Egy biztos: köznevetség ment a közszolgálatin. Miközben egy ország igazán komoly dolgokkal volt elfoglalva. Sőt, nem is csak az ország, hiszen a határokhoz közeli településeken nyilván még sok magyar követte az adást. Összeszorult torokkal a tét, s még inkább összeszorulttal a tálalás miatt. Az ismétlődő idétlenkedések - azért nem a bohóckodások kifejezést használom, mert akkor nyomban elnézést kellene kérnem a cirkuszművészet nagyjaitól - az 581-es italbolt szintjére silányították a programot, amellyel kvázi hülyének néztek több millió embert. Hülyék is voltunk, hogy két és fél milliónyian bámultuk (csak itthon), bár mentségünkre szolgáljon, hogy erre azért nem számíthattunk, majd a látványtól megdermedve mozdulni sem tudtunk, a kapcsolóig sem jutottunk el.

Fogadni mernék: a végén még mi éreztünk szégyent - ez Friderikuszt és Hajóst, valamint a saját maga és a közönség lealacsonyításához szabad kezet adó televíziós vezetőséget feltehetően nem gyötörte -, hogy ilyen közszolgálati tévénk van. Ha már egy népszavazás kapcsán is csak ennyire telik�

Nem tudok jobb jellemzést a produkciót lezáró feliratnál.

MTV, 2004.