"A szavazóknak persze joguk van vasárnap úgy dönteni, hogy mindezt vállalják. Ahhoz azonban, hogy ez a döntés tényleg a demokrácia győzelme legyen, tudniuk kell, pontosan mit is vállalnak."
Hegedűs Zsuzsához
Kedves Zsuzsa!
Ön aligha emlékezhetik rám: 13 éve, hogy találkoztunk, egy konferencián. Az MSZP még a parlamentbe éppen hogy bejutott kis párt volt, amely arra kereste a választ, hogyan politizáljon egy szociáldemokrata párt az újjászülető kapitalizmus körülményei között. Ezzel foglalkozott az a pártkonferencia, amelyen Ön - elsők között törve meg a liberális baloldali értelmiségnek az MSZP-t sújtó blokádját - előadást tartott. Nagyszerű tett volt, és nagyszerű előadás. Nem volt könnyű most tollat ragadnom Pogonyi Lajosnak adott interjúja (Aki igennel szavaz, a jövőre voksol, november 26.) olvastán, de kénytelen voltam.
Mindenekelőtt azt mondta, hogy "a kettős állampolgárság� személyes ügy, mert most lehetőséget kapunk arra, hogy Románia magyar származású állampolgárai szabadon jöhessenek az országba�" Csakhogy Románia magyar és nem magyar származású állampolgárai már most is szabadon, vízum nélkül jöhetnek hozzánk és az EU bármely más tagországába is.
Ön szerint, aki "igennel szavaz, az a jövőre voksol, mert az EU-ban az emberek szabadon mozoghatnak, vállalhatnak munkát". Nos, nem egészen. A legtöbb tagország hosszabb-rövidebb időre lezárta előttünk munkaerőpiacát, és kérdés, mennyire sietnek föloldani a zárlatot, ha az eddigi tíz helyett tizenkét és fél millió magyar állampolgárral kell számolniuk.
A kettős állampolgárság - állítja Ön - lehetővé teszi, hogy "�az ukrajnai magyarok� hozzánk tudjanak jönni, ha bajban vannak�" Sajnos inkább azt teszi lehetővé, hogy bajba kerüljenek, ugyanis az ukrán alkotmány értelmében azonnal elveszítik ukrán állampolgárságukat és ebből eredő jogaikat, ha megszerzik a magyart.
Ön bizonyára jóhiszeműen, de azt a hamis állítást ismétli meg, amellyel a Fidesz próbálja megtéveszteni a szavazópolgárokat: "A kettős állampolgárság egy útlevéllel jár, amely az idén még négyezer forintba kerül. Utána havonta harmincezer forintért válthatok magamnak társadalombiztosítást." Téved. Önnek nem kell társadalombiztosítást váltania, két okból sem. Részint, mert Franciaországban nyilván fizetett tb-járulékot, így az EU szabályai szerint francia állampolgárként is jár Önnek Magyarországon orvosi ellátás. Magyar állampolgárként viszont ez Önnek akkor is járna, ha soha nem lett volna kereső foglalkozása, és így egy fillér tb-járulékot se fizetett volna sem itthon, sem másutt; magyar állampolgár Magyarországon egészségügyi ellátás nélkül nem maradhat. Más kérdés, hogy ezt az ellátást Ön nem veszi igénybe, mert inkább a franciát választja. De mi a helyzet a környező országok magyarjaival? Ők nyilván a magyart vennék igénybe, minthogy a magyar egészségügy minden nyavalyája ellenére még mindig lényegesen jobb, mint, mondjuk, a román. Mi is ezt tennők a helyükben: mindenkinek drága a saját és övéi egészsége.
"Más jogosultság nekem nem jár" - teszi hozzá, és ez bizonyára így igaz. Ön nem kap nyugdíjat, hiszen még nem nyugdíjas, de ha az lesz, bizonyára akkor is inkább azt a nyugdíjat veszi majd igénybe, amelyre Franciaországban vált jogosulttá. Ám Magyarországon bizonyos összegű nyugdíj minden idős magyar állampolgárt megillet, függetlenül attól, hogy fizetett-e nyugdíjjárulékot vagy sem. Megilleti azt a frissen állampolgárrá váló idős magyar embert is, aki valamelyik szomszédos országban dolgozta le az életét. És bizony mindazok, akik így jobban járnak, ezt fogják választani - és ezért sem tehetünk nekik szemrehányást. Az erdélyiek és a kárpátaljaiak nyugdíját ráadásul a hatályos államközi egyezmények értelmében a magyar szabályok szerint kell megállapítani - vagyis ők szinte bizonyosan jobban járnak a magyarországi nyugdíjjal.
És Ön természetesen nem kap családi pótlékot, gyest, gyedet, gyermeknevelési vagy anyasági támogatást, hiszen nincs kis- vagy iskoláskorú gyermeke, de kapja minden magyar állampolgár, akinek van - az is, aki adójával mindeddig valamely szomszédos állam bevételét gyarapította. Ön nem kap rendszeres szociális segélyt, lakásfenntartási támogatást, lakbértámogatást, átmeneti segélyt, temetési segélyt sem, hiszen nincs rászorulva; de kapnak a rászoruló magyar állampolgárok - és vajon az újonnan magyar állampolgárrá váló áttelepülők közül hányan nem lesznek majd rászorulva egyikre vagy másikra? Ön nem kapja a fogyatékossági támogatást, a rokkantsági járadékot, a vakok személyi járadékát, a mozgáskorlátozottak közlekedési támogatását, mert szerencsére egyik fogyatékossággal sem kell együtt élnie, de kapják mindazok a magyar állampolgárok, akiknek igen. És a környező országokban fogyatékossággal élő magyarok miért ne akarnának hozzájutni?!
Igaz, a fenti juttatások igénybevételéhez a magyar állampolgárságon kívül egy bejelentett magyarországi lakcím is szükséges, de ugyan ki ne tudna lakcímre szert tenni itt élő rokonok, barátok, ismerősök, vagy akár az utóbbi napokban az interneten megszaporodó hirdetések útján: "Határon túli magyar családnak lakcímet biztosítok fél családi pótlékért"?!
Önnek igaza van abban, hogy a határon túli magyarok is csak azokat a jogokat kapnák meg, amelyekkel a Nyugaton élő több százezer kettős magyar állampolgár már rendelkezik. Csakhogy nekik eszükben sincs ezekkel élni, mert nem éri meg neki, de a környező országokban élő magyaroknak nagyon is megérné.
A szavazóknak persze joguk van vasárnap úgy dönteni, hogy mindezt vállalják. Ahhoz azonban, hogy ez a döntés tényleg a demokrácia győzelme legyen, tudniuk kell, pontosan mit is vállalnak. Hogy a tortából ezentúl több szeletet kell vágni, tehát vagy nagyobb tortát kell sütni (azaz több adót kell fizetni), vagy a szeletek lesznek kisebbek. Nem az az önző és gonosz, aki ezt őszintén kimondja, hanem aki - önös politikai érdekből - letagadja, sőt azt a képtelenséget állítja, hogy a torta éppen attól lesz nagyobb, hogy több szeletre vágjuk.
Nehéz elhinnem, hogy Ön mindezt ne tudná. De lehet, hogy a probléma éppen csak megérintette Önt anélkül, hogy igazán gondolkodott volna rajta, s indulatból vádolta meg a magyarországi baloldalt és a liberálisokat a nyugati szélsőjobbra jellemző "önző és gonosz butasággal".
Pedig, mint oly találóan megjegyezte: "Gondolkodni semmibe sem kerül."
Őszinte és változatlan tisztelettel!
Szabó Zoltán
A szerző országgyűlési képviselő (MSZP)