"A Mikulás és Molnár Gyula, Újbuda polgármestere látogatja meg a Budai Gyerekkórház betegeit..."
A XI. kerületi önkormányzat hírlevele

Könnyű, wellnessorientált disznótorra gyűltünk össze: az egész Jogi Osztály, a Nemzetgyalázó Központ vezető munkatársai és a Koleszterin Munkacsoport.

Az Igazgatótanács Elnöke az alkalomhoz (-1-0 Celsius-fok) illő pufajkában bontakozott ki a ködből, hamar magához ragadván a kezdeményezést, egy tízliteres ballonból ötvenfokos idei szilvapálinkát töltött, legott koccintván a népszavazás kudarcára, kisvártatva egy szemvillanás alatt a disznó mellett termett, és a nála lévő 15 cm pengehosszúságú késsel rögvest nyaktájékon szúrta (sérelmére).

Miközben a zubogó vér alá tartotta a zománcos lavórt, röviden értékelte az eseményeket:

- Úgy érzem, megtettünk mindent, amit kellett, bár nehéz dolgunk éppenséggel nem volt. Aztat nem lehet mondani. Néhány hét alatt képes volt szopóágra zavarni magát a teljes magyar politikai elit, csak itt-ott kelletett besegítni nekik. Az ország most rosszkedvűbb, gonoszabb, prosztóbb, mint valaha.

- Azért, elnök úr, kérlek tisztelettel - szólaltam föl, miközben az Igazgatótanács Elnöke a PB-gázpalack mögé ugrott, kinyitotta, és vad lángszórózásba kezdett a sertéstetem irányába -, ne felejtsük el, hogy több mint négyezer-ötszáz elhalványuló tintás tollat sikerült kiszórnunk a szavazókörökbe, plusz még a szavazatszámláló bizottságok tagjainak kiosztott arany pecsétgyűrűk, amikre egy-egy nagy, épp a rubrikába illő X-et formáztattunk tel-avivi ékszerészekkel, hogy észrevétlenül rányomhassák a szavazólapokra� Bekasszíroztunk továbbá tizenötmilliót emeltdíjasesemes-szolgáltatásból a fentiekről szóló rémhírüzenetek terjesztésével, plusz akkor még huszonhárommillió túráztatott Daciával a határsorompó előtt startra kész román, a szegénykórházak, a kiürülő Kárpát-medence...

- Én a Hegyeshalomnál kamionszámra feltartóztatott szórólapjainkra vagyok legbüszkébb. Egy olyan osztrák magánklinika pincéjében nyomattuk, ahová a kórház-privatizáció ellen tiltakozó politikusok járnak kezelésre. A plakáton az olajos testű, zsíros kenyeret szorongató Mikola István, csipővonalig letolt overallban, félmeztelenül simul egy komputertomográfhoz. A szöveg: Az egészség nem üzlet.

Az elnök egy jól megperzselődött bőrdarabot hasított ki a disznó hátsó feléből, és minden további nélkül felfalta. Aztán bontani kezdte az állatot.

- Azért azt mégis sajnálom, hogy nem sikerült Patrubányt vagy Paturbányt vagy kicsodát meg a Thürmer Gyulát Orbán Viktorhoz celluxolva a politikai mainstreambe parittyáznunk. Az lett volna az igazi buli. Rajtunk röhögött volna még Banglades is.

Miközben az abaléből egy füldarabot halásztam elő, hogy lekísérjem vele a hatodik kör szilvapálinkát, az Igazgatótanács Elnöke tőle szokatlan módon, elégedett böffenéseket hallatva értekezett tovább:

- Bár..., tök mindegy. Így is akkora kommunista az egész ország, hogy ha sikerülne klónozni Biszku Bélát, és három kubai tankkal megjelenne Szolnokon, meghirdetve mondjuk az OTP visszaállamosítását és az ingyenes szemétszállítást, Schwechatnál állítanák meg a natósok. Tényleg, Ferikém, hogy állunk a Biszku-prodzsekttel?!

- A prodzsekt remekül halad, de néhol a disznógéneket kell majd beültetni - nyugtattam meg, de próbáltam a hurkatöltésre figyelni, mert átkozottul vékony kocabelet szerzett a Bélbeszerzési Divízió.

- Ha úgy vesszük - folytatta az Elnök -, grandi- és ambiciózus tervünket tulajdonképpen siker koronázta. A média agymosó hazugságaival, a valóságsókkal és a Heti Hetessel sikerült megroppantanunk a magyarság gerincét, a Boros-Bochkor közvetlenül az agyi idegszöveteket zúzta szét, a Névshowr meg ráment a keringési rendszerre. A fővárost ostromgyűrűbe fogó bevásárlóközpontok, a tankok helyett előrenyomuló bankok pedig végleg kiszívtak minden életerőt, így végre kiürülhet a Kárpát-medence, végre eltörölhetjük a Föld színéről a magyart, és a sírt, hol egy nemzet süllyed el, népek veszik körül. Kér még valaki a pörköltből, vagy kiszedhetem magamnak az összeset?