A mintegy 1,8 millió forintba kerülő koktélt nem a részegen betévedő milliomosok kizsebelésére találták ki. A véletlen rendelést kizárja, hogy a rendelést 72 órával a fogyasztás előtt kell leadni, és közben még el kell fáradni az ékszerészhez is, kiválasztani a később hanyagul a jég közé ejtendő briliánst. Külön gondot fordítanak arra, hogy a pincér nehogy rossz asztalhoz vigye ki a közönséges martinihez a megszólalásig hasonló italt. A receptet nem hozták nyilvánosságra. A martini alapesetben ginből és száraz vermutból áll, egy vagy két olívabogyóval.

Az Algonquin Hotel az extravagáns koktélkölteménytől eltekintve is New York egyik legismertebb szállodája. A húszas években itt működött az az írói kör, amely valóságos forradalmat okozott az amerikai irodalomban. A hotel szalvétáin Dorothy Parker írónőnek a martinihez írt ódája olvasható, amely szabad fordításban így hangzik: "Szeretem a martinit - de legfeljebb kettőt. A harmadiktól az asztal, a negyediktől a házigazda alatt találom magam."