A katmandui házban, ahol lakom, a füstös kifőzde új lányt vett fel konyhai munkásnak. Az apró termetű nepáli lányon már az első pillanatban feltűnt a nyugtalansága. Mikor beszédbe elegyedtem vele, megtudtam az okát. Hatéves korában nagybátyja eladta egy ügynöknek, így került az Indiába irányuló gyermekkereskedelem embertelen gépezetébe. Egy indiai cirkuszba vitték, olyanba, ahol minden könnyednek tűnő mozdulat, bámulatos hajlékonyság mögött kínzás és fájdalom húzódik meg.
Sunny, a nepáliak meg a gyermekmunka
A lányból nehezen jönnek elő a válaszok. Nem néz rám, beszéd közben arcán az érzelmek legkisebb jele sem tükröződik. Hindiül nem tud, a cirkuszban csak a többi elrabolt nepáli lánnyal beszélgetett. Nem tudja, hová valósi, így amikor egy nepáli szervezet rajtaütéses akciójával kimenekítette, tíz társával együtt Katmanduba, a fővárosba hozták. Pár hónap rehabilitáció után a gyermekvédő központ talált neki munkát, így került ide.
- A cirkuszban vertek?
- Fú, de mennyit!
- És hogy hívtak?
- Sehogy. Csak úgy, hogy "te".
- És mi a neved?
- Nem tudom. Sunny Én adtam magamnak ezt a nevet.
- És mi volt a számod?
- Hulahoppkarikákat forgattam, így - köröz a kezével -, közben a nyakamon, a lábamon és a derekamon is pörgettem a karikákat - mondja, és ekkor mosolyodik el először: - Nem ütköztek egymásnak!
Most egy pillanatra Sunny újra csak egy kislány, aki büszke valamire, amit tud. Mintha újra a porondon állna, rávetül a fény, és mosolyogva mutatja, ahogy a hulahoppkarikák szédítő sebességgel köröznek, és - tényleg - egyik sem ütközik a másiknak.
- Tapsoltak? - kérdezem.
- Igen - mondja, és már nem néz rám. Valamit elronthattam. A kérdés talán eszébe juttatta a kemény gyakorlatokat, a feslő cirkuszi sátrat, a földön tojáshéjak, piszkos serpenyők között landoló hulahoppkarikákat.
Sunny nem tudhatja, hogy épp a napokban zajlott az ENSZ, a Világbank, a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet és a Globális Menetelés a Gyermekmunka Ellen nevű szervezet kerekasztal-megbeszélése a brazil fővárosban. Ott arról volt szó, hogy az oktatást mindenki számára hozzáférhetővé kell tenni, és ezt célszerű összekapcsolni a gyermekmunka elleni küzdelemmel, aminek érdekében tervet készültek kidolgozni. A tavalyi Delhi konferencia volt a kezdeményező, a brazíliai volt a második ilyen találkozó. A cél ambiciózus: 2015-ig mindenkinek hozzáférhetővé kívánják tenni az oktatást, hogy ily módon fel lehesen számolni a gyermekmunka "legkárosabb formáit".
Az óvatos megfogalmazás mögött ott a rideg a valóság. Az ide, Nepálba érkező nyugati segélyszervezeti munkások, önkéntesek gyakran vetítik ki saját elképzeléseiket az itteni helyzetre, és a gyermekmunka teljes felszámolását követelik. Ezzel azonban csupán álmokat kergetnek. A fejlődő országok struktúráját ismerő gyermekvédelmi munkások tudják: inkább olyan jogi szabályozás szükséges, amely még elfogadható korlátok közé szorítja ezt a társadalmi jelenséget. Valós helyzetekben valós védelem szükséges, ami nem azonos azzal, hogy egy tollvonással megkísérlik betiltani a gyermekmunka minden formáját.
A fejlődő országokban zajló urbanizáció nemcsak az értékek fellazulását hozta magával, hanem a városi munkanélküliség robbanásszerű növekedését is. Mivel a gyerekeknek kevesebbet fizetnek, viszont jobban ki lehet használni őket, így a munkaadók gyakran a gyermekeket választják a felnőtt munkaerő helyett. A szülők pedig - mivel maguknak nincs munkájuk - a gyereket küldik dolgozni. Az eredmény: gyerekek által siralmas körülmények között eltartott családok, romló kilátásokkal. Iskoláztatás híján, könnyen előfordulhat, hogy a gyerek felnőve maga is munkanélküli lesz, és végül a saját gyermekeit kell dolgozni küldenie - amivel a kör bezárul.
A realitások talaján maradva a cél megvalósításában segítség lehet a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet 1999-ben elfogadott Egyezmény a gyermekmunka legrosszabb formáiról című dokumentuma. A szervezet történetében ez volt a leggyorsabban ratifikált egyezmény, ami a nemzetközi közmegegyezés jele a tekintetben, hogy mi az, amit valóban és sürgősen el kell törölni. A gyermekrabszolgaságot, a gyermekprostítúciót, a gyermekeknek egészségi és erkölcsi kárt okozó tevékenységeket, ideértve a gyermekek illegális tevékenységekre való felhasználását is.
A felhőtlen gyermekkor követelménye Nyugaton is viszonylag új keletű, és évezredes szokást változtatott meg. Nem is oly régen még bevett dolog volt Európában is, hogy a gyereket dolgoztatták a földeken, vagy kiegészítő jövedelemért munkába küldték. Ha a harmadik világban egy gyermek az iskola mellett napi pár órát emberséges körülmények között tud dolgozni, akkor - irreális célok kergetése helyett - a nemzetközi közösség a valóban embertelen gyermekkizsákmányolási formák ellen fordíthatja az energiáit - sok névtelen Sunny megmentésére.
Katmandu, 2004. december