Az év drámája: Sajnos nehéz választani, mert az idén is sok volt a drámából. Számomra a legmegrázóbb a beszlani iskola tornatermében végigpásztázó amatőr videofelvételt volt végignézni. A padlón mindenütt rémült gyerekeket, beélesített bombákat, és nyitott Koránokat lehetett látni. Talán éppen annál a szúránál voltak kinyitva, ahol a próféta szigorúan megtiltotta a híveinek, hogy gyerekekre, nőkre és fegyvertelenekre kezet emeljenek. Itt mind a háromból volt bőven.

Az év büszkesége: Egyelőre úgy tűnik, hogy sikerült megakadályozni egy igen befolyásos és tőkeerős lobbit (jelen esetben a hadászatit) hogy csak úgy saját kénye kedvére letarolhasson egy pótolhatatlan ritkaságokkal teli természetvédelmi területet a Zengőn.

Egyébként jópofa volt látni, ahogy a disco-k bejáratához és a partydrog élvező tinikhez szokott biztonsági őrök kissé esetlenül feszítettek a mundérjukban a télvégi erdő dér és zúzmara borította fái között, és nem tudtak mit kezdeni az elszánt természetvédőkkel. Sajnos várható, hogy tanulnak az esetből és rövidesen valami speciális kiképzést kapnak zöld aktivisták ellen is. (hogyan kell a fákhoz önmagukat leláncolt tiltakozókat hatékonyan eltávolítani stb.)

Az év felháborodása: A felháborodás szót részemről az undor szóval cserélném föl. Felháborodni sok mindentől lehet, zsigeri undort érezni szerencsére ritkábban, igaz, olyankor annál intenzívebb az érzés. Belőlem ez utóbbit a doppingteszten lebukott sportolók története váltotta ki. Ez egy rövid magyarázatra szorul.

Azt nagyjából minden, a mai versenysporthoz valamennyire is közelálló nagyon jól tudja, hogy mindenki szed valamit. Egyébként fikarcnyi esélye sincs, hogy hozza az eredményt. Eredmény nélkül nincs szponzor, szponzor nélkül meg nincs élet. Slussz. Akik nem buknak le, azok ügyesebben taktikáztak, vagy ami valószínűbb, hogy gyorsabban kiürülő, vagy nehezebben kimutatható többnyire méregdrága szereket használnak. Természetesen ez csak a hab a tortán, mert a kettőjükhöz fogható eredményt így is csak évtizedes, megfeszített munkával lehet elérni. Ahogy ők is tették.

A lebukott sportolók meghurcolása, és földbe döngölése egyszerre volt szánalmas képmutatás a sportvezetésnek éppúgy, mint azoknak, akik ebből az esetből akartak politikai vagy az isten tudja, hogy milyen tőkét kovácsolni. Néztem a sportolók sajtótájékoztatóját, és két, az életét a versenysportnak szentelő szerencsétlen alakot láttam, akik azok után, hogy éveken át a végkimerülésig edzettek, kockára tették egészségüket, ráadásul bagó pénzért, most jobb híján arra kényszerültek, hogy félrebeszéljenek, és mindenféle politikai kalandorral egy lapon szerepeljenek. Ennek már tényleg semmi köze a sporthoz.

Az év vicce: Júniusban nagyjából azzal egyidőben, hogy megkaptam a diplomámat (kis lépés az emberiségnek, annál nagyobb nekem) egy Kissinger nevű pasas a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztjét vehette át Medgyessy Pétertől. Kissinger az európai béke és biztonság erősítésében és Európa újraegyesítésében játszott szerepének elismeréseként kapta meg a dokumentet, én meg öt év kínlódásért és egy valag lóvéért. Rólam nemsokára kiderült, hogy diplomás munkanélküli lettem, Kissingerről meg hogy háborús bűnös. Augusztusra ugyanis előkerült egy harmadik dokumentum is, amely szerint Kissinger a nyolcvanas évek közepén titokban arra bíztatta az argentin junta vezetőit, hogy azok gyorsan tekerjék ki a politikai ellenfeleik nyakát. Még jó, hogy csak középkeresztet kapott.

Az év embere: Nyáron Rodorigo Rato az IMF vezérigazgatója Argentínában járt, és a menetrendszerű IMF-oktatás részeként arra próbálta rávenni Kirchnert, az argentin elnököt, hogy az ország rekord nemzetközi adósságállományának a kezelésére (amiket egyébként Argentína korábban az IMF jó tanácsait követve vett fel) Kirchner tovább csökkentse az argentin költségvetés szociális kiadásait. A híradások szerint Kirchner válasza lakonikus rövid volt : "don't even dream of it!"- közölte az elképedt Rato-val. Kirchner döntését nyilván nagyban befolyásolta az a tény, hogy Buenos Airesben lassan teljesen hétköznapos turista látványossággá váltak az éhséglázadások. Másfelől meg lehet, hogy Kirchner könnyen dalol. Van egy angol mondás, miszerint ha tartozol a banknak ötmillióval, akkor az a te problémád. Ha viszont ötszázmillióval, akkor az meg a bank problémája.

Az év szava: A nemzetegyesítés. Az tényleg jó lenne, csak kár, hogy arra még a török hódoltság alatt sem volt példa, (legalábbis nem olvastam róla) hogy a széttagoltságban élők úgy utálták volna az anyaországiakat, ahogy ma.