A botrány tizenhat hónappal ezelőtt robbant ki, amikor a kormánykörökkel szoros kapcsolatot ápoló jobboldali publicista, Robert Novak nyilvánosságra hozta egy fedésben dolgozó CIA-ügynök nevét. Joseph Wilson nagykövet felesége, Valerie Plame a tömegpusztító fegyverek terjedésének felderítésével foglalkozott. Novak azért leplezte le, mert Wilson a Bush-kormányzatot bíráló cikket közölt. A nagykövetet azért küldték Nigerbe, hogy ellenőrizze azt az utólag hamisítványnak bizonyult állítást, miszerint Irak Nigerből atombomba előállításához szükséges uránpogácsákat vásárolt. A nyugalmazott diplomata megírta, hogy jelentése negatív volt, ám a kormányzat mégis tényként kezelte a feltételezést.

A CIA-ügynökök személyazonosságának kiadása bűncselekmény, amelyért tíz évet is lehet kapni. A nyomozók gyorsan szembekerültek azzal a ténnyel, hogy a Novaknak magas kormányzati körökből kiszivárogtatott információt más újságírók is megkapták. Cooper és Miller megtagadták a vallomástételt, annyit azonban tudni lehet, hogy a hatóságok Dick Cheney alelnök tanácsadója, Lewis Libby után érdeklődnek. Ő hozzájárult a vele folytatott beszélgetések tartalmának felfedéséhez, ám a riporterek elvi okokból továbbra is hallgatnak. Az nem világos, hogy ha már a kormány cselekedetei miatt a riportereket büntetik, akkor miért nem Novak ül a vádlottak padján. Egyelőre nem tudni, hogy együttműködik-e a hatóságokkal.

A két bajba került riportert azért fenyegeti letöltendő börtön, mert ilyen esetekben a szövetségi törvények nem biztosítanak védettséget az újságíróknak: kötelesek jelenteni, ha bűncselekményről szereznek tudomást. Ellenben az ötven államból negyvenkilencben, és a fővárosban is vannak a riporterek forrásait védő törvények. (Annak idején a legfelső bíróság arra hivatkozott a védettség elvetésekor, hogy ilyesmi akkor csak tizenhét állam törvényei között szerepelt.) E mellett az a fő érv, hogy közérdek fűződik a névtelenséget kérő személyek által adott információ nyilvánosságra kerüléséhez. Ezt a szövetségi hatóságok is elismerik. Egy 1982-es legfelső bírósági határozat ellenére hallgatólagos megállapodás van arra, hogy az ügyészek csak végszükség esetén folyamodnak az újságírók beidézéshez, és nem szorongatják meg őket túlságosan.

Mellesleg egy Rhode Island-i tévériportert is börtön fenyeget, mert nem fedte fel, honnan tudta meg, milyen visszaélések voltak az állam fővárosának polgármesteri hivatalában. Öt másik újságírót egy atomtudós elleni törvénytelen nyomozással kapcsolatos információik miatt akarnak tanúvallomásra bírni. A Plame-ügyben idézés fenyegeti a Washington Post és az NBC egy-egy riporterét is.

Ha minden így marad, az amerikai lapok hamarosan dúskálni fognak a börtönriportokban. Megszakad ellenben az a bizalmas kapcsolat, amely eddig az újságírót és a számára névtelenül belső információt kiadó forrást fűzte össze. Már persze azon a kapcsolaton kívül, amelyet a mindenkori kormányzat hivatásos kiszivárogtatói ápolnak a "házi" riporterekkel. Amit szabad Jupiternek...

Washington, 2004. november

Robert Novak