Két évvel ezelőtt több hónapon keresztül komoly vita folyt a sajtóban és az Országgyűlésben. A legkomolyabb nézetkülönbség a kábítószerekkel kapcsolatos büntetőpolitika témakörében alakult ki. A szocialista-liberális többség által javasolt liberális büntetőpolitikai fordulat nemcsak szakmai vitát, hanem sokkal inkább nézőpontokat, erkölcsi elveket és értékrendeket ütköztető vitát váltott ki.

A Magyar Demokrata Fórum értékrendjével összeegyeztethetetlennek tartotta azt a logikát és érvelést, hogy a kábítószer-fogyasztás magánügy, és a társadalomnak, a közösségnek kevés köze van ahhoz, hogy ki fogyaszt vagy ki nem fogyaszt kábítószert. A kábítószer fogyasztását semmilyen módon nem lehet bátorítani, hanem gondoskodni kell arról a teljes intézményrendszerről, mely megelőzi a kábítószer-fogyasztást, gyógyítja a rászorulókat, bünteti a visszaélőket, a tiltott szerhez fordulókat - és ez nem magánügy. Ha a családok, az orvosok, a pedagógusok, a társadalom döntő többsége elutasítja a kábítószert, akkor az állam sem tűrheti meg, pláne nem bátoríthatja. Aki ennek teret enged, ezt a folyamatot eltűri, egyszerűen felelőtlen.

Az akkori törvénymódosítás valamennyi mennyiségi kategória esetében enyhítette a kábítószer-terjesztés, -forgalmazás és -kereskedés büntetési tételeit; enyhítette az iskolák és azok környékén való kábítószer-kínálás, -terjesztés büntetési tételeit; s kizárta a csekély mennyiségű kábítószer kínálóinak büntethetőségét az alanyi jogon választható elterelés esetén. A törvényjavaslat viszszatért ahhoz az álságos logikához, miszerint nem szól a fogyasztás büntetéséről, ám megtartotta a megszerzés és a tartás büntethetőségét.

A vitában elmondtuk: mutassanak példát arra, hogy valaki úgy tud kábítószert fogyasztani, hogy azt előtte nem szerzi meg vagy nem tartja magánál. Felhívtuk a figyelmet arra, hogy jelentősen megnehezül a kábítószerrel kapcsolatos bűncselekmények üldözése és felderítése, valamint a bizonyítás, ha a törvényjavaslat bizonyos határig alanyi jogon büntetlenséget ígér, s ezzel azt üzeni a kábítószer-kereskedőnek és -terjesztőnek, hogy készüljön fel a nála lévő kábítószer éppen szükséges mennyiségű adagolására, kiporciózására vagy elfogyasztására.

Úgy tűnik, hogy két év elteltével az Alkotmánybíróság megadta a választ akkori felvetéseinkre:

- kimondta, hogy a Btk. továbbra is bünteti a fogyasztást;

- rámutatott, hogy a kormány a kábítószerekkel szembeni fellépés során nem hagyhatja figyelmen kívül a fiatalkorúak és gyermekek fokozott védelmét és az ezt garantáló nemzetközi egyezményeket;

- megállapította, hogy olyan szabályozás született két évvel ezelőtt, mely következetlen, indokolatlanul bonyolult, és ezért jogbizonytalanságot eredményez.

Hosszabb idő és elemzés szükséges ahhoz, hogy az Alkotmánybíróság határozatát részletesen is értékeljük. Egy azonban biztos: az Alkotmánybíróság az előző kormány idején az MDF vezette Igazságügyi Minisztérium által megalkotott szabályozás elveivel alapvetően egyező álláspontra jutott. Most az a feladatunk, hogy az Alkotmánybíróság által meghatározott elvek mentén a családok és gyermekek érdekeit szolgáló javaslatokat dolgozzunk ki a Btk. hatályon kívül helyezett rendelkezéseinek pótlására.

Az Alkotmánybíróság határozatában a legfontosabbnak azt tartom, és erre a további jogalkotás során is figyelemmel kell lenni, hogy a gyermekek, fiatalkorúak védelme semmilyen módon nem sérülhet. Az Alkotmánybíróság eddigi határozataiból is kitűnt, hogy olyan értéknek tekintik a gyermekek megóvását a fejlődésüket veszélyeztető kockázatoktól, ami még a klasszikus alapjogokkal szemben is elsőbbséget élvezhet. Ezzel kapcsolatban három fontos alapelv vezethető le a határozatból:

- Nem tűnhet el a törvényből az a szemlélet, hogy a kábítószer illegális.

- Az elterelés intézményére szükség van.

- Az elterelés technikája és alkalmazási köre nem érintheti, nem olthatja ki a gyermekek és a fiatalkorúak fokozott védelmének követelményét.

Fontos, hogy tisztában legyünk vele: a gyermekek nem juthatnak kábítószerhez. Nem jó tehát az a jogszabály, amely - kétévente ismétlődően - esélyt ad az elkövetőnek arra, hogy a felelősségre vonást elkerülhesse, és ezáltal növeli az esélyét annak, hogy gyermek vagy fiatalkorú kábítószerhez juthasson. A szankció nélküli tiltás értelmetlen. Lehet bármennyire szigorú büntetési tételeket megfogalmazni a kábítószerrel kapcsolatos bűncselekményekre az egyik oldalon, ha a másik oldalon felelőtlen és átgondolatlan módon megnyitjuk a büntetés elkerülésének lehetőségét.

Még egy fontos dolog olvasható ki a határozatból: ragaszkodni kell ahhoz, hogy az iskolák, a gyermekjóléti és gyermekvédelmi intézmények tiltott területek maradjanak a kábítószer előtt. Ezekben a kérdésekben a most hatályon kívül helyezett szabályok nem voltak kellően egyértelműek, és ezért sértették a jogbiztonság alkotmányos alapelvét vagy nyíltan szembementek a gyermeki jogok védelmét garantáló alkotmányos alapelvekkel és a különböző egyezményekben megjelenő nemzetközi jogi kötelezettségeinkkel.

Az Alkotmánybíróság a gyermeki minőségből származó, az alkotmány 16. §-ának abszolút védelme alatt álló jogok és az egyes nemzetközi szerződések, valamint a Btk. vizsgált szabályai között olyan feloldhatatlan ellentmondásokat és hiányosságokat állapított meg, amelyek kiküszöbölése csak a megsemmisített rendelkezések újraalkotásával és ennek során a nemzetközi szerződéssel összefüggésben megállapított mulasztás megszüntetésével együttesen lehetséges.

Hiba lenne ismét visszakanyarodni azokhoz a rendelkezésekhez, melyeket az Alkotmánybíróság megsemmisített. Az MDF számára tehát nem elfogadható az a szándék, hogy ismét megpróbáljuk a parttalan liberalizmus jegyében ezeket a szabályokat visszaerőltetni a büntető törvénykönyvbe, csak másképpen. Mindenekelőtt azt kell megvizsgálni, hogy az Alkotmánybíróság miben állapított meg mulasztást, és ezeket pótolni kell. Ezután pedig az Alkotmánybíróság által meghatározott alapelvek mentén kell újraszövegezni a megsemmisített részeket.

Egy apró példával szeretném illusztrálni, mennyire képtelen helyzetet oldott fel az Alkotmánybíróság. Magam is támogattam az állatkínzás büntetőjogi szankcionálását. A rendelkezés hatályba lépett, ennek alapján pedig, ha egy 21 éves személy csekély mennyiségű heroint ad be egy fehér egérnek, és ezzel az állat életét kioltja vagy maradandó egészségromlást idéz elő, elköveti az állatkínzás bűncselekményét, és két évig terjedő szabadságvesztéssel büntethető. A most megsemmisített szabályok alapján, ha ugyanez a 21 éves személy a csekély mennyiségű heroint bármelyikünk gyermekének adta, mentesülhetett a következmények alól. Ez a "tanmese" is igazolja, hogy mennyire fontos és helyes az Alkotmánybíróság döntése.

A szerző az MDF elnöke, 1998-2002 között igazságügyminiszter