Kamasz fiaim vasárnap esténként tévézve gyakran látják, ahogy férfiak mélyen egymás szemébe néznek, majd ajkuk hosszú csókban forr össze. És akkor még nem is a legzaftosabb részletet választottam.

Egyik kedvenc sorozatunk, az otthon Sírhant Művek címen futó alkotás kendőzetlenül számol be a melegek lelki és nem lelki életéről. Ugyancsak volt néhány nyersen homoszexuális mozzanat a New Jersey-i olasz bűnbandákról szóló Maffiózókban. A Szex és New York egyik kedves mellékszereplője egy mélyen érző, de ízléstelenül öltözködő, kopasz, középkorú meleg férfi, aki mindig őszintén szerelmes változó fiatal partnereibe. És még mindig csak az HBO Amerikában vasárnap este futó sorozatainál tartunk. Egy másik csatornán megy a Will és Grace című komikus szappanopera, amelynek címszereplője nem is Grace-hez vonzódik. A Showtime Az L betűs szó című sorozatában a változatosság kedvéért nem fiúk szeretnek férfiakat, hanem lányok nőket. (Az a bizonyos szó a "leszbikus".)

Az egész azért érdekes, mert most újabb mérföldkőhöz érkeztünk. Ha hinni lehet a bemutatót kísérő cikközönnek, Nagy Sándor nemcsak azzal ír történelmet, hogy meghódítja a világot, hanem azzal is, hogy a Colin Farrell által alakított hős bájos felesége és számos női ágyasa helyett gyermekkori barátjába, Héphaisztionba szerelmes. A művészeti kérdésekben híresen szigorú Oliver Stone-nal a Warner Brothers stúdiónak a forró jelenetek közül csak azt sikerült kivágatnia, amelyben a világhódító macedón uralkodó ágyba viszi perzsa eunuch rabszolgáját.

A homoszexualitást sújtó cenzúra nem új dolog Hollywoodban. Már 1960-ban sem engedték a közönség elé a Spartacusnak azt a verzióját, amelyben Crassus (Laurence Olivier) megpróbálta elcsábítani a Spartacust (Kirk Douglas) imádó Antoniust (Tony Curtis). A társadalom tűrőképessége azóta sokat változott. A háromórás, és állítólag a csata- és ágyjelenetek ellenére is meglehetősen unalmas Nagy Sándorba történelmi kalandfilm létére is bekerült számos kendőzetlen homoszexuális jelenet. Márpedig az ilyen filmek hagyományos törzsközönsége elsősorban a kamasz fiúkból áll. A Fókuszban a család nevű keresztény vallási szervezet filmkritikusa, Bob Waliszewski a The New York Timesban azt nyilatkozta, hogy az alkotás nyomán egyesek majd követendő életformának tekintik Nagy Sándor biszexualitását: - Fiatal fiúkat, fiatal férfiakat fog olyan útra vezetni, amelyet egyszer, azt hiszem, majd megbánnak.

A nemzeti hős lejáratása miatt görög ügyvédek egy csoportja perrel fenyegetőzött, de a film történészszakértője, Robin Lane Fox oxfordi professzor szerint nincs igazuk. Nagy Sándor korában a görögök nem nagyon válogattak a szexuális partnerek között. Valahogy úgy voltak vele, mint amikor a 22 éves Tony Curtis 1948-ban Hollywoodba érkezett: - Aktívabb voltam a Vezúvnál! Férfiak, nők, állatok! A közelmúltban Brad Pitt főszereplésével szép sikert aratott Trójában az Achilleuszt Patrokloszhoz fűző, Homérosznál elég egyértelmű érzelmeket még egy hamis rokoni szállal leplezték el, Nagy Sándor azonban az első nőiesen érzelmes férfi akcióhős. (És az amerikai kritikusok szerint egyben az első folyton nyafogó világhódító.)

Az egész nem lenne ennyire izgalmas, ha ezekben a hetekben az amerikai sajtó nem a konzervatív keresztény értékek reneszánszával lenne elfoglalva. Bush elnök választási győzelmét sokan a homoszexuálisok házasságát tiltó népszavazások napirendre tűzésével magyarázzák. Ez volt az a téma, amely miatt a politikával különben nem nagyon törődő, de mélyen vallásos dél-ohiói farmerek november 2-án vették a fáradtságot, és elautóztak a szavazókörökbe.

Az amerikaiak zöme azonban, bár nem helyesli, hogy az egyneműek tartós párkapcsolatát házasságnak nevezzék, egyáltalán nem ütközik meg azon, hogy a képernyőkön vagy a filmvásznon - sőt, horribile dictu, az életben is - nyíltan homoszexuális férfiakkal és leszbikus nőkkel találkozik. November 2-án nemcsak Busht választották újra, hanem a képviselőház három nyíltan homoszexuális tagját (két demokratát és egy republikánust, két férfit és egy nőt) is. A minap a New Jersey-i kormányzónak sem azért kellett lemondania, mert második házassága közben kitudódott, hogy mégis inkább a férfiak érdeklik, hanem azért, mert szeretőjét külföldi állampolgársága ellenére nemzetbiztonsági szempontból kényes állami állásba helyezte.

A Nagy Sándortól a homoszexuális jogvédők azt várják, hogy tovább növekedjen társadalmi elfogadottságuk. Mint azt Joan Garry, a melegek és leszbikusok egyik szervezetének igazgatója nyilatkozta, a közvélemény nem egyik napról a másikra változik, és a mérleg nyelvét lassanként elmozdító egyik erő éppen a hollywoodi alkotásokból árad.

Washington, 2004. november

Olykor ismétli önmagát a történelem. A kor egyetlen szuperhatalmának vezetői 2400 éve és tavaly is úgy döntöttek, hogy rendet tesznek Irakban. Mellesleg mindkettejük apja is nagyhatalmú, a háborúktól vissza nem riadó államférfi volt. Oliver Stone maga is tisztában van az egybeesésekkel, de van alibije: a film ötlete 1989-ből való, amikor George W. Bush legfontosabb célja még a Texas Rangers baseballcsapatának megvásárlása volt. A filmrendező egyébként a választások után kész tiszta lapot adni az elnöknek. - Ha sikerül biztonságos, demokratikus államokká alakítania Irakot és Afganisztánt, ha tárgyalásokkal rá tudja venni Iránt atomfegyverprogramjának beszüntetésére, ha le tudja higgasztani az iszlám radikalizmust, és továbbra is békésen együttműködik Oroszországgal, lehet, hogy 20 év múlva az ő neve elé is odakerül a "Nagy" jelző - véli Stone.

A címszereplõ Colin Farrell (jobbra), az apját alakító Val Kilmerrel