Minden csoportban élő állatfaj fontos tulajdonsága, hogy a fajra jellemző körülmények között kialakított rangsor segíti a csoportot az erőforrások elosztásában. Senki ne gondoljon igazságos elosztásra, ebben az esetben a biológiai célszerűség, a legrátermettebbek fennmaradása a biológiai igazság formája. A kialakításában az agresszió a legfontosabb eszköz, és ha kialakult, a magasabb pozícióban lévők akadálytalanul juthatnak az elosztásnál előnyhöz, mindaddig, amíg megint csak az adott fajra jellemző módon, le nem jár a rangsor érvényességi ideje és újabb harcokkal meg nem változik.

Az ember esetében a rangsor kialakításának ez a brutális formája csak a legprimitívebb csoportokban, például utcai bandákban figyelhető meg. Az ember faji jellegzetessége, hogy bármilyen kultúrához is tartozik, csoportjainak rangsorában megjelennek a szabályok. Egy-egy közösség által elfogadott vagy előírt szabályok a közösség személyes rangsorának egyes pozícióját foglalják el, és a szabályoknak az ember éppen úgy engedelmeskedik, mintha a rangsor megfelelő helyén valaki, egy domináns személy állna és adna parancsot. A vegyes rangsor kialakulásának képessége tette lehetővé a nagyon összetett, nagy létszámú társadalmak kialakulását. Egy százezer fős hadsereg, vagy egy ugyanekkora hivatalnokgárda tagjainak nem kell egymás közötti viadalokkal eldönteni, hogy ki, kinek köteles engedelmeskedni. Pontos szabályok írják ezt elő, és a szabályokat betartják. Általában betartják, mert az ember ritkán követ vakon szabályokat, előfordulhatnak olyan helyzetek, amikor a legjobb indulattal sem lehet egy szabályt betartani. Vagy domináns személyek utasítása, esetleg az adott szabálynál is fontosabb, magasabb pozíciójú szabály utasítása dönti el a helyzetet. A szabályok követését sokféle előnyt nyújtó és adott esetben súlyos hátrányokkal fenyegető törvénykezési, ítélkezési rendszer is támogatja.

Nagy társadalmi változások idején megugrik a szabályszegések gyakorisága. Széttöredeznek a rangsorok, gyorsan változnak a szabályok, esetleg változik helyük a rangsorban, és sokszor gondolják az emberek, hogy a saját érdek követése a szabályok ellenében a leggyümölcsözőbb viselkedés. Ideig-óráig talán az, de amint elkezdődik az új társadalmi formáció megszilárdulása, azonnal kialakulnak a szabályok követését serkentő mechanizmusok, és mindenki hamar rájön, hogy a szabályokat általában akkor is be kell tartani, ha azokról világosan látjuk, hogy rosszak, értelmetlenek. Szabálykövetés nélkül nincsen társadalom!

A törvények, rendeletek, előírások mellett egy-egy társadalom tagjainak viselkedését olyan szabályok is befolyásolják, amelyek megsértését általában nem torolja meg a törvény, mert az adott esetre nincs érvényes jogszabály. A jó erkölcs kategóriájába tartoznak ezek a szabályok. A törvények szerint megtehetek valamit, hatalmamban áll, de ha megteszem, valaki hátrányt szenved, valakinek ártok, és a közösség véleménye az lesz, hogy erkölcstelen ember vagyok. Az erkölcs a stabil társadalmakban jelenik meg és fejlődik ki, és az éppen kialakult, a stabilitásnak még csak a kezdetén állókban, mint például a miénk, ezzel van a legtöbb problémánk. Vannak erkölcsi törvények, amelyek mögött törvény is áll, de éppen azok az esetek érdekesek, amelyekre nincsenek elismert, tiltó szabályok.

Az erkölcsi szabályok kialakulása valószínűleg szorosan összefügg azzal az emberi képességgel, amely a nyelvhasználat szabályait hozza létre. Nyelvészek között jól ismert az a különös emberi tulajdonság, hogy egy adott nyelvet használó mindig el tudja dönteni egy hallott vagy olvasott mondatról, hogy annak van-e értelme az ő nyelvén. Akkor is, ha azt a mondatot életében még egyszer sem hallotta vagy olvasta. Ennek az a valószínű magyarázata, hogy a sok hallott, értelmezett, használt, kimondott, leírt mondat az ember elméjében létrehoz egy szabályfelismerő mechanizmust, amelynek segítségével képes eldönteni, hogy egy kijelentés értelmes-e vagy sem. Nagyon fontos tulajdonságunk ez. És azt hiszem ugyanez a tulajdonság az erkölcsös viselkedés alapja is. Sokféle szabálynak engedelmeskedünk, szüleink, társaink, vezetőink sokféle szabálykövető viselkedési mintával szolgálnak, és előbb-utóbb a fejlődő ember már maga is el tudja dönteni, hogy valamit "illik-e" megtenni, vagy inkább tartózkodni kéne tőle. Törvények szerint megilletnek bizonyos juttatások, de ha magas vezető pozícióban vagyok nem illik ezeket a juttatásokat igénybe vennem. Szabad, de nem való. Valaki elesik az utcán és láthatóan segítségre van szüksége, mehetek tovább, nincsen szabály, amely arra kötelezne, hogy azonnal megálljak, sürgős dolgom félretegyem és segítsek, de a jó erkölcs mégis arra késztet, hogy megálljak.

Siránkozás nem segíti a jó erkölcsök kialakítását, annál inkább a példamutatás, különösen az ismert politikusok, közszereplők által adott viselkedési minták, de minden egyes ember mintaadó. A közgondolkodás olyan színvonalú, amilyen erkölcsi színvonalú mintákat az emberek mindennapi életükben szolgáltatnak. Mindenki hozzátehet vagy elvehet valamit a közös erkölcsi értékekből.

Különös jelentősége van a médiának, mert a benne megjelenők, legyenek azok egyszerű emberek, vagy közszereplők viselkedési mintáikkal jelentősen befolyásolják a nézők, különösen a gyerekek, szabálykövető viselkedésének kialakulását, mert a média mértéktelenül felnagyítja az egyes ember által szolgáltatott mintát. Ezért a közgondolkodás, a közerkölcs legfontosabb alakítója a média.

Az egyik kereskedelmi televízióban gyakran lehet látni egy rövid reklámfilmet: egy szupermarketben egy csinos, kedves, fiatal hölgy próbál két doboz sört levenni a legfelső polcról. Nem éri el, és ekkor rámosolyog egy magas fiatalemberre, az visszamosolyog, odamegy, leveszi a dobozokat, már adná a lánynak, de rápillant a márkára, és úgy dönt: megtartja magának. A lány csalódott arca zárja a képsort.

Valaki segítséget kér, látszólag megkapja, de a végső pillanatban a segítő saját érdekei felülkerekednek, és segítség helyett megalázza a segítséget kérőt. Ráadásul egy férfi aláz meg egy nőt. Undorító, felháborító, erkölcstelen jelenet!

Vajon van-e etikai bizottsága a Reklámszövetségnek? És a kereskedelmi tévének? Miért kell eltűrnünk az elemi jó ízlés ilyen durva megsértését?