Sok igazság van ebben is. És mégis aszondom: hát nem! Nem lehet megúszni a legfontosabbat: a gyerek otthoni felkészítését, még pontosabban a családi beállítottság átprogramozását. Ma ugyanis az van, hogy beadom a kölköt az iskolába, aztán tanítsák meg, én meg hazaviszem a készterméket. Ha nem tudják megtanítani, bennük a hiba. ("mér fizetek nekik...") Nos, ez az ami nem megy sehol a világon. (Legalábbis azoknál, akik a PISA-rangsorban elöl aratnak.) Az ázsiai országok vezető helyezése mögött családi "vállalkozások" rejlenek. Az egész család összefog, ha a gyerek gyengébben muzsikál. Amúgy - normáljáratban - pedig e köré a "gyerekmunka" köré szerveződik a az otthoni élet, akkor is ha a papa tizenvalahány órát keccsöl és anyuka ugyanígy. A gyerek tudjon, legyen az elsők között, - de írni számolni, agyalni tudjon jobban, mint a többiek. És az erre szánt időt nem mérik, nem sajnálják. És aratnak. Annyira, hogy amerikai egyetemeken nem lehet überolni az ázsiai származású gyerekeket - lekörözik az amerikai középosztály frankó hátterű, (okos apuka-anyuka, könyvtár stb.) - fiúkat-lányokat. (Egyébként e "szégyen" okainak kutatásában a szociológusok itt jöttek rá, hogy e kitűnő helyezésnek az ázsiai családszerkezet és családi prioritás a kulcsa...)

Hát, ez hiányzik nálunk. Hogy a gyerek teljesítményében - akarod, nem akarod - benne vagy te is. Egyelőre hiányjelként. (Hacsak nincs nagyi... Ha van, akkor éltesse sokáig az isten: rajta áll vagy bukik a jövő!) Mert ha nem áldozol rá két három órát naponta, ha nem alakul ki az a családi értékrend, hogy ez a legfontosabb, - mert a gyerek jövője, - akkor lehet itt akármilyen tananyag-reform, lecserélhetik az összes tantestületet, lehet még húsz kilóval nehezebb az iskolatáska - mégis le leszünk PISAlva...

Nem kell tehát nagy pofát nyitni - hogy ti. mér nem tanítja meg az iskola - nem kell, mert annyira sokféle tudásanyagot kell beléjük tömni, hogy ahhoz már az iskolának sincs elég tölcsére... De nem is ez a fontos. Hanem az, hogy a tanulás nemcsak a könyv-gyerek-tanár-szülő kvartettje. Ha otthon nem alakul ki az az atmoszféra, hogy déllután nem nézünk tévét, nem bulizunk mindennap, nem az a fontos, hogy Ágica milyen bugyit visel ("ha kitalálod, nyerhetsz egy utat léghajóval Kamcsatkába"). Ha tehát a család (szülő, azaz te) el tudod hitetni, hogy vannak ennél jobb-érdekesebb-fontosabb dolgok is, és katt, kikapcs, jöhet a kúp-palást vagy Arany-ballada, netán "olvass mán' nekem hangosan egy fél órát" - és VÉGIGHALLGATOD - javítod, megdicséred, ha kell piros pontot osztogatsz otthon is. Meglátod más lesz a dolog. Ha ott vagy, ha mellette állsz, ha neked is fontos, ami neki, akkor fog menni a logikai feladvány, tán még a gyökvonás is.

És akkor ámulni fogsz a PISA-osztályzatunkon is. Országilag.

alma blogja