Lehet, hogy kicsit szigorúan mér, és a sort még lehetne folytatni, de azért így is sok mindent elárul, milyen kiemelt szerepet tölt be az amerikai gyerekek és felnőttek tudatában a rajzos irodalmi alkotás, a képregény.

A műfajjal errefelé egy egész tudományág foglalkozik. Kezdjük ott, hogy van képregény a képregényről, és állítólag nem is rossz (Scott McCloud: Understanding Comics). Van vásárlói magazin (Comics Buyers' Guide), ahol az árakról és trendekről, az újdonságokról és a gyűjtőknek való ritkaságokról esik szó. Mintegy hatszáz taggal saját szövetségük van a képregényrajzolóknak és ugyan egyelőre állandó helyiség nélkül, de New Yorkban már öt éve létezik a Képregény-múzeum. A hivatalos amerikai múzeumi jegyzékbe is felvett intézmény összeállította az első általános iskolai képregénykurzus tananyagát is, amelyben előkelő helyet kapott a műfaj története, grafikáinak és szövegeinek elemzése, s végül a saját képregény megrajzolása is.

Az első képregény - a múzeum szakértői szerint - a Híresen nevetségesek (Famous Funnies) első száma, 1934 júliusában került az újságosstandokra. Az ötlet egy nagy nyomdavállalat M. C. Gaines nevű értékesítési szakemberének a fejében fogant meg, hogy a gazdasági válság miatt leapadt példányszámú napilapok mellett valamivel lekösse az üzemek kapacitását. A legelső képregényeket még ajándékba adták. Méretüket az összehajtogatott újságoldal határozta meg. Az igazi fellendülést a szuperhősök megjelenése hozta el: Superman, Pókember, Batman, Csodanő és a többiek a harmincas évek végén hihetetlenül népszerűek lettek a gyerekek körében.

Az évtizedek múlásával aztán kialakult egy másodlagos vásárlói réteg is: azok a felnőttek, akik gyermekkoruk óta gyűjtötték a sorozatokat - vagy annak idején éppen, hogy kimaradtak a mániából. A gyűjtői piac a hetvenes évekre jelent meg, de aztán a kiadók elkanászodtak, és elkezdtek más-más borítóval ugyanolyan tartalmú füzeteket árulni. A vásárlók a kilencvenes évek elejére megunták, hogy fejőstehénnek nézzék őket, és a videojátékok elterjedésével egy időben elfordultak a műfajból. A piac 1993-ban még évi 850 millió dolláros forgalmat bonyolított le, de utána súlyos visszaesés következett. Az egyik vezető kiadó, a Marvel 1996-ban csődöt jelentett.

A képregényt, ki más, a szuperhősök mentették meg - ezúttal a filmvászonról visszatérve. A Batman alkotói gondosan vigyáztak rá, hogy a film az eredeti nyomdatechnikához igazodva, csupán a képregények négy színét tartalmazza. A siker nyomán aztán jött Superman, Hulk, Catwoman és a többi jól bevált figura. Furcsa módon az ázsiai képregénykultúra betörése is segítette a piac talpra állását. Pokemon és társai új korosztályokat és vásárlói rétegeket tettek elérhetővé. A 2003-as eladások 340 millió dollár körül voltak, idén legkevesebb tízszázalékos bővülés várnak.

A képregény Andy Warhol művei nyomán a beatkorszak képzőművészetét is befolyásolta, és ma már szinte senki sem vitatja, hogy önálló művészeti ágról van szó. Ennek egyik sajátos formája az eleve felnőtteknek készülő "grafikus regény", amely általában sokkal hosszabb az alapesetben 22 oldalas képregénynél. Ilyen volt a Kárhozat útja is, amelynek filmváltozata később szép sikert futott be Tom Hanksszel a főszerepben. A grafikus regényben sok kritikus a műfaj továbbélésének lehetőségét látja. Igaz, mások meg az irodalom elsorvadásának fenyegetését.

Washington, 2004. december

Együtt a Peanuts csapat, Snoopy, Charlie Brown és a többiek. Magyarországon most elõször jelent meg színes könyv formájában a Snoopy