"Alulnézetben" a 2004-es év rendkívüli volt a Népszabadság Online csapatának életében. Tudatosan bekapcsolódtunk és kitartóan végig is vittünk néhány ügyet, ahol segítségre volt/van szükség, és ahol egy kis létszámú internetes szerkesztőség - valamint nem mellékesen a honlapon működő fórum törzsközönsége - képes is elérni valamit. Számomra ezek az ügyek hordozták az év drámáját, büszkeségét, felháborodását, viccét, az év emberét és az év szavát

Az év drámája: Nem sikerült megmenteni Kocsis Zsolti életét

A három éves erdélyi kisfiú a leukémia egy nehezen kezelhető típusában szenvedett. A miskolci kórházban több kezelésben részesítették, a szükséges transzplantációt azonban csak külső segítséggel végezhették el, mert a műtétet ebben az esetben sem a magyar, sem a román közkassza nem finanszírozhatta.

A 21 milliós összeget hazai és külföldi - köztük tengerentúli - magyar honlapok látogatói adták össze. A NOL úgy kapcsolódott be, hogy miután a segélykérő felhívás fórumunkon is felbukkant, egyre durvuló vita kezdődött arról, hogy a nicknevek mögött rejtőző segélykérők szándéka tiszta-e - egyáltalán létezik-e a halálos betegségben szenvedő gyermek és családja. Szerkesztőségünk felvette a kapcsolatot a kórházzal, a kezelőorvossal, és Zsolti édesanyjával is. Ezek után - bár a tőlünk függetlenül indult gyűjtésért nem vállalhattunk felelősséget, a segélyakció célját igazolni tudtuk. Időnként a NOL cikkeiben is követtük az eseményeket.

Június elején jelentették be a szervezők, hogy sikeresen befejeződött a gyűjtés 21 millió forint értékű adomány összegyűlése óriási siker volt. Kezdődhetett a transzplantáció előkészítése, majd nyár végén maga a műtét. A műtét után a fórumokon olvasható beszámolók eleinte örömteli hírekről számoltak be: a kisfiú - úgy látszott - megindult a gyógyulás útján. Később arról lehetett olvasni, hogy talán szükség lehet még egy műtétre. Ezután december elején villámcsapásként jött a hír, hogy "Kocsis Zsoltika nagy szenvedések után az elmúlt éjjel visszaadta lelkét a Teremtőnek."

A gyűjtés során már feltűnő volt, hogy a magyar közéletben sajnos egyre szokatlanabb módon olyan jobb- és baloldali érzelmű emberek vállalták közösen a segítséget, akik a politikai vitákban gyakran vívtak éles küzdelmet. Kocsis Zsolti meggyászolásában is közösen vettek részt az internetes világfalu magyar negyedének jobb- és baloldali lakói, nemcsak a NOL-on, mindenfelé.

Az év büszkesége: Gizi néni kiköltözött a hajléktalanszállóról

Erről nincs mit írnom, a részletek megtalálhatók cikkeinkben és az ügyhöz kapcsolódó fórumokon. Gizi néni és Misi birtokba vette a lakást. Azóta is rendszeres kapcsolatban állunk, apró-cseprő ügyeikben továbbra is segítjük őket.

Ha bárki kételkedett volna abban, hogy támogatásra érdemes embereket segítettünk-e, megnyugtathatom: egy meglehetősen lepusztult állapotban átvett lakásból az Interneten szerveződő civil önkéntesek, köztük fórumozóink anyagi segítségével és számos segélyszervezet kisebb-nagyobb közreműködésével otthonos hajlékot varázsolt a két fős család. Misi otthonuk közelében dolgozik, a szívbeteg Gizi néni a lakást tartja rendben, és a hivatalos ügyeiket intézi. Kitartóan pályázni fognak az önkormányzat lakáspályázatain, hogy mielőbb végleges megoldást találjanak.

Még egy "apróság": a sikeres akció közben ígéretes kapcsolat jött létre a NOL, a Klubrádió és a Provokátor szerkesztősége között.

Az év felháborodása: Szakadék a segítők és az elesettek között

A hajléktalan párnak nyújtott támogatás szinte belesodort minket abba a számtalan váratlan problémába, amit a teljesen lecsúszott emberek mindennapjai produkálnak. Messze nem volt elég Mohácsiné régóta húzódó lakásügyében segíteni - kiderült, hogy addig is, amíg ez végbemegy, valahogy a felszínen is kellene tartani a minduntalan elmerülni készülőket.

Kívülállóként kerültünk ebbe a szférába és alapvetően kívülállók is maradtunk. Ezért volt talán alkalmunk az átlagosnál pontosabban érzékelni, hogy mennyire gyakori hajléktalanok, segélykérők és a nekik segíteni hivatottak - a "szakma" - képviselői között a kommunikációképtelenség, a meg nem értés, a bizalmatlanság - ami a kölcsönös sérelmek következtében egy idő után szinte természetesen alakul ki. A hajléktalanok gyakran félnek azoktól, akik segíteni hivatottak, gyakran érzik úgy, hogy nem szabad őszintének lenniük - a hazugságok, a rosszul rejtegetett "csínyek" felszínre kerülése viszont kiváló alkalmat nyújt a szankciókra.

Véletlen fültanúja voltam a nyár folyamán egy párbeszédnek, amely este 9-10 óra tájban zajlott le. Lényege az volt, hogy egy szociális munkás egy, a párbeszéd alatt mindvégig hallgató embernek elősorolta: nem tartotta be a szerződésüket, szakmai szempontból teljesen indokolatlan a további támogatása, ezért "nem tudok mit csinálni magával", pakoljon - van erre egy órája. A párbeszéd egyik résztvevőjét sem ismerem - de egy életre belém ragadtak a szavak és a tónus.

Az év vicce: "vicces" hirdetések

A témánál maradok, ezért nem várható tőlem gyöngyöző kacagást előidéző tréfa. Inkább csak fekete humor. Egy tréfás "vállakozó" (ez a nemzetközi irodalomban ismert vállakozóhoz egészen a megszólalásig hasonló magyar alváltozat) munkát hirdet. Hajléktalanszállón lakó, nagyon sürgősen munkát kereső, életerős, munkaképes ember próbálja hívni a megadott mobilszámot. Munkára és pénzre volna szüksége, sürgősen.

Az első három hívásnál azonnal az üzenetrögzítő kapcsol be, és a vállalkozó a felvételen letegezi az ismeretlen hívót. Két nap múlva sikerül elérni: hívjál holnap reggel, érted megyek, és kiviszlek a munkahelyre. Ha tetszik, mindjárt be is állhatsz.

Másnap egész nap elérhetetlen.

Harmadnap a kitartó hívást észlelve pár órán belül visszahívja az álláskeresőt: "Szevasz, OK, már megyek is érted. A legjobb lesz a Nyugatinál, a parkolóban. Audi A4-gyel megyek, meg fogsz ismerni." Az álláskereső 0 fok körüli hidegben egész délután ott álldogál. Egyszer még sikerül elérni a "vállalkozót", szeme se rebben: ja, megyek már, a könyvelőmnél vagyok, de már tényleg megyek.

Talán jobb is, hogy nem dolgozott nála a jelentkező az első fizetés elmaradásáig...

Egy tréfás "segélyszervezet" (az idézőjel értelmezését lásd a "vállalkozónál") ingyenes munkaközvetítést hirdet hajléktalanoknak. Ad is egy mobilszámot- tuti tipp, szórólap-terjesztés - teszi hozzá. Amikor sikerül kapcsolatba lépni a munkaadóval, a második mondat: persze saját személyautó az kell.

Ha-ha-ha

Az év embere: Felcsuti Péter vezérigazgató, Raiffeisen Bank

Több jelöltem is lett volna az év embere címre. Mindenekelőtt Molnár Györgyre, a Józsefvárosi Önkormányzat szerény, nagyon korrekt és érzékeny szociális ügyi tanávcsnokára gondoltam, aki nélkül Mohácsi Károlyné soha nem jutott volna lakáshoz.

Az ÉS ünnepi dupla számát olvasva azonban megakadt a szemem Felcsuti Péter nevén. Rádai Eszter riportjában (Akik mindenből kimaradnak - Kis Tigris Gimnázium a romaoktatásért) a semmilyen más oktatási intézmény által nem elérhető, kistelepüléseken élő cigányok számára indított érettségi-előkészítő program sikeréről számol be. A kezdeményező Derdák Tibor ezt mondja: "az induló iskolák először november közepén jutottak pénzhez, ezért hősi vállalkozás mindig a semmiből elindulni. De ebben nagyon sokat segített nekünk a sellyei Mezőgazdasági Szakközépiskola, amikor fölajánlotta infrastruktúráját. Nagyon sokat tettek maguk a pedagóguskollégák is, akik eddig ingyen tanítottak, és még az ezzel kapcsolatos költségeiket is saját zsebből fizették, és azok a cigány fiatalok, akik itt vannak körülöttünk sok éve, és akik a dolog szervezésében vállaltak óriási szerepet, természetesen ingyen. Azt pedig, hogy volt ezekben a nehéz hetekben valóságos pénzünk is az elengedhetetlen kiadásokra, Felcsuti Péternek köszönhetjük, aki saját zsebéből adott félmilliót, és a Raiffeisen Bankkal is megállapodtunk, hogy szakképzési támogatást nyújt az iskola számára."

Felcsuti Péter... Ez a név nekem nagyon ismerős. És a legtöbbször nagyon hasonló összefüggésben találkozom vele. Életemben először akkor jegyeztem meg Felcsuti úr nevét, amikor Liska Tibor halála után az özvegyével, Liskáné Pólya Lenkével egy kiadatlanul maradt Liska-tanulmány magánkiadására készültünk. Sok embert kerestünk meg azok közül, akikről tudtuk, hogy Tibor barátai, munkatársai, nézeteinek hívei voltak. Nagyon szerény eredményt értünk el (eufemizmus). Aztán Liska egyik mindvégig következetesen kitartó támogatója, Pulai Miklós, aki akkor a Bankszövetség vezetője volt, felhívással fordult bankár-kollégáihoz, hogy nyújtsanak támogatást egy Liska-sorozathoz.

Felcsuti Péter akkor is azonnal válaszolt, és akkor is saját zsebéből járult hozzá a kiadáshoz. És akkor sem szervezett reklámkampányt gesztusa mögé - külön kérte, hogy ne köszönjük meg adományát a kötetben. Azóta is többször találkoztam nevével háttérben meghúzódó, szerény adományozóként. Mindig olyan ügyek mögött látom, amelyek nekem is nagyon rokonszenvesek.

Idén Felcsuti Péter adta át a Fesztiválzenekar egyik brácsásának azt a méregdrága mesterhangszert, amelyet az általa vezetett bank vásárolt meg, és adott örökös használatba a zenésznek.

2004. március 18-án Felcsuti Péter is a Radnóti-díjasok között szerepelt. A rasszizmus elleni fellépés társadalmi elismeréseként adományozott díjat a következő társaságban vehette át: Andai Ferenc történész, Radnóti Miklós egykori rabtársa, Bálint András színművész, a Radnóti Színház igazgatója, Bentstosz Evangelosz, a MEASZ görög tagozatának tiszteletbeli elnöke, Bródy János zeneszerző, szövegíró, előadóművész, Ferge Zsuzsa szociológus, Gergényi Péter, budapesti rendőrfőkapitány, Iványi Gábor, a Menhely Alapítvány vezetője, Kaltenbach Jenő kisebbségi ombudsman, Mécs Imre SZDSZ-es honatya, Rajos Sándor, a Measz XVII: kerületi vezetője, valamint Szita Sándorné, a szervezet titkárságvezetője részesült.

Az év szava: türelem

Aki nagyon nehéz helyzetben lévő emberen akar segíteni, nem lehet türelmetlen. Ha az első alkalommal felfortyan, amikor a lecsúszófélben lévő embertársa valami hülyeséget csinál, füllent, úgy összekuszálja a dolgait, hogy aztán tízszer annyi energia kell a szálak kibogozásához - bele se kezdjen.

Ha viszont a másik ember türelmet tapasztal, és közben azt is észreveszi, hogy a "szankció" annak ellenére maradt el, hogy fény derült hibájára - előbb-utóbb megnyugszik, és egyre tisztábban játszik.

Tamás Tibor és Mohácsi Károlyné