A könyveknél a lap különbséget tesz a szépirodalom és a "nem fikciós" alkotások között. Előbbi kategóriában a kritikusoknak Marilynne Robinson Gilead című regénye tetszett a legjobban. A mű apák és fiúk kapcsolatával foglalkozik a rabszolgaság XIX. századi eltörlése és az 1950-es évek emberjogi ébredése közötti időszakban. Colm Toibin A Mester című életrajzi regénye az előző századforduló egyik legnagyobb amerikai írójáról, Henry Jamesről szól. Harmadik lett Philip Roth Amerika-ellenes összeesküvés című regénye, amely abból a feltételezett helyzetből indul ki, hogy az antiszemita óceánátrepülőt, Charles Lindberghet a második világháború előtt Amerika elnökévé választották. A második kategóriában Ron Chernow Alexander Hamiltonról írt életrajza lett a legjobb. Az amerikai alapító atyák egyike pénzügyminiszterként a kapitalizmus érvényesülésének volt a híve, és mellesleg az amerikai nacionalizmus atyjaként vonult be a történelembe. 1804-ben halt meg, az Aaron Burr alelnökkel vívott pisztolypárbajban. Bob Dylan önéletrajza (Krónikák: Első kötet) lett a második, míg David Hackett Fischer Washington átkelése című, a polgárháborúról szóló történeti munkája a harmadik. Irodalmi körökben ugyancsak nagy szenzáció volt Stephen Greenblatt munkája, a Will a világban: Hogyan lett Shakespeare-ből Shakespeare.

Az év legjobb filmje a lap szerint Clint Eastwood Egymillió dolláros Babyje lett, amely újrafogalmazza a bokszfilmek hollywoodi kategóriáját, és állítólag még a tavalyi Oscar-díjas Misztikus folyónál is jobb. A tízes lista végére fért csak oda Michael Moore cannes-i nagydíjas alkotása, a Fahrenheit 9/11. 2004 legjobb tévés teljesítménye az HBO Kíséret című sorozata, amely egy fiatal hollywoodi sztárról és a körülötte lebzselő, belőle élő társaságról szól. A szexbűntények felderítését bemutató Törvény és rend lett a második, benne a női főhőst alakító Mariska Hargitayval. A New York Times a harmadik helyre sorolta az elnöki tévévitákat - azzal a megjegyzéssel, hogy a választást nem a győztesük nyerte.

A legjobb színdarabok mezőnyében több politikai tárgyú dráma is akadt - úgy tűnik, hogy a Broadway válik a Bush-ellenes művészi mozgalom egyik fő frontjává. A legjobb azonban a Bérgyilkosok című Sondheim-Weidman produkció, vagyis egy krimi lett. A legjobb balettelőadás a New York City Ballett George Balanchine-re emlékező Századik évfordulók című műsora volt. A második helyen is centenárium végzett: Frederick Ashton ünneplése a Lincoln Centerben. Az amerikai táncművészet harmadik legfontosabb eseménye az volt, hogy az utolsó pillanatban új szponzorok révén sikerült megmenteni a bezárástól a Harlemi Táncszínház iskoláját.

A képzőművészeti események sorában New Yorkban, a Modern Művészetek Múzeumának Manhattanbe való visszaköltözése nyert. A felújított épület nemcsak megnövekedett kiállítási terével, hanem a húszdolláros - mintegy 3700 forintos - belépőjegyével is feltűnést keltett. (Bár tizenhat év alatt a látogatás továbbra is ingyenes maradt.) A kiállítások között Shomei Tomatsu fotóművész és a New York-i Japán Társaság vitte el a pálmát.

A klasszikus zenei felvételek között Till Fellner nyert Bach Jól hangolt zongora című gyermekdarabjainak első kötetével. A popzenei kategória éllovasa a U2 Hogyan szereljük szét az atombombát című albuma. A dzsesszlemezek közül a New York Times a Magyarországon is többször megfordult Joe Lovano I'm all for you című CD-jét tartotta a legjobbnak, második lett a májusban elhunyt remek dobos, Elvin Jones utolsó felvétele, amely a The Great Jazz Trióval készült, és csupa örökzöldet tartalmaz (Someday my Prince will come).

Washington, 2005. január