A Népszabadság Online szerkesztői a két ünnep közti viszonylagos (és remélt) csendet kihasználták arra, hogy átgondolják, milyen hírek és események érintették őket legmélyebben 2004-ben. Alternatív-szerkesztőnk például augusztusban megijedt, hogy szeme láttára összeomlik az egész világ.
Az évet értékeli: Bihari László
Az év drámája:
A nyári uborkaszezonban, amikor általában mi, újságírók éppen csak imitáljuk, hogy történik valami a világban, idén ezzel homlokegyenest ellenkező módon az volt az érzésem, hogy most össze fog dőlni a világ rendje. Úgy tűnt, hogy egymástól független válságjelenségek mind sűrűbben követik egymást, mintha rohantunk volna valami felé. Éppen mecsetek égtek Franciaországban és Nepálban.
Az oroszok megerősítették az atomerőműveik védelmét, és mindenhonnan terrortámadásra számítottak. A beszláni túszdráma napjaiban volt ez, amikor csecsen fegyveresek több mint ezer embert ejtettek túszul. Eközben az olasz és a francia vezetés Irakban fogva tartott állampolgáraik életéért küzdött. Nedzsefben egy véres ostromra készültek az amerikaiak. Augusztusban megbukott a Medgyessy-kormány. Szeptemberben Magyarország egy nemzetközi fórumhoz fordult, mert a Vajdaságban magyarokat vertek meg, ami ellen a hatóságok vonakodtak fellépni. A köztársasági elnök Szerbiába látogatott és a Vajdaságban a kettős állampolgárságot népszerűsítette.
Mintegy mellesleg, sorra buktak meg a magyar sportolók az olimpián, és mindenki arról beszélt, hogy nem csak ők doppingolnak, hanem sokan mások is, magyarán: a játék már régóta ócska imitáció.
Ez volt az idei uborkaszezon.
Az év büszkesége:
Semmire nem vagyok büszke. Körülbelül úgy hangzik most a kérdés, mintha valaki 1944-ben kérdezte volna ugyanezt.
Az év felháborodása:
Melyiket írjam, melyik hónapot válasszam, azon belül melyik napot? A hírszerkesztés motorja számomra ma a felháborodás. Szóval erre sem tudok mit mondani.
Az év vicce:
Júliusban a brit parlamentben bejelentették azt, amit mindenki tudott. Amit másfél évvel korábban már több millió tüntető nyilvánított ki az utcán. Hogy a háború hivatalos indoka hazugság volt. A brit parlamentben azonban egy bizottságnak hónapokra volt szüksége, hogy hivatalosan is ugyanerre a megállapításra jusson. Július 14-én ismertették a vizsgálat eredményét. És ekkor a brit miniszterelnök mit felelt? Idézem az MTI-hírt: “Blair a parlamentben közölte: teljes mértékben elfogadja a vizsgálat vezetője, Lord Butler által ismertetett jelentést, amely szavai szerint azt bizonyítja, hogy a hírszerzési ügyekben senki nem hazudott, és a kormány jóhiszeműen járt el."
Az év embere:
George Bush - igen, a Time magazinnak igaza van, ő az év embere. Sőt, az ő éve volt ez, mindent megtehetett, amit akart és semmit sem kellett megbánnia.
Az év szava:
Ezen a kérdésen gondolkodtam a legtöbbet. Nincs rá válaszom. Nincsenek valódi közös dolgaink, amelyek mindenkinek egyformán fontosak lennének. Miért lennének ez alól kivételek a szavak?