A civilben befektetési alapokkal foglalkozó Lissa Morgenthaler-Jones nem kisebb célt tűzött maga elé, mint hogy a szövetségi alkotmány módosításával megnyissa a Fehér Házba vezető utat a kaliforniai kormányzó előtt.

Az amerikai alkotmány több mint két évszázaddal ezelőtti megfogalmazói az európai uralkodóházaktól, valamint a Lafayette márkihoz hasonló, akkoriban meglehetősen népszerű külföldi forradalmároktól való félelmükben írták bele az alaptörvénybe, hogy elnöknek csak az Egyesült Államok polgáraként született személy választható. Ez alól csak azok képeztek kivételt, akik 1787-et megelőzően brit alattvalókként látták meg a napvilágot, de közülük már senki sem szeretne elnök lenni. A jövendőbeli elnöknek egyébként nem kell Amerikában megszületnie, elegendő, ha szülei révén eleve állampolgár. Viszont előírás, hogy 35 évnél idősebb legyen, és legalább tizennégy éve az Egyesült Államokban lakjon.

Kaliforniában egy évvel a sacramentói kormányzói iroda elfoglalása után sem csökken a Schwarzenegger-mánia. Az állam adósságai az elmúlt tizenkét hónapban csak növekedtek, ám a közvélemény-kutatások szerint a helyiek kétharmada mégis jónak ítéli a vicces német akcentussal beszélő akcióhős politikai teljesítményét. A hangulat érdekes módon az elvben szikár számokkal dolgozó bankokra is átragadt: Kaliforniának most a korábbinál kedvezőbb a hitelminősítése. A kaliforniaiak önbizalmának kifejezetten jót tett a szónoklataiba gyakran filmidézeteket keverő egykori testépítő. Ez még akkor is igaz, ha bírálói szerint gazdaságpolitikájában egyoldalúan kedvez a nagyvállalatoknak, és egyelőre a minden döntést behálózó lobbik aktivitása sem látszik csökkenni.

Az 1947-ben Ausztriában született Schwarzenegger nem titkolja, hogy foglalkoztatja az elnökség gondolata, és helyesli, hogy megszűnjenek ennek törvényi akadályai. Huszonegy évesen vándorolt ki Amerikába, ahol 1983-ban kapott állampolgárságot. Amellett a törvényhozásban benyújtott négy különböző javaslat véletlenül éppen húszévi állampolgárságban szabná meg a kötelező minimumot, vagyis elfogadását követően a gyakran csak a könnyen kimondható keresztnevén emlegetett Arnold akár másnap beköltözhetne a Fehér Házba. Nyilván Ronald Reagan példája lebeg a szeme előtt, aki közepes színészből lett sikeres kaliforniai kormányzó, majd idős korában rendkívül népszerű elnök, és akinek fő érdeme az amerikaiak Vietnamban lerombolt önbecsülésének helyreállítása volt.

Arnold elnöksége útjában azonban van két, nehezen áthágható akadály. Az egyik a jogi. Az amerikai alkotmányt eddig a bő két évszázad alatt mindössze huszonhétszer módosították, abból is az első tízet egy csomagban vitték keresztül. A folyamat kétféleképpen mehet végbe. Az egyik szerint a javaslatot a törvényhozás mindkét házában kétharmados többséggel kell elfogadni, majd az államok kétharmadának - azaz jelenleg 38 államnak - kell ratifikálnia. Az utóbbira újabban általában hét évet adnak, nehogy úgy járjanak, mint legutóbb a honatyák fizetésemelését szabályozó módosítással, amelyet 1789. szeptember 25-én kezdeményeztek, de csak 74 003 nappal később, 1992. május 7-én emelkedett jogerőre. Az alkotmánymódosítás másik formája az alkotmányozó nemzetgyűlés - ezt azonban még soha nem hívták össze. Az alaptörvény módosítására évente százszámra születnek javaslatok, ám érdemi vitára csupán töredéküknek van esélye.

A másik gond az: ki választaná meg elnöknek Schwarzeneggert? A felesége révén a demokrata Kennedy-klánhoz tartozó politikus ugyanis csak kaliforniai értelemben republikánus. Nem ellenzi az abortuszt vagy a melegek jogait, és az őssejtkutatás terén is nyíltan szembemegy a mostani elnök korlátozó politikájával. Márpedig egy ilyen liberális személyiség mögé aligha fog felsorakozni a Busht a minap választási sikerhez juttató keresztény fundamentalista jobboldal.

A Republikánus Pártnak Arnoldon kívül is van jó pár ambiciózus politikusa, aki alig várja, hogy 2006 eleje táján beinduljon az új elnökválasztási futam: Rudi Giuliani volt New York-i polgármester, George Pataki, New York állam kormányzója és John McCain szenátor ugyanarra a mérsékelt konzervatív bázisra számít, amelyre Schwarzenegger. És akkor még nem említettük az elnökség gondolatát a nyilvánosság előtt kizáró, de valamilyen rejtélyes oknál fogva mindig szóba kerülő floridai kormányzót, Jeb Busht (a jelenlegi elnök fivérét) vagy a most a külügyminiszterségről leköszönt Colin Powellt.

Az alkotmánymódosítást sürgető tévéhirdetések egyelőre csak Los Angelesben, San Franciscóban, Sacramentóban és Stocktonban láthatók, ám Morgenthaler-Jones asszony már bejegyzett egy új társadalmi szervezetet, és a www.amendforarnold.com címen internetes honlapot is nyitott. - Mindig a csúcsra kell törni! - fogalmazott Schwarzenegger. A demokraták nem veszik komolyan a nélkülük kivitelezhetetlen tervet, illetve szabnak egy feltételt: egy füst alatt töröljék el az elnöki megbízatást két négyéves ciklusra korlátozó kitételt is. Bill Clinton nem egészen egy évvel idősebb Arnoldnál.

Washington, 2004. november

"Kislányos férfiak"

Néhány tréfás megjegyzés Schwarzeneggertől:

"Oké, meggondoltam magam, vissza akarok menni színésznek. Nem is, csak viccelek."

"Ha el tudtam adni a jegyeket az olyan filmekhez, mint A vörös Sonja vagy

Az utolsó akcióhős, világos, hogy bármit el tudok adni."

"Zúzd szét ellenségeidet, nézd végig, amint rabláncon elvezetik őket és hallgasd asszonyaik jajveszékelését! Várjunk csak, ez a Conan, a barbárból van. Egy pillanatra kiléptem a szerepből."

"Ha (a demokratáknak) nincs merszük kiállni és kijelenteni, hogy »nem akarom önöket képviselni, a lobbiérdekeket akarom képviselni, a szakszervezeteket, a kártérítési ügyvédeket«, ...ha nincs hozzá bátorságuk, akkor én csak kislányos férfiaknak nevezem őket."

A kormányzó feleségével, Maria Shriverrel