Talán most többet megtudunk. Itt van mindjárt a Lehel út sarka, rajta a galaktikus méretű Kika áruház, ahol a múltkor láttam egy polcot. Az épület közelebb vihet a megfejtéshez.

- Semleges ház, bár méretében kétségkívül nem az. Korszerű anyagok és rengeteg por. Remek ez az üveg előtető, megvédi az embereket az esőtől, de ha a tervező egy icipicit lejtősre rajzolta volna, akkor talán önmosó lenne, nem állna meg rajta a szemét. De így megvan az a nagy előnye, hogy ha éppen úgy süt a nap, az előtető a Renoir-képek hangulatát idézi: az üvegen átsütő fény pászmái és a retek idehozzák nekünk egy kicsit a Bois de Boulogne-i erdő atmoszféráját.

- Hah.

- Szép a szemben lévő épületegyüttes is. Hátul egy feldobott szocreál ház, világoskék, rózsaszín, sárga homlokzatfestést kapott; kedves lett tőle. Előtte kert, kinn az utcafronton pedig megint egy lepényépület, Toscana bútorház néven. Régebben talán portások szolgáltak benne. Ambiciózus konkurencia a Kikának.

- Már egy órája jövünk, de ez itt jobb kézről még mindig a Kika. Szépek ezek a sárga, cikázó PVC szobahalak a méteres üveghengerekben. Az ilyet hívják tökéletes locsolóbáli tombola-főnyereménynek, nem?

- Miért, ezek nem igazi halak?

- Azokban ritkán van zsanér.

- Aha. Az a másik lakber-izé ott mellette viszont vibrátornak tűnik az Alfa Holdbázisról.

- Tényleg annak tűnik. Ha tehát valaki űrvibrátor alakú szobadíszt keres, jó helyen jár.

- Hopp, vége a Kika-palotának, és itt a grillcsirkés lakókocsi. Ehetném. Vajon negyed csirkét lehet kérni?

- Nem. A fél a minimum. Gondolom, akkor sem adnának negyedet, ha felet fizetnél. Vagy ha megvennéd az egész lakókocsit. Itt rend van. Fél vagy egész, ez a kérdés, válasszatok. Majd visszajössz, ha pont annyira leszel éhes, amennyire ők szeretik.

- A fél csirke pedig még odébb van.

- Újabb csudához érkeztünk. Az Országos Mentőszolgálat Főigazgatóságának épületéhez. Az jut róla az eszembe, hogy aki ide bemegy, nem biztos, hogy kijön. Te nem félsz? (Több okod van rá.)

- Nagyon nyomasztó. Nagyon durva. Biztos, hogy annak idején a Magyar Építőművészet c. folyóirat közölte mint a kor egyik ékességét, dicsérte megoldásait, amelyekben, valljuk be, tényleg van szaft, hiszen Molnár Péter tervezte. Itt ez a zsaluzottbeton-feljárat, ebben van igény, gondolat. Ugyanez igaz az előtetőre. Mögötte viszont olcsó technológia; így próbáltak szarból várat építeni, ami lehet, hogy akkor valóban várként hatott, de most megint csak szar.

- Megint megfejtésgyanús objektumhoz érkeztünk: a Renault-ház néven ismert vitrinhez. De mit is beszélek: modern ház, ezért a fene tudja, hogy kérdésemre, amelyet nem tettem fel, most áldás jön-e vagy átok.

- Folyosó-palazzó. Talán ha hét méter mély lehet az egész. Nem értem. Van egy viszonylag jó minőségű régi épület a Reitter Ferenc utca sarkán, amelynek tűzfalán az eresz vonala - félig még látszik alatta az egyik cipőgyár hirdetése - pontosan jelzi, hol lehet a folytatás. Amikor ez az új épület engedélyt kapott, miért nem kötelezték az építtetőket arra, hogy a folytatásnál folytassák? Miért van hátrahúzva? Nos, én valóban mindig elmondom, hogy nagyon szeretem a modern építészetet és annak anyagait, de ez a ház itt egy kellemetlen, bántó, ostoba fogtömés. Nem kommunikál a forgalommal. Az egész viselkedése taszít. Az jutott eszembe, hogy ennek a sok csúnyaságnak, amiben itt eddig részünk volt, az az egyik alapoka, hogy teljesen megszűnt a forgalmazóknál az a kényszer, hogy viselkedni kell. Hogy valamilyen formát, köntöst kell adni a dolgaiknak. Az, hogy ezen az úton az épületek ilyen primitíven vannak lehajigálva egymás mellé, azért van, mert mindennek csak a funkcionális oldalát nézik. Végül is mindent igazol az, hogy létezik, működik. De én azt hiszem, hogy egy utca mint közösségi színtér nem csak annyi, hogy funkcionálisan megold feladatokat.

- No lám. De mindjárt a Vidám Park felett vagyunk, amely ebből a perspektívából legalább annyira tűnik vidámnak, mint egy szuronyroham, télen, mocsárban, hajnali háromkor.

- Ettől a Vidám Parktól, meg pláne ettől a faácsolattól én is szomorú vagyok. Az Istentől magára hagyott ember létbe vetettségének legjobb kifejeződése a Vidám Park, és ebben az értelemben vetekszik az egzisztencialista filmművészet legjobb alkotásaival.

- Barátságos kis legelőbe torkollottunk itt a Kacsóh Pongrác úti felüljáró alatt. Gyönyörű, dús, zöld füvön szökkenünk tova: ez az egyetlen darab gyep Budapesten, amely nincs tele kutyaszarral, ide ugyanis rajtunk kívül még nem merészkedett senki.

- Ide fogok kijárni napozni. Hanem az aluljáró után van egy palota, amelyről megint muszáj beszélni. Jó magas épület, kilenc emelet; állati pronyó, népieskedő, falusias valaminek nézett ki pár éve. De valószínűleg új tulajdonost kapott, aki felismerte, hogy nonszensz, amit az előző tervező csinált, és átdizájnoltatta az épületet. Ettől ugyan nem lett jó, de nem olyan rossz, mint volt. Semmi kapcsolata a környezetével, de a látványa elég karakteres ahhoz, hogy ez a magányosság ne legyen bántó. Van tehát itt haladás is. Hohó, jobboldalt háromemeletes házak bukkantak fel. Nem túl jó minőségűek, de sokkal humánusabbak, mint bármi, amit eddig láttunk a Róbert Károly körúton. De állj! Korán örültünk. A Hungária körút 194. számú háza előtt állunk, ami valaha szintén kedves kis Bauhaus épület lehetett, de most nézd meg: térfigyelő, gerenda, amelyre fél oszlop fut fel jón fejezettel, ami egy konzolos erkélyt támaszt - az erkély tövénél, vagyis nem tart semmit. Az erkélyen meg légkondi.

- Itt pedig megint egy galaktikus léptékű ház bánt engemet.

- OTP Garancia Biztosító. Hallatlanul unalmas, semmi nem jut eszembe róla. Átellenben viszont, a negyvenes évekbeli házikókról igen. Ennek a házsornak végre ritmusa van. Felhívnám a figyelmed a túloldalon, ott az Ajtósi Dürer sarkán arra a Kós Károly-os tornyos házra. Jó darab, a magyar népi szecesszióhoz soroljuk, amely irányzat valójában persze skót. De az igazi nagy építészet itt a Vakok Intézete. Megy az ember egy ilyen pocsék úton, és egyszer csak belefut ebbe az épületbe. Szinte sokkoló. Micsoda kerítés... micsoda arányok. Zseniális, gyönyörű, tiszta. Lechner Ödön.

Aki kérdezett és közbevetett: Bárkay Tamás

Aki válaszolt és értékelt: Bojár Iván András

Vidám Park, szomorú környezet