Senki nem tudja még, hogy milyen év lesz a 2005-ös, de a jóslatok reménykeltők: egyre több körülöttünk azon emberek, népek száma, akik a békére vágynak. Sokan segítenek önzetlenül jobb sorsot érdemlő gyerekeken, elszegényedett népcsoportokon, egyes embereken. Nyitott szemmel-értelemmel a legfontosabb az lenne a világon, hogy gondoljunk a kilátástalan életet élőkre határainkon innen és túl, másik kontinens megoldhatatlannak tűnő társadalmi, egészségügyi, környezetszennyezéstől szenvedő lakosaira.

A világunk olyan (lesz), amilyenné tesszük, gyermekeink, majdani családjaink által is.

Az év drámája: Ebben az évben a gyermekáldozatok száma ijesztően szaporodott, nagyon sok kisiskolás értelmetlen halált halt, és a beszlani áldozatok száma, azok hozzátartozóik, nevelőik, az akcióban résztvevő katonák egész életükben emlékezni fognak arra, hogy a terrorizmus elkötelezettjei nem ismertek és nem ismernek kegyelmet.

Szomorú, hogy ilyen eseményekkel vannak teli mindennapjaink, de mégis megleptést és örömet okoz mindezek mellett az emberi nagyság és intelligencia is.

Az év büszkesége: Kis hazánk egyik idei büszkesége Lékó Péter, akinek meglepő játéka a sakkvilágbajnokságon, minden magyart büszkeséggel, sakkozó és nem sakkozó embert egyfajta drukkolással tölt fel.

Ugyanígy az olimpián megjelenő, jól "viselkedő" sportemberek közül láthattuk Janics Natasa (kétszeres bajnok) és Kovács Kati nagyon-nagyon nagy örömét, mikor már tudták, hogy megérte annyi sokat dolgozni fél életükön át. Gyurta Dani meglepetését, fiatalkori derűs mosolyát az ezüstérem tulajdonosaként.

Az év felháborodása: Felháborodás kiváltó ok lehet az esti tévézés (már akinek). A politika porondján szereplőket szoros versenyben győzik le a valóságshow-k kreált sztárjai, akik "önként dalolva" vásárra viszik életmódjukat, testátszabásaikat, vagy szerelmi életüket-párjukat az előre kiválasztott "partnerekkel", luxus körülmények között téve próbára (brrr). Eközben hullámzik a tenger, örökké ragyog a nap, és testük-lelkük a kamerák előtt válik állatiassá, ösztön (?) diktálta természetüket megmutatva. Nosza, rajta. Még jobb ötletek?

Az év vicce: Amerika. Élén vezetőjével, aki újbóli bizalmát (?) élvezi népének és a világnak (?). (E sorok írója nemrégiben egy este, mikor az iskolai igazságok, igazságtalanságok elbeszélgetésén túljutott, 12 éves lányától a következő kérdést kapta: Ugye anya, aki elnök Amerikában, az egész világ főnöke és minisztere? Valakitől ezt hallotta... Nem szállt vitába...)

Az év embere: Gyurcsány Ferenc, aki vállalta, amit vállal. A főszerepet és a főrendezést.

Megemlíteném az én (év) emberemet szűk második otthonomból. Csodával határos módon (ha nem éppen csodával) T.T. kollégánk hajléktalanná vált Gizi néni hontársunknak lakást tett a ... micsodája alá. Nem ismert pénz-idő-bürokrácia-magánélet határokat a TETT véghezvitele.

Az év szava: Megnyílhat a "titkok kamrája", miután megszületik (?) az arra vonakozó törvény: Ki kit figyelt, ki kinek mit írt, ki kit kényszerített, és mire. Ez biztos jó dolog, de inkább árkot, avagy kriptát kellene ásni, nem áskálódni.

Nézzünk a múltba, de jövőn gondolkozzunk - talán. Olyan örömes-boldogos-nevetős "filmet" forgassunk.