Az ENSZ alkalmazottainak szakszervezete a világszervezet történetében első ízben bizalmatlanságát fejezte ki a menedzsmenttel szemben. A szavazást követően a szakszervezet elnöke szükségesnek látta kiemelni, hogy az akció nem Kofi Annan főtitkár ellen irányult.

A szakszervezeti tagokat az bosszantotta fel, hogy szerintük eltussoltak több, a világszervezet apparátusában történt kihágást. Annan például a vizsgálóbizottsággal szemben is megvédte az egyik beosztottja által szexuális zaklatással vádolt Ruud Lubberst. A holland menekültügyi főbiztos tagadta a vádat. Ugyancsak zaklatással, valamint elvtelen kivételezéssel vádolták az ENSZ belső ellenőrzésének vezetőjét, a szingapúri Dileep Nairt, akit szintén a főtitkárnak kellett kihúznia a csávából. Az alkalmazottak azt is sérelmezték, hogy Annan kabinetfőnöke a belső szabályok dacára elintézte fia felvételét a világszervezet dolgozói közé.

Aggodalmat váltott ki az iraki "olajat élelmiszerért" program körüli vizsgálat is, mivel a korrupciós vádak ENSZ-tisztségviselőket is érintenek. Akár 21 milliárd dollárnak is lába kelhetett, különböző magánzsebekben köthetett ki a Szaddám Huszein rezsim ellen elrendelt nemzetközi embargó idején. 1996-tól a világszervezet - hogy enyhítse az egyszerű emberek szenvedéseit - "olajért élelmiszert" (Oil for Food) programot indított. A program végrehajtásán emberek, szervezetek százai kereshettek - állítják iraki, amerikai források, ENSZ-dokumentumokra hívatkozva.

A szakszervezeti szavazás semmire sem kötelezi az ENSZ vezetését. A főtitkár szóvivője diplomatikusan arra utalt, hogy a látványos akcióknál ebben az esetben is célravezetőbb lehet a tárgyalásos megoldás. A hírt Amerikában inkább csak a világszervezettel szemben eddig is ellenséges jobboldali sajtó kapta fel. Sokat mond, hogy az ENSZ székhelyén megjelenő New York Times nem is említi a tiltakozást - pedig a lap mind az ENSZ, mind a szakszervezetek esetében igencsak jól tájékozott.