 100 milliárdos értékben -, hogy a minisztériumok ne költhessenek többet a kelleténél. Az összesen 300 milliárdos megszorítások ellenére a költségvetés hiánya egészen az év végéig téma maradt - a deficitcélt ugyanis az ősszel fel kellett adni. Most pedig az új, a GDP 5,5 százalékát kitevő hiány betartása is kétséges - bár ennek érdekében visszatartották az áfakifizetéseket, és gyorsan beszedték a koncessziós bevételeket is. A hiány és a pénzügyminiszter ügyében ennek az évnek az eleje igencsak hasonlatos az előzőhöz: akkor is rebesgették a személycsere lehetőségét, és akkor is a deficit teljesítése volt a fordulópont.

Visszafogott lakosság

Nagy különbség viszont a tavalyi és a 2003-as gazdasági folyamatok között az, hogy 2004-ben tényleg látható volt az a félfordulat, amit két évvel ezelőtt kellett volna megtennie a gazdaságnak. Ennek alapja egy olyan csomag, amelyről még 2003 végén döntöttek, és amely a lakosságot érintette - mégpedig meglehetősen keményen. A január ugyanis nemcsak új pénzügyminisztert, hanem igencsak kemény adószabályokat is hozott, a 12 százalékos áfakulcsot 15 százalékra emelték. Ennek hatása pedig a nagyobb árakban, vagyis a magasabb inflációban mérhető le. A 6,5 százalékosra emelkedő fogyasztói árindex következménye pedig az lett, hogy tavaly - nyolc év óta először - nem emelkedtek a reálbérek. Ez a lakossági szempontból remeknek egyáltalán nem nevezhető hír a gazdaságpolitikusoknak azért jelent áldást, mert a túlköltekező költségvetéshez így legalább nem párosul a lakossági fogyasztás növekedése. Vagyis nem borul fel nagyon a pénzügyi egyensúly.

A visszafogás követelménye látszik a lakáshitelezési rendszer lefaragásán is: a piac majd belerokkant a 2003 végén meghozott szigorításokba, és hiába várt határozott fellépést érdekei védelmében a januárban megalakított hivataltól. A hivatal nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket - az év végén új vezetőt és új helyet is kapott. A nemzeti lakásprogram sem jutott túl a kabinet szűrőjén, ősszel csupán néhány szeletkéjét tárgyalta az Országgyűlés. A Fészekrakó program az előző év nagy ígérete maradt - csak az idén fogadják el, és csak a jól kereső, de megtakarítással nem rendelkező fiatalok otthonteremtését hivatott támogatni. Az új lakásokat is utolérte a használtlakás-piacot már évek óta jellemző túlkínálat. A lakásvásárlók sorai megritkultak. A tavaly megkurtított állami kamattámogatás helyét átvette ugyan a devizahitel, de a magasabb törlesztőrészletek és a valutaárfolyamban foglalt kockázatok sokakat visszariasztottak.

A lakosság számára oly kedvezőtlen folyamatok azonban lehetővé tették a kamatok csökkentését - ez makrogazdasági szempontból pedig igencsak kívánatos volt. A magas kamatok az év vitatémáját jelentették - a 2003 novemberében 3 százalékponttal megemelt jegybanki alapkamat csak egy év elteltével tért vissza 10 százalék alá. Erre jobbára a fogyasztás apadása, no meg a lakosság hitelfelvételi kedvének mérséklődése adott lehetőséget. Megnőtt a forint iránti kereslet, és a magyar valuta stabilan erősödött az év folyamán. A folyamatnak az exportálók nem örültek, bár a kivitel lendületes iramban emelkedett.

Bankok nyerő helyzetben

A magas kamatokkal - a külföldi befektetőkön kívül - a hazai bankok jártak a legjobban. A pénzintézeti nyereségeken nem igazán látszott meg a lakáshitelezés visszafogása - ezt azonnal kompenzálni tudták a stabilan erősödő forint miatt alacsony kockázatúnak tűnő devizahitelekkel. Az óriás banki nyereségek mozgatója a megemelkedett kamatszint volt: magas piaci hozamszint esetén a banki kamatmarzs is emelkedik, így a bevétel automatikusan nő, miközben a költségek nem emelkednek.

A banki profit növekedése - és főként az OTP nyereségének látványos emelkedése - a tőzsdére is kedvezően hatott. A börze hivatalos indexe csúcsot csúcsra döntött, amiben a Mol árfolyamának emelkedése szerepet játszott. Ennek a magas olajár mellett a bizonytalan nyereségű gázüzletág eladása volt az oka. A német E.ON a gáztárolással és -kereskedelemmel foglalkozó két cég 75 százalékát szerezte meg - átvállalva az ügyletekkel kapcsolatos hiteleket -, a maradékra pedig eladási opciót kötöttek. Az árfolyam-emelkedések hátterében mindkét cég esetében a nemzetközi terjeszkedésnek is jelentős szerepe van. A Mol és az OTP tavaly is tovább erősítette regionális szerepét, nagyrészt ugyanott. Az olajtársaság például megvette a romániai Shell-kutakat, az OTP pedig egy ottani kisbankot, valamint egy horvát nagybankot.

Megjelent a piacon a német Lidl diszkontlánc. Az ukrán Donbass acélipari társaság előbb a Dunaferrt vette meg a privatizáció során, majd a diósgyőri DAM Steel eszközeit is megvásárolhatták. A tőzsdét magát a bécsi börze, pontosabban a bécsi versenytársat tulajdonló osztrák bankok vásárolták meg.

Májusban új nevet kellett megtanulnunk: a Westelből akkor lett T-Mobile. A távközlési piacon új társaságok is megjelentek. Ha harmadik generációs mobilszolgáltatást nem is indít, a vezetékes telefonpiacon már áprilisban megjelent a Tele2. A társaság eleinte csak nemzetközi, távolsági és mobilhívásokat bonyolított, ám ma már helyi hívásokat is "vállal". Jelenleg több mint 200 ezer ügyfele van. A vezetékestelefon-piac másik új szeplője a szeptemberig kábel- és internetszolgáltatóként ismert UPC. A hálózata kiépítésekor alkalmazott technológia ugyanis a hagyományos kábeltelevíziózás mellett interaktív távközlési szolgáltatások bevezetését is lehetővé tette. Tavaly január óta lehetőség van arra, hogy a lakóhelyen maradva úgy váltsunk vezetékes telefontársaságot, hogy közben megtartjuk hívószámunkat. Erre november végéig több mint 44 ezer telefonszám esetében került sor. A mobilszámok csak május óta hordozhatók, azóta 36 ezer előfizető vitte át számát egyik cégtől a másikhoz. A mobilpiac legérdekesebb történése a UMTS mobiltender kiírása volt, amelynek eredményeként az eddigi három mobilcég indít majd új techológián alapuló 3G-szolgáltatást.

Kis ügyek, nagy botrányok

A legnehezebb személycsere a pénzügyi felügyelethez köthető: Szász Károly elnököt hosszasan támadták kormánypárti oldalról, majd egy új törvényt fogadtak el, amelynek révén új vezetőséget is lehetett választani. Igaz, ez sem ment simán: Farkas István, a PSZÁF új elnöke csak másodjára ment át a parlamenti szavazáson - az első körben a kormánypártiak egyszerűen nem tudták biztosítani az elegendő szavazatot.

A botránykrónikához tartozik még a brazil és spanyol paprika ügye is - az aflatoxinlázban a kormány és a tisztiorvosi szolgálat előbb leszedette, majd bevizsgálta, később pedig visszapakoltatta a paprikakészítményeket a boltok polcaira. Talán ennek köszönhetően a bogarakkal kevert gyógyteák ügye is nagyobb figyelmet kapott. A gazdáknak a rekordtermések jelentettek gondot. A mezőgazdaságban érződött leginkább az ország uniós csatlakozása: teljesen megváltoztak a gazdálkodás feltételei. Módosult a támogatási rend, a gazdák féléves-éves késéssel juthatnak pénzükhöz. Ráadásul nem mindenki kaphat támogatást: az állattartók jóval kevesebbet, a szántóföldi növénytermesztők többet kaphatnak a központi forrásból. Ez is magyarázza a múlt év eleji agrártüntetéseket - főként az állattartók követeltek maguknak nagyobb támogatást, és kaptak is valamennyit a Budapestig érő tüntetések hatására. Az év végi ismétlő demonstráció már nem volt ennyire sikeres - igaz, most már vannak gazdák (méhészek), akik Brüsszelbe járnak tiltakozni.

A tavalyi uniós csatlakozásnak közvetlenül ez volt a jele - a kormányváltásnak még ennyi sem. A múlt év gazdasági szempontból nyugodtnak tekinthető: nagyobb kilengések nélkül fejlődhetett a gazdaság, nagyjából a várt mederben.

Draskovics Tibor a csatlakozási ünnepségen. A tavalyi kottát nem õ írta, de kihúzott néhány szólamot