Lehet, hogy amit mondok, szentségtörésnek, mellette meg paradoxonnak hangzik, de vélem, hogy a Romániai Magyar Demokrata Szövetség megkönnyebbedett a magyarországi népszavazás eredménytelenségétől. Az RMDSZ tudniillik, élén Markó Bélával, harapófogóban volt. Egyfelől, nem tudván magát kivonni a kétségtelenül meglévő "kettősállampolgárság-barát" közhangulat alól, arra bátorította a magyarországi magyarságot és az itteni pártokat, hogy szavazzanak igennel a Patrubány-féle kezdeményezésre; másfelől épp akkor kötelezte el magát a román szociáldemokratákkal kötendő kormánykoalíció mellett, amikor Adrian Nastase, a szocdemek elnökjelöltje meglehetősen éles formában foglalt állást a kettős állampolgársággal szemben.
Sorskérdés
Nos, a dilemma ugyan nem oldódott fel, de a vasárnapi eredmény után az RMDSZ-en nincs olyan kényszer, hogy abba az alkucsomagba, amelyet kormányra lépése fejében el akar fogadtatni Nastaséékkal, betegye a kettős állampolgárságot. Amennyire tudni, az nincs is benne. Benne vannak viszont olyan követelések, amelyek, ha teljesülnek, nagyságrendekkel nagyobb mértékben lódíthatják előre a szülőföldjén megmaradni akaró romániai magyar nemzeti közösség dolgát, mint a kettős állampolgárság.
Nem azokról a sajtóközhelyekről van szó, hogy Markónak jusson miniszterelnök-helyettesi poszt, vagy hogy egy székely megye kapjon magyar prefektust. (Mindkettő illő volna.) Hanem mindenekelőtt az RMDSZ és az RMDSZ ellenzéke által egyaránt felkarolt autonómiáról, amelynek - területi értelemben - meg lehet találni az ideális formáját Románia közelgő EU-tagságával. Ha a hatalom nem gördít akadályt elébe, miért ne lehetne a Székelyföld "eurorégió", ha már elkerülhetetlen az ország EU-régiókba sorolása. De ott van a kívánságlistán a kulturális autonómia is, amely állami eszközökből finanszírozott önálló magyar egyetem mellett jelent saját kulturális intézményeket, önállóan gazdálkodó alapokat is. Folytatódik a lista az egész román államéletet érintő decentralizációval, amely nemcsak a román, hanem a magyar önkormányzatokat is kiemelné jelenlegi, Bukarestnek szinte teljesen kiszolgáltatott helyzetükből. A székelyföldi infrastruktúra, a legendásan rossz utak felújítása és a bírói szervezetnek az államtól való függetlenítése zárja az említett sort. Ismétlem: pillanatnyilag sorskérdése az erdélyi magyarságnak, hogy mindezekből sok valósuljon meg, és a koalíciós partnerek viszonyát ne terhelje a kettős állampolgárság.
Lesznek azonban itt még cifra ütközetek - s nem is föltétlenül az említett ügyekben. Vasárnap eldől az elnöki poszt sorsa, és Nastase ellenfele (Basescu, kivel szemben billegős az előnye) történetesen nem lát semmi rosszat a kettős állampolgárságban. Persze, hogy nem! Ha egyszer ezzel el tudja csalogatni a magyar szavazókat vetélytársától?! Ha van módja azt üzenni a magyarságnak, hogy "olyan emberre akartok szavazni, aki el akarja venni tőletek a kettős állampolgárságot"?! (Mint látni, az erkölcsös-elvszerű politizálásnak Romániában is erős megnyilvánulásai vannak.)
Az erdélyi magyarság teendője tehát: ugyanolyan egységben szavazzon Nastase mellett, ahogyan tette a parlamenti választásokon az RMDSZ mellett. Világosnak kell lennie: ha (a soviniszta román szélsőség támogatásával mellesleg) Basescu nyer, megteheti, hogy saját, az általános választáson vereséget szenvedett koalíciójából jelöl miniszterelnököt, és aztán ezt a lehetetlen - mert matematikailag is esélytelen - trükköt addig ismételgeti, amíg új választásokat nem tud kiírni. De az a szünet, amely odáig tartana, működő kormány híján de facto becsapná az ajtót Románia (és benne az erdélyi magyarok) 2007-es EU-s csatlakozása előtt; ezt kéretik fejben tartani.
