Az amerikai sajtó szerint érthetetlenek a rakétavédelmi rendszer körüli események. Az alaszkai Fort Greelyben hat, a kaliforniai Vandenberg légibázison egy rakétát helyeztek már el a silókban, bár nyilvánvaló, hogy a fegyverek egyelőre semmire sem jók. Kaliforniában még az idén újabb rakétát telepítenek, jövőre itt újabb kettőt, Alaszkában pedig tízet.

A Pentagon 1985 óta több mint 80 milliárd dollárt költött a Ronald Reagan által megálmodott, és többek között Teller Ede által is helyeselt csillagháborús tervekre. A Szovjetunió összeomlása után Bill Clinton visszafogta a Pentagon szárnyaló vágyait, de Bush 2000-es kampányában újra felmelegítette az elképzelést. Az elnök 2004 szeptemberére működőképes rendszert akart. Ez egyelőre csak álom, az elmúlt években egyszer sem sikerült legalább többé-kevésbé valós körülmények között lelőni egy célba vett rakétát.

Múlt szerdán újabb, 85 millió dollárba kerülő kísérlet mondott csütörtököt. Az alaszkai Kodiakról felbocsátott célrakéta ötezer kilométerrel arrébb érintetlenül a Csendes-óceánba hullott, mert az elfogására szánt rakéta a Kwajalein-zátonyon 23 másodperccel a start előtt kikapcsolta magát, és be se gyújtotta motorjait. Egyelőre nem világos, mi történt, bár a szakértők azt remélik, hogy még felhasználhatják a most kudarcot vallott rakétát. Az eddigi nyolc kísérletből ötször sikerült eltalálni a célt, de a körülmények távolról sem voltak életszerűek. Legutóbb 2002 decemberében próbálták ki a rendszert - akkor is sikertelenül.

A Pentagon a következő öt évben még legalább 50 milliárdot szán a fejlesztésre és gyártásra. A Boeing éppen a kísérlet előtt két nappal nyert el egy 928 millió dolláros megrendelést a földi telepítésű rendszerre. A mostani hordozórakétákat hamarosan a Lockheed Martin által gyártott új típusúakkal váltják fel. Üzleti elemzők szerint a védelmi tárca a projekttel részben azt szeretné elérni, hogy mindkét nagy beszállítója megtartsa a világűrrel foglalkozó üzletágát, s legalább rövid távon ne alakuljon ki monopólium.

A rendszer egyébként távolról sem lesz olyan grandiózus, mint a reagani elképzelés volt. A szárazföldi silókban tartott rakéták mellett hajókra és repülőgépekre telepített elemeket tartalmaz, a légtérbe belépő, vagy az éppen indított robbanófejeket lézerrel semmisítenék meg. Az ehhez szükséges berendezések azonban még nem állnak rendelkezésre.

A katonai szakértők megosztottak annak megítélésében, milyen haszon várható a rendszertől, amelynek kedvéért az Egyesült Államok felmondta a Moszkvával a ballisztikus rakétákat elhárító rendszerek tilalmáról a hidegháború idején kötött ABM-szerződést. A hivatalos indokolás szerint Washington Észak-Korea egyre nagyobb hatótávolságú rakétáitól és nukleáris robbanófejeitől tart. Sokan úgy vélik azonban, hogy ez csak ürügy: Amerika valójában a Kínával a következő évtizedekben várható stratégiai szembenállásra készül.

Paul Martin kanadai kormányfő a napokban azt mondta, országa csak akkor vesz részt a programban, ha az nem kerül pénzébe, nem kell rakétákat telepíteniük, és beleszólhatnak a rendszer működtetésébe. A feltételek nyilvánvalóan teljesíthetetlenek, de Martin ezt aligha tartja bajnak: a kanadai közvélemény ellenzi a rakétavédelmi rendszert. Az alaszkai, illetve kaliforniai rakéták pedig - ha egyáltalán jók lesznek valamire - amúgy is védeni fogják a kanadai légteret.

1983. március. Reagan elnök bejelenti az eredeti csillagháborús rakétavédelmi programot.

1991. január. Bush elnök (az idősebb) bejelenti az új csillagháborús terv alapját, a GPALS-rendszer terveit.

1997. június. Az első kísérlet a Boeing/TRW gyártmányú, mozgásenergiával a támadót megsemmisítő űreszközzel, az EKV-val.

2004. október. Az USA-ban bejelentik, hogy az amerikai Nemzeti Rakétavédelem (NMD)-program keretében szolgálatba léptek a szárazföldi telepítésű, nagy magasságban az ellenséges rakétákat elfogó, háromlépcsős rakéták.