Hasonló tendencia érvényesült a kórház-privatizáció elutasítására vonatkozó kérdés kapcsán, ráadásul az ellenzők aránya a gazdaságilag fejlettebb dunántúli megyékben volt magasabb.

A vasárnapi referendumon részt vevő hárommillió 16 ezer választópolgár 51,55 százaléka mondott igent a kedvezményes honosításra. A korábbi választási eredmények - vagyis a pártpreferenciák - elemzése alapján azonban úgy tűnik, hogy ez a mostani szavazás nem elsősorban a határon túli magyarokról, hanem a két szembenálló politikai oldal versengéséről szólt. Ezt támasztja alá, hogy azokban a térségekben, ahol a 2002-es parlamenti választáson a Fidesz területi listáira voksoltak nagyobb arányban, a kettős állampolgárság ügyében csaknem mindenütt győzött az igen. Ugyanakkor az is kiderült, hogy a júniusi EP-választáshoz viszonyítva - amely a Fidesz egyértelmű, számos megyében fölényes győzelmét hozta - az erőviszonyok lényegesen kiegyensúlyozottabbá váltak, bár az ország politikai térképét nem kell átrajzolni. Az amúgy eredménytelen referendum tehát legalább a pártelit számára nem volt haszontalan.

A népszavazáson a legutolsó parlamenti választástól eltérő eredmény csak a fővárosban és a határ menti Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében volt. Budapesten 2002-ben a képviselői mandátumokért folytatott versenyben a baloldali-liberális koalícióval szemben több mint húsz százalékkal maradt alul a Fidesz, ennek ellenére a kedvezményes honosítást támogatók aránya most 51,25 százalékos volt. Árnyalja a képet, hogy a hagyományosan baloldaliként számon tartott kerületekben a papírforma érvényesült: például Angyalföld, Csepel és a XV. kerület lakóinak többsége nemmel válaszolt. Egyébként a szavazás végeredményét 2002-ben egyértelműen Budapest polgárai döntötték el, s most ugyancsak meghatározó szerepet játszhattak volna, hiszen 690 ezer voksot - ez az összes szavazat csaknem negyede - a fővárosban adtak le. Arra a kérdésre viszont, hogy a szavazás eredménye vajon a pártpreferenciák változására utal-e, vagy a budapestiek ezúttal inkább saját lelkiismeretükre hallgatva döntöttek, a számok alapján nem lehet válaszolni. Az persze jelezhet valamit, hogy az uniós választáson a fővárosban a balliberális erők már csak minimális többséget szereztek.

Szabolcsban is fordult a kocka: 2002-ben szerény különbséggel a szocialisták veszítettek, most pedig - a határon túliak kettős állampolgársága. A Szabolcsban regisztrált 46,39 százaléknál csak - a szintén határ menti - Komárom-Esztergomban támogatták kevesebben a kettős állampolgárság gondolatát, ahol az igenek aránya egy százalékkal még ennél is alacsonyabb volt. Igaz, 2002-ben az MSZP éppen ott győzött legnagyobb különbséggel a Fidesszel szemben. Ez fordítva is igaz: a kedvezményes honosítást Bács-Kiskun, Győr-Moson-Sopron, Vas és Zala megyében egyaránt 55 százalék feletti arányban helyeselték. Ezekben a térségekben pedig a Fidesz 2002-ben 15-20 százalékkal több szavazatot kapott, mint a rivális baloldal.

A kórház-privatizáció megakadályozásáról szóló kérdés kapcsán is a fentiekhez hasonló következtetések adódnak. Vagyis: minél inkább egyetértettek valahol a kettős állampolgárság kiterjesztésével - közvetve a jobboldal politikai törekvéseivel -, általában annál nagyobb arányban ellenezték az egészségügy magánosítását. A kórház-privatizáció leállítása mellett országos átlagban éppen 65 százaléknyian voksoltak, de a kérdés támogatottsága még a fővárosban is csaknem hatvanszázalékos volt. Az egészségügy átalakítását különben a kedvezményes honosításra határozott nemmel válaszoló Komáromban, Hevesben és Szabolcsban is legalább a szavazók 61-65 százaléka elvetette. Meglepőnek tűnik ugyanakkor, hogy a magántőke szerepének erősítését a piacgazdaság kialakulása szempontjából vitathatatlanul kedvezőbb helyzetben levő dunántúli régióban az átlagosnál nagyobb mértékben, 67-68 százalékban ellenezték. Hasonló, illetve valamivel ezt meghaladó arányú elutasításra csak néhány alföldi megyében volt példa. Ez is arra utal, hogy a szavazók többsége az amúgy politikamentes kérdésre érzelmi alapon, pártkötődésének megfelelően válaszolt.