Ez az afrikai klón történetesen szarvasmarha. Létrehozója Vajta Gábor orvos - pontosabban patológus -, aki beleunva a boncolásokba, 1989-ben szakmát váltott.

"A váltás elkerülhetetlen volt. Romló hallásom miatt egyre kevésbé tudtam ellátni a feladatomat. Egy patológus a boncteremben dolgozik, vagy a szövetmintákat elemzi, ehhez nem kell egészséges fül, de az eredményekről általában telefonon tájékoztatja kollégáit. Ez egy idő után nem ment. A váltás legfőbb érve azonban az volt, hogy a mi szakmánk művelői életük során úgy húszezer holttestet látnak, öt-tízezret saját maguk boncolnak fel. Más orvosok döntően gyógyult emberekkel találkoznak, akiknél az alkalmazott terápia hatásos volt. Mi viszont csak olyanokkal, akik belehaltak betegségükbe. Felelősségteljes, ugyanakkor rettenetes rutinmunka a patológusé, ami számomra meglehetősen személyiségromboló volt. Éreztem, hogy váltani kell."

Szövettenyésztési és molekuláris biológiai tapasztalataira alapozva sikeresen átnyergelt az 1989-ben induló gödöllői Mezőgazdasági Biotechnológiai Kutatóközpont egyik intézetének helyettes vezetői székébe - állat-biotechnológiával foglalkozott. Három hónap sem kellett hozzá, és fejlődésnek indult az embrió, amelyből Kelet-Közép-Európa első lombikborja megszületett.

"Hihetetlen fordulatszámon dolgoztunk, talán többet is, mint amennyit elvártak. Az elismerés: négyévnyi munka után fegyelmivel eltávolítottak. Dániában kötöttem ki. Tulajdonképpen hálával tartozom volt magyarországi főnökeimnek, akik tíz éve aktívan előmozdították külföldre távozásom. Segítségük nélkül életem legszebb élményeivel lettem volna szegényebb."

Dániában állást és professzori címet, Ausztráliában állampolgárságot szerzett. Több mint húsz országban kutatott, és egy - Magyarországon végzett - műtétnek köszönhetően visszanyerte hallását. Jelenleg Skandinávia egyetlen klónlaboratóriumának vezetője, az Európai Unió által támogatott, az állatklónozás etikai kérdéseit vizsgáló nemzetközi munkacsoport tagja. Legfeljebb száz kutató mondhatja el magáról, hogy életében emlős állatot klónozott, vagy ehhez szükséges hatékony technológiát alkotott.

"Ez a csoport ismer és elismer, de a nagyvilág keveset tud a munkámról. Az embriók mélyhűtésében értem el az első értékes eredményt. A korábbi próbálkozásokat egy apró ötlettel ötvözve hatékony és olcsó eljárást dolgoztam ki a petesejtek és a korai embriók mélyhűtésére. Ma a világ valamennyi kontinensén ezt alkalmazzák."

A mélyhűtés csak a kezdet volt. Hamarosan klónozott. S ha belekezdett, kiötlött egy újszerű eljárást, a kézi klónozást. A testi sejtek klónozására szolgáló megoldását - amely a szarvasmarha esetében olcsóbb és hatékonyabb, mint bármely más addig alkalmazott módszer - Ausztráliában szabadalmaztatta. Az eljárás lényege, hogy a petesejtet körülvevő burkot - a "tojáshéjat" - a manipulációk előtt eltávolítják, így a petesejt könnyen hozzáférhetővé válik, és a magátültetés kézzel, egy olcsó mikroszkóp alatt is elvégezhető. A burok nélküli embriók kezelése és tenyésztése persze új problémákat vetett fel, de ezeket sikerült megoldaniuk. A tizedrészére csökkent költségek mellett az is fontos szempont, hogy egyszerűsége miatt ez az eljárás a jövőben automatizálható lehet. Az első afrikai klónállat létrehozása is Vajta Gábor nevéhez fűződik. 2002-ben egy hónapos látogatásra hívták Dél-Afrikába, ahol egy volt atomerőmű egyik kiszolgáló épületében berendezett kezdetleges laborban dolgozott. Lehetetlennek tűnt, hogy egy hónap alatt itt bármit is el lehet érni. Az utolsó héten mégis három klónozott szarvasmarha-embrió indult fejlődésnek.

"Egy közeli állattartótelepre vizesvödörben vittük át a fóliazsákba csomagolt tenyésztőedényeket - a földúton zötykölődve folyamatosan ellenőriztük a víz hőmérsékletét, ha lehűlt, a forró vizes tartályból löttyintettünk hozzá. Mindhárom embriót beültettük, mindhárom állat vemhes lett. Két klón elpusztult, a harmadik egészségesen megszületett - tudomásom szerint hamarosan megtermékenyítik. Bebizonyítottuk, lehetetlen körülmények között is lehet klónozni."

Miért klónoznak a klónozók?

"A humán gyógyászatban alkalmazható szerveket, sejtcsoportokat állíthatunk elő. Sertéseket például szervdonorként használhatnánk. Nincs miért megriadni: az elmúlt évtizedekben nagyszámú sertésszívbillentyűt ültettek be emberek testébe. Fontos cél olyan állatok létrehozása, amelyekkel humán betegségeket lehet modellezni - paralízist, Alzheimer-kórt. Egy másik út: genetikailag módosított háziállatokkal, például tehénnel az ember számára fontos fehérjéket tartalmazó tejet termeltethetünk."

Létezik-e még olyan kis létszámú csoport, amelyet ennyire utálnának?

"Nem dobálnak bennünket paradicsommal, de nem engednek bennünket dolgozni sem. A közvélemény nyomására folyamatosan csökkentik a támogatásunkat. Dániában nincs megfelelő hátterünk, de Európa más államaiban, illetve az Egyesült Államokban, Ausztráliában is ez a helyzet. Az elmúlt évek lelkes klónozói mind nagyobb számban keresnek inkább biztosnak tűnő állásokat. Egyetemekre, illetve a klónozással nem foglalkozó intézetekbe igyekeznek."

Kizárólag Kínában, Koreában, Japánban és Tajvanon fejlődik ez a terület. A professzor szerint attól nem kell tartani, hogy távol-keleti klónhadak lepik el majd a világot - ott is ellenőrzik ezt a tevékenységet. De: ami érdemi az embriológiában az elmúlt három-négy évben történt, az onnan jött. Dolly, a skót bárány születése óta a vén kontinens alig tett valamit. A nagyfokú elutasítás megtette a hatását.

"Dolly óta csak vánszorog a tudomány, több a kudarc, mint a siker. Nyolc éve azt hittük, az összes állatfaj klónozható, ma tizenegyről tudjuk biztosan, hogy ez a művelet sikeres. Az emberklónozásról alig tudunk valamit, mégis mindenki azzal gyanúsít bennünket, hogy ez a mielőbbi célunk."

A terápiás, azaz gyógyászati célokat szolgáló humán klónozással a világ számos pontján egyetértenek. A szaporodási célú klónozást mindenütt elutasítják - ennek pillanatnyilag nincs realitása. Felelős kutató ilyen munkába nem vág bele. Az állatkísérletekben is nagyon sok a selejt. Amíg nem ismerjük ennek hátterét, felelőtlenség az emberklónozás. Azokat, akik ezzel hitegetik-fenyegetik az emberiséget, nem szabad komolyan venni. A szakma perifériáján vannak, vagy éppenséggel nem tudják, mit mondanak, mit akarnak csinálni. Akik tudják, eddig sem vállalták a humán klónozást. Ha valaki elkezdené, és az első próbálkozása sikeres lenne, a többi kudarccal végződne.

"Higgye el, a közeljövőben nem várható ilyen bejelentés."

Mondom erre, mindenki biztos benne, hogy előbb-utóbb megszületik az első klónember.

"Remélem csak akkor, amikor már a háziállatokban leszorítottuk a selejtek arányát, s nagy hatékonysággal tudunk főemlősöket klónozni. Ha ismerjük a jelenlegi fejlődési zavarok hátterét, és teljesen kontrollálni tudjuk, akkor eshet szó esetleg az embermásolásról. Ezt én tíz-tizenöt év múlva tudom elképzelni. Ha egyszer lehet, akkor is meg kell nézni, miért klónozzunk. Nem hiszem, hogy bárki is diktátorokat akarna gyártani, azokból négy-öt elég, annyit egy békés rendszerváltozás is felszínre hoz. Izomembert sem kell fejleszteni, hiszen már most ezerszámra járnak közöttünk."

Kinek áll érdekében? Azt mondja: félőrült embriológus, aki így akar nevet szerezni. Azoknak, akik eddig előálltak ezzel az ötlettel, nem volt kellő tapasztalatuk. Mi lesz, ha egy őrült mindenáron klónozni akar? Őrültek mindig voltak, de az igazán veszélyesek meglepően racionálisan gondolkodnak. Másik válasza: a meddőség kezelése. Elképzelhető, hogy egyes párok esetében kizárólag ez a megoldás adhat esélyt az utód létrehozására. Nem hiszi, hogy ezt megtagadhatjuk a szülőktől - ha nincs kockázat. Ha valahol, akkor a családban van igény klónozott gyerekre. Az utódok létrehozásának joga egyike a legalapvetőbb emberi jogoknak. A kópialét az ikrek esetében sem okoz különösebb problémát. Akkor miről beszélünk?

"Ma a klónozás a jó és a rossz tudomány határköve. Szemünkre vetik, hogy a klónozás beavatkozás a természet törvényeibe. Nos, Prométheusz óta mást sem teszünk, mint beavatkozunk. Tűzzel, vassal, császármetszéssel, csípőprotézissel, újraélesztéssel. Miért éppen a klónozás esetében érzi úgy a világ, hogy eddig, és ne tovább? A politikai ellenérvek mindenkihez, a mi érveink viszont nagyon kevés emberhez jutnak el. Rólunk nagyon sokat beszélnek, de velünk nagyon keveset. Az egyházak túlnyomó többsége elutasítja a klónozást, de négyszemközti beszélgetéseken csendesen bevallják, hogy hitük nem tartalmaz olyan elemet, mely egyértelműen elítélné, eleve megtiltaná emberi embriók klónozását. Az emberek döntő többsége úgy ítél rólunk, hogy nem tudja, tulajdonképpen kik vagyunk, mit csinálunk és miért."

Az Egy klónozó vallomásai című könyve kísérlet arra, hogy megismertesse a közvéleményt érveikkel. Hiszi: most kellene megállni, és az egész témáról letisztítani a maszlagokat, a tévhiteket. Racionális vitát indítani a támogatók és az ellenzők között - a jelenleginél korrektebb, nyugodtabb körülmények között. Mert aggódik.

"Patológusként láttam az élet végét. Fejlődési rendellenességgel született gyerekek feküdtek a boncasztalomon - én elvből nem foglalkoznék humán klónozással. Féltem és félek tőle. Nem az én feladatom. De ha hasonló aggodalmak vezették volna az első mesterséges megtermékenyítéssel próbálkozó kutatókat, akkor ma nem élne egy-másfél millió, Petri-csészében fogant ember a Földön. Belátható időn belül minden iskolai osztályban lesz olyan gyerek, aki születését az embriológiának köszönheti. A távolabbi jövőről még korai beszélni..."

EREDETILEG VESSZŐT JELENT a görög eredetű klón szó. A leginkább elfogadott definíció szerint a klónozás azonos genetikai állománnyal rendelkező egyedek létrehozása ivartalan szaporítással. A szaporodási célú klónozás egy emberi lény előállítását tekinti végső céljának, míg a terápiás célú beavatkozás célja nem egy ember létrehozása, hanem gyógyítási célra embrionális őssejtek előállítása és tenyésztése - az elv tehát ismert, a gyakorlathoz további kutatások kellenek. Mindkét esetben első lépésként a kezelni kívánt személy egy egészséges testi (azaz az ivarsejtek kivételével bármilyen más) sejtjének magját, vagyis a genetikai anyagát egy örökítőanyagától megfosztott petesejtbe ültetik, vagy a testi sejtet egyszerűen egyesítik a magjától megfosztott petesejttel. Az így létrehozott sejtet osztódásra bírják. A szaporodási célú klónozás esetén a mesterségesen létrehozott embriót egy-két nap múlva beültetik egy kihordó anya méhébe, s ha nem lép fel komplikáció, a szokásos kilenc hónap múltán elvileg megszülethet a gyermek. Terápiás beavatkozás esetén öt-hat nap alatt létrejön a mintegy száz sejtből álló hólyagcsíra-állapot, amelyből embrionális őssejtek nyerhetők. A felesleges sejteket elpusztítják. Következő lépésként a kinyert őssejteket tenyészteni kezdik, s megfelelő technikákkal elérik, hogy a kívánt sejttípus (például szívizom-, csont- vagy akár idegsejt) irányába fejlődjenek. Az így előállított sejteket visszajuttatják a sejtmagot adó személybe, s szervezetében fokozatosan kicserélik a beteg szövetet. A gyógyászati klónozás hallatlan előnye, hogy az elvileg korlátlan és személyre szabott őssejtforrást jelent, illetve nem lép fel a kilökődés, mivel a létrehozott sejtek genetikai anyaga az eredeti testi sejt genetikai anyagával megegyezik.

Vajta Gábor: A távolabbi jövõrõl még korai beszélni