"1978-87 között a KISZ Budapesti Bizottságának munkatársa voltam, 1982-83-ban a KISZ IV. kerületi Bizottsága titkáraként, 1983-87 között a Magyar Úttörők Szövetsége Budapesti Elnökségének elnökeként dolgoztam. 1987-tõl 1989-ig az MSZMP Budapesti Bizottsága Mûvelõdési Osztályán voltam osztályvezetõ-helyettes, majd 1989-tõl 1991-ig a Fõvárosi Tanács, illetve Fõpolgármesteri Hivatal Társadalompolitikai Titkárságát vezettem. 1991-tõl 1994-ig az Esély-Budapest (Gyermek- és Ifjúsági) Alapítvány titkára voltam."

Csizmár Gábor munkaügyi miniszter önéletrajza

Nem is tudom már, hogyan furakodott percepcióhorizontomon belülre a nehezen utánozható Répássy képviselő, amikor éppen hazatértem egy londoni longweekendről, amely egyébként elérte célját, sikerült vásárolnom a gyereknek Camden Town egyik piacán - persze kártyával, és persze kétszer gyorsabban ment a tranzakció a magyar bank és az angol piacos kártyaolvasója között, mint amikor itthon a Westendben próbálok készpénzkímélni - egy plüss pestiskórokozót, azaz egy fekete szőrhurkát, a Yersinia pestisbaktérium egymilliószoros nagyítású modelljét, a Giant Microbes nevű, a 2003-as New York-i játékkiállításon játékkórokozóival nagydíjat nyert cég termékét, rajta kis cetlin a főbb tudnivalók, hogy 1348 és 52 között Európa akkori lakosságának harmadát (kábé húszmillió embert) irtotta ki, ekkor meg ekkor, így meg így fedezték föl satöbbi. Az emberarcú baktérium. Lehet dédelgetni.

De Répássy képviselő természetesen nem a plüss fekete halálról jutott eszembe, hanem épp arra értem haza, hogy a Miniszterelnöki Hivatal kábé egymilliárd forintért tartott tanácsadóit, közvélemény-kutatóit, baromfi- és holdudvarait teszi szóvá a parlamentben, hogy hát a választóknak jogukban állana tudni, miféle tanácsokat kapnak a súlyos tíz-százmilliókért. Ez így nagyon is rendben volna Répássy képviselő részirül, ugye, ha nem emlékeznék újságírói pályafutásomnak egy korábbi szakaszára, amikor épp a Répássy képviselő által képviselt párt volt hatalmon, és perfenyegetésekkel, mindenféle hivatali eljárásokkal súlyosbított harcot kellett vívni azért, hogy az akkori kancellária bizonyos szerződésekről - pedig: közpénzek, tózse - valami kevés kis információt adjon.

Tehát Répássy képviselőt könnyedén röhögheti körbe Gál J. államtitkár, mint ahogy négy évvel ezelőtt Tóth István Zoltán vagy Stumpf István is könnyedén röhögte körbe az akkor ricsajozó szocikat: ti beszéltek, hát ti mit csináltatok, bakker?!

Adhatnak bár tanácsot a miniszterelnöknek miniszterelnöki tanácsadásról, nagy jólétről, öregecskedő feleségről, minden szabályosan történt, történik, máris mutatja valaki a szerződéseket, kérem, itten van jogszerűen minden, igen, tartalmilag meg rágódjon, akinek két anyja van, vagy legalábbis ellenzéki, ugye, itt meg lehet nézni, feketén-fehéren, a krumplileves az krumplileves.

Ez fideszes hangszerelésben, négy éve még úgy hangzott volna, hogy senkinek semmi köze hozzá, és ha az Ezüsthajó meg a Happy End, akkor mi van?!, mindenki húzzon haza, haladjon tovább, nincs itt semmi látnivaló!

Lám, már meg is ragadtuk azt az apró különbséget, amely a két politikai tömb kormányzati kommunikációs és közpénzleszívó stratégiái közt mutatkozik: amit az egyik cinikus vállrándítással és arroganciával intéz, azt a másik átlátszó hazugságokkal próbálja.

Mindig annyira lóg ki a lóláb (adott esetben Répássy képviselőé is, aki nyilván szintén számlaképes tanácsadó alkalomadtán), amennyire kell: undorító, de megfoghatatlan.

De itt nem állunk ám meg. Mert különösen figyelemreméltó az a nyilatkozat, amelyet László Boglár kormányszóvivő adott az InfoRádiónak a Répássy-féle attakra válaszul: "Répássy úr éppenséggel összekeveri a tavalyi közbeszerzési eljárások eredményét és a MeH-ben számlás kifizetésekkel foglalkoztatott tanácsadókra fordított összeget." Na most itten hívjuk föl a kormányszóvivő (hova tűnt Batiz András? hova tűnt Batiz András?) figyelmét, hogy nemrég még egy bizonyos Burány nevű, borostás miniszter indított harcot a színlelt munkaszerződések, a kényszervállalkozások ellen, megfenyegetve a még működő magyar gazdaság jó hatvan százalékát, hogy vége a számlázásoknak, tessenek befizetni a közterheket a rendes munkabérek után, amitől lehet, hogy tönkremennek, de legalább rendben lesz a munkavállalói érdekvédelem, és talán a Népszava-előfizetők tábora is gyarapodik.

Ha egy munkaügyi ellenőr meghallaná a "számlás kifizetésekkel foglalkoztatott" fordulatot, már minősíttetné is át a vállalkozói szerződéseket munkaszerződésekké, befizettetné visszamenőleg a közterheket, és még egy rendesebb büntetést is kiszabna. Persze a munkaügyi ellenőrök nem hallgatnak rádiót. És nyilván ők is számlára dolgoznak, egyébként.