Az ezt követő hét napon át mindennap más a felelet, sorra kerül a dr. Maulana Karenga (szuahéli jelentése Nagy Tanító) által kiválasztott hét alapelv. Persze az egész nem érne semmit egy nagy ünnepi vacsora és a gyermekek megajándékozása nélkül. Világszerte állítólag több mint húszmillió afrikai származású ember tartja meg a kwanzaa részletesen kidolgozott ceremóniáit - ami nem rossz arány egy nem egészen négy évtizede mesterségesen létrehozott ünnep esetében.

A most 63 esztendős kaliforniai egyetemi tanár és fekete polgárjogi aktivista, Maulana Karenga (eredetileg Ron Everett) a hatvanas évek közepén Los Angelesben kirobbant zavargásokat követően dolgozta ki a kwanzaa koncepcióját. 1965 augusztusában a megapolisz Watts nevű városrészében egy szimpla közlekedési szabálysértést követő rendőri beavatkozás nyomán súlyos etnikai konfliktus robbant ki. A hatnapos utcai összecsapásokban 34 ember vesztette életét, több mint ezren megsérültek. Karenga válasza erre az afrikai azonosságtudat és önbecsülés helyreállításának igénye volt, ezt a célt szolgálja az afrikai, keresztény és zsidó motívumokat eklektikusan ötvöző, ám a karácsonytól és a hanukától hangsúlyosan elkülönülő új ünnep. Ennek neve a szuahéli matunda ja kwanzaa kifejezésből származik, amely az első termést, a munka első gyümölcsét jelenti. A kwanzaa ugyanakkor egy angolai folyó is.

Karenga semmit sem bízott a véletlenre. Az amerikai - és újabban a kanadai, brit, jamaicai, sőt afrikai - fekete családoknál december 12-én kell összeállítani az ünnep, beleértve a rokonlátogatások és a trakták részletes menetrendjét. Egy héttel később kiterítik a mkekát, azaz a kisméretű gyékényszőnyeget, amely a hagyományt jelképezi, amely minden másnak az alapja. Erre kerül a kinara, azaz a hétágú gyertyatartó, amely az ősöktől való származásra, a családfára utal. A msumaa, azaz a hét gyertya a nguzo sabát, azaz a hét alapelvet szimbolizálja. A gyertyák színe vörös, fekete és zöld, ami a vér, a származási hely és az anyaföld, egyben az afrikai egység jelképe. A muhindi, azaz a kukoricacső a termékenység jele, minden gyermek után egyet kell a mkekára helyezni. Ha egy családban még nincs gyermek, akkor is szükség van egy cső kukoricára - mert sosem lehet tudni, mikor lesz aktuális. A kikombe csa umodzsa, azaz az egységkehely a kwanzaa első elvére, az egységre (umodzsa) utal - az utolsó napi vacsorán a család minden tagja iszik belőle, ezzel emlékezve az ősök által megkezdett közös munkára. A zawadi az ajándék, amely egyrészt a szülők munkájának gyümölcse, másrészt a gyermekek érdemének elismerése. A szülők kötelesek jóságra - jó cselekedetekre, jó gondolatokra és jó iskolai osztályzatok elérésére - tanítani gyermekeiket, és elismerni teljesítményüket. A jóság szép, és boldogsággal tölti el a családot, illetve a tágabb közösséget. Csak az utóbbi érdekeit is szolgáló cselekedetet lehet jónak tekinteni. Az ajándékot január elsején adják át.

A karamu a december 31-i nagy evés-ivás, persze zenével és tánccal. Ezt családi és közösségi körben egyaránt tarthatják. Akárcsak a keresztények vagy a zsidók év végi ünnepei, ez is a termést, a sikeresen záródó esztendőt jelképezi. A helyiség nyugati falára kerül a fekete nacionalizmus vörös-fekete-zöld zászlaja, amely így mindig kelet felé tekint.

A kwanzaa hét alapelve közül egyről már szó esett. A többi a kudzsicsalunga (önrendelkezés), az udzsima (kollektív munka és felelősség), az udzsama (szövetkezés), a nia (céltudatosság), a kuumba (alkotóerő) és az imani (hit). Az egész elv- és jelképrendszer az ősök pozitív hagyományaihoz való visszatérést, egyfajta afrikai tudat kialakítását célozza.

Az új ünnep az évtizedek során beépült az amerikai köztudatba - bár eredete sokak számára homályos, ma már vannak, akik azt hiszik, hogy eredeti afrikai szokásról van szó. Nemcsak ünnepi képeslapokat és könyveket adnak ki, de az interneten már külön a kwanzaa tiszteletére összeállított receptgyűjtemények is vannak. Bill Clinton elnöksége alatt minden évben külön köszöntötte a kwanzaat ünneplőket, és ezt a hagyományt a fundamentalista keresztény jobboldal legnagyobb bánatára George W. Bush is követi.

Harciasan konzervatív körökben először is kétségbe vonják Maulana Karenga jóindulatát. A professzort veszélyesen baloldali nézeteket valló, szélsőséges fekete nacionalistának tartják, és nem mulasztják el az alkalmat annak felemlegetésére, hogy a hatvanas évek végén börtönben is ült. Az általa létrehozott US ("Mi" - a teljes név United Slaves, azaz Egyesült Rabszolgák) mozgalom két nőtagját megkínozták, amiben ő is részt vett. Az US aktivistái továbbá agyonlőtték a kor másik, ugyanabban a körben szerveződő mozgalmának, a Fekete Párducoknak két tagját. Ebben az ügyben nem emeltek vádat Karenga ellen, de egyes beszámolók szerint ő is a helyszínen tartózkodott.

Az afrikai ügyekre hirtelen érzékenynyé vált fehér bírálók azt is felhánytorgatják, hogy mi köze van az egykori rabszolgák Amerikában élő leszármazottainak a szuahéli kifejezésekhez. Az ősöket ugyanis főként a fekete kontinens nyugati partjairól hurcolták el, a szuahélit viszont Afrika középső és keleti részén beszélik.

Az igazi probléma persze nem Karenga professzor személye vagy a Habari Gani? kérdés eredete, hanem sokkal inkább a fekete öntudat és a liberális eszmék összefonódása. A Republikánus Párt mindent elkövet, hogy feketék szavazatait megszerezze, amihez a legjobb alap a mélyen vallásos afrikai-amerikai lakosság megszólítása olyan témákon keresztül, mint a homoszexuálisok házassága vagy az abortusz. Nagyon zavaró viszont minden olyan tényező, amely a feketék egységét és öntudatát erősíti - ezen az alapon ugyanis aligha fogják a leszakadókat magukra hagyó jobboldalra adni a voksukat.

Szkeptikus szerzők kétségeiknek adnak hangot a tekintetben, hogy valóban világszerte milliók ünnepelnék Maulana Karenga "hét alapelvét". Másrészt utóbbiakat mesterségesnek, afrikaiatlannak és kifejezetten "szocialistának" tartják. Utóbbi jelző a jobboldal szóhasználatában a pazarló állam, a magas adók és a "lustáknak" folyósított vég nélküli segélyek szinonimája. A manapság uralkodó nézet szerint mindenki a maga szerencséjének kovácsa, és a társadalom nem feltétlenül felelős minden kisiklott emberi sorsért. Ebbe a nézetrendszerbe az is belefér, hogy Bush elnök első négy éve alatt visszaesett a fekete családok átlagos jövedelme, és támadás indult az egyetemeken korábban meghonosodott pozitív diszkrimináció ellen.

A kwanzaaval a keresztény egyházak egy részének is baja van. A legnagyobb kifogás az, hogy Karenga eredetileg a karácsony helyettesítésére találta ki. Bár azóta sokat változott a felfogása, és az Afrikára utaló szertartást újabban a vallási ünnepek mellé ajánlja, a professzornak nem bocsátják meg, hogy el akarta tántorítani a keresztény híveket a Jézus születésére való emlékezéstől. Egyes templomokban a saját kegytárgyaik mellett elkezdték árulni a kwanzaa jelképeit is, de másutt kegyetlen harcot folytatnak az eretneknek tartott fekete "vallás" ellen.

A kwanzaa hívei arra emlékeztetnek, hogy a feketéknek korábban nem volt saját ünnepük. Ellenzői viszont azt kifogásolják, hogy ez az egyetlen "faji alapon" kitalált ünnep. Igaz, később hosszas vita után sikerült munkaszüneti nappá emelni Martin Luther King születésnapját, ám az nemcsak a feketék, hanem általában az amerikai polgárjogi mozgalom ünnepe is.

Manapság mindenesetre nehéz szalonképesen érvelni a kwanzaa ellen. Az Amerikában kötelezővé vált "politikai korrektség" jegyében gyakorlatilag kötelező minden kisebbségi kulturális kezdeményezés támogatása. A kwanzaa tehát menetrendszerűen felbukkan a karácsonyi tévéműsorokban és katalógusokban, illetve a Fehér Ház is kiadja soros köszöntőjét. A fundamentalista szerzők pedig füstölögnek egy kicsit kommentárjaikban - de ezt az érintett feketék általában sosem tudják meg, mert ők ilyesmit nem olvasnak. Alighanem nem is nagyon érdekelné őket, hogy a fehér ember mit gondol az ő ünnepükről.

Washington, 2004. december

Maulana Karenga az alapító atya