A lányból nehezen jönnek elő a válaszok. Nem néz rám, beszéd közben arcán az érzelmek legkisebb jele sem tükröződik. Hindiül nem tud, a cirkuszban csak a többi elrabolt nepáli lánnyal beszélgetett. Nem tudja, hová valósi, így amikor egy nepáli szervezet rajtaütéses akciójával kimenekítette, tíz társával együtt Katmanduba, a fővárosba hozták. Pár hónap rehabilitáció után a gyermekvédő központ talált neki munkát, így került ide.

- A cirkuszban vertek?

- Fú, de mennyit!

- És hogy hívtak?

- Sehogy. Csak úgy, hogy "te".

- És mi a neved?

- Nem tudom. Sunny… Én adtam magamnak ezt a nevet.

- És mi volt a számod?

- Hulahoppkarikákat forgattam, így - köröz a kezével -, közben a nyakamon, a lábamon és a derekamon is pörgettem a karikákat - mondja, és ekkor mosolyodik el először: - Nem ütköztek egymásnak!

Most egy pillanatra Sunny újra csak egy kislány, aki büszke valamire, amit tud. Mintha újra a porondon állna, rávetül a fény, és mosolyogva mutatja, ahogy a hulahoppkarikák szédítő sebességgel köröznek, és - tényleg - egyik sem ütközik a másiknak.

- Tapsoltak? - kérdezem.

- Igen… - mondja, és már nem néz rám. Valamit elronthattam. A kérdés talán eszébe juttatta a kemény gyakorlatokat, a feslő cirkuszi sátrat, a földön tojáshéjak, piszkos serpenyők között landoló hulahoppkarikákat.

Sunny nem tudhatja, hogy épp a napokban zajlott az ENSZ, a Világbank, a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet és a Globális Menetelés a Gyermekmunka Ellen nevű szervezet kerekasztal-megbeszélése a brazil fővárosban. Ott arról volt szó, hogy az oktatást mindenki számára hozzáférhetővé kell tenni, és ezt célszerű összekapcsolni a gyermekmunka elleni küzdelemmel, aminek érdekében tervet készültek kidolgozni. A tavalyi Delhi konferencia volt a kezdeményező, a brazíliai volt a második ilyen találkozó. A cél ambiciózus: 2015-ig mindenkinek hozzáférhetővé kívánják tenni az oktatást, hogy ily módon fel lehesen számolni a gyermekmunka "legkárosabb formáit".

Az óvatos megfogalmazás mögött ott a rideg a valóság. Az ide, Nepálba érkező nyugati segélyszervezeti munkások, önkéntesek gyakran vetítik ki saját elképzeléseiket az itteni helyzetre, és a gyermekmunka teljes felszámolását követelik. Ezzel azonban csupán álmokat kergetnek. A fejlődő országok struktúráját ismerő gyermekvédelmi munkások tudják: inkább olyan jogi szabályozás szükséges, amely még elfogadható korlátok közé szorítja ezt a társadalmi jelenséget. Valós helyzetekben valós védelem szükséges, ami nem azonos azzal, hogy egy tollvonással megkísérlik betiltani a gyermekmunka minden formáját.

A fejlődő országokban zajló urbanizáció nemcsak az értékek fellazulását hozta magával, hanem a városi munkanélküliség robbanásszerű növekedését is. Mivel a gyerekeknek kevesebbet fizetnek, viszont jobban ki lehet használni őket, így a munkaadók gyakran a gyermekeket választják a felnőtt munkaerő helyett. A szülők pedig - mivel maguknak nincs munkájuk - a gyereket küldik dolgozni. Az eredmény: gyerekek által siralmas körülmények között eltartott családok, romló kilátásokkal. Iskoláztatás híján, könnyen előfordulhat, hogy a gyerek felnőve maga is munkanélküli lesz, és végül a saját gyermekeit kell dolgozni küldenie - amivel a kör bezárul.

A realitások talaján maradva a cél megvalósításában segítség lehet a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet 1999-ben elfogadott Egyezmény a gyermekmunka legrosszabb formáiról című dokumentuma. A szervezet történetében ez volt a leggyorsabban ratifikált egyezmény, ami a nemzetközi közmegegyezés jele a tekintetben, hogy mi az, amit valóban és sürgősen el kell törölni. A gyermekrabszolgaságot, a gyermekprostítúciót, a gyermekeknek egészségi és erkölcsi kárt okozó tevékenységeket, ideértve a gyermekek illegális tevékenységekre való felhasználását is.

A felhőtlen gyermekkor követelménye Nyugaton is viszonylag új keletű, és évezredes szokást változtatott meg. Nem is oly régen még bevett dolog volt Európában is, hogy a gyereket dolgoztatták a földeken, vagy kiegészítő jövedelemért munkába küldték. Ha a harmadik világban egy gyermek az iskola mellett napi pár órát emberséges körülmények között tud dolgozni, akkor - irreális célok kergetése helyett - a nemzetközi közösség a valóban embertelen gyermekkizsákmányolási formák ellen fordíthatja az energiáit - sok névtelen Sunny megmentésére.

Katmandu, 2004. december

Egy kis segítség a mamának: nem ez a gyermekmunka