Radnai Béla az ágyban fekve hallgatta a felesége gurgulázó kacagásait, és nem kevés szomorúsággal gondolt azokra az időkre, amikor ilyen kacagások elsősorban az ő viccelődései, közbeszólásai, játszadozásai nyomán hagyták el a felesége ajkait.

A gurgulázó kacagások olyankor is hallatszottak, ha a felesége folyatta a vizet - amikor elzárta, a beszélgetés mondatai is tisztán beszűrődtek a kisszobába, ahol Radnai Béla mostanában az éjszakákat töltötte. A felesége mindig szakaszosan engedte tele a fürdőkádat: már benne ült, s kicsit megnyitotta még a csapot, megmosta az arcát és utána újabb vizet engedett.

- Szeretném, ha válaszolnál egy kérdésemre - hallotta Radnai Béla, miután a felesége ismét elzárta a csapot. - De ezt a kérdést inkább SMS-ben teszem föl és te is úgy válaszolj - kis szünet után hozzátette: - Így a jobb.

Radnai Béla becsukott szemhéjai mögül is látta, amint a felesége sebes, begyakorlott ujjmozdulatokkal SMS-t ír. Nem telt bele az utolsó mondat elhangzásától számítva egy perc, és a kisszobába behallatszott a válasz érkezését jelentő kettős sípjel. Radnai Béla felesége ekkor megint fölkacagott.

"Fél három van" - állapította meg Radnai Béla az órára nézve - "Vajon dolgozni volt, vagy...?" - s azon kezdett el tűnődni, ismeri-e azt a fiatalembert, akivel a felesége a fürdőkádban ülve - gurgulázó kacagások közepette - mobiltelefonozik.

Bár erről Radnai Béla természetesen nem tudott, ugyanebben a percben, száztíz kilométerrel arrébb, Radnai Béla anyósa fölült az ágyban és azt mondta:

- A kávéskészlet - majd megismételte hangosabban is: - A kávéskészlet!

- Mi van? - kérdezte Radnai Béla apósa, aki az utóbbi időben elég éberen aludt, és a legkisebb neszre is azonnal kinyitotta a szemét.

- A kávéskészlet - mondta harmadjára is Radnai Béla anyósa. - Az a gyönyörű készlet, amit Erdélyből hoztunk. Hat kis kerámiabögre és egy kancsó. Nehogy már megtartsa magának.

Radnai Béla apósa ugyanazt tette, amit Radnai Béla: megnézte az órát.

- Ez hogy jutott ilyenkor az eszedbe? - hangjában egy kevés bosszúság csengett.

- Miért, téged talán nem érdekel, hogy melyik dolog kié lesz? Azt hiszed, azért, mert kiharcoltad a gáztűzhelyet, nincs már más tennivaló?... Ha nem figyelsz oda, ez se perc alatt kisemmizi a lányodat. Zsebre vág mindent, azt is, amit mi vettünk nekik.

- A kávéskészletet nekik hoztuk - dörmögte Radnai Béla apósa. - Kettejüknek, Erdélyből.

- Én pedig nem engedem, hogy másé legyen. Emlékszel, ott vettük Korondon. Mennyit alkudtam rá!

Radnai Béla apósa kinyitotta a száját, majd jobbnak látta hallgatni inkább. Csak akkor szólalt meg, amikor Radnai Béla anyósa fölkapcsolta a lámpát és a telefon után nyúlt.

- Mit csinálsz?

- Fölhívom, hogy írja föl a listára a kávéskészletet... Nyugi, a mobilján hívom, ha már alszik, úgyis kikapcsolva van - Radnai Béla anyósa tárcsázott és fülelt. Utána azt mondta: - Foglalt. Beszél valakivel.

- Még ébren van? - erre Radnai Béla apósa is fölült. - Ilyen sokáig dolgozott?

- Tudod, hogy sokat dolgozik - Radnai Béla anyósa ismét tárcsázott. - Majd megszakadnak a munkától, annyi van. Ő keresi a pénzt, amaz meg rajta élősködik. Na, figyelj csak! Most kicsöng.

Ugyanebben a pillanatban, száztíz kilométerrel arrébb, amint meghallotta a mobiltelefon csöngését, Radnai Béla a fejére tette a kispárnát és azt dünnyögte maga elé:

"Jobb lenne, ha inkább maradnának az SMS-nél. Sokkal jobb lenne" - sóhajtott, majd zokogni kezdett.

Halkan zokogott: ügyelt arra, nehogy egy hang is kihallatszódjék.