Hiller István a sajtótájékoztatón arról beszélt, hogy a rendszerváltás utáni Magyarország nem ismeri önmagát, és igen nagy szükség van azokra a művekre, amelyek szembesítik önmagával, a maga szüntelen változó tényleges valóságával. Lengyel László is arra figyelmeztetett, hogy a sorozat most megjelent kötetei olyan térséget és olyan életet tárnak fel, amelyről jószerivel semmit sem tudunk, s amelyről - valószínűleg, nem is akarunk sokat tudni. A könyvek adatai drámaiak, s a tét is nagy: megértjük-e, hogy a könyvekben megnyíló térség is Magyarország része, s képesek vagyunk-e levonni ennek konzekvenciáit. Hiller István lapunknak megjegyezte, hogy a tárca hatmillió forinttal támogatja a sorozatot.

Ami a könyveket illeti: Lábass Endre Vándorparadicsom című könyve sajátos hangvételű, szubjektív Budapest-történet.

Szilágyi Gyula, az ugyanebben a sorozatban 2001-ben publikált Tiszántúli Emánuel című, a szexualitás civilizálatlanságáról szóló kötet szerzője most az általános iskolákat és az oktatási reformokat vette górcső alá. A Megbukott az iskola? című szociográfia szerint a 16-65 év közötti magyar lakosság kétharmada funkcionális analfabéta, az iskoláskorú gyerekek több mint fele képtelen arra, hogy olvasással önállóan tanuljon, a hazai diplomások írás-olvasás teljesítménye pedig pontosan olyan szintű, mint a svédországi általános iskolásoké.

A harmadik kötet, A feláldozott Bereg, a 2001-es tiszai árvíz történetét írta meg. Felhívja a figyelmet arra, hogy az istene hagyott beregi vidék mindig is sorvadt. A víz pusztítása utáni újjáépítés sem takarhatja, hogy nyomasztó a helyzet: a szép házakba kilátástalanság költözött.

- A beregiek életéhez hasonlóan kilátástalannak tűnt Kun könyvének kiadása is - mondta a Népszabadságnak Pünkösti Árpád, a Magyarország felfedezése Alapítvány Kuratóriumának titkára. Eredetileg 2002 karácsonyára tervezték, de a kiadónak, a Magyar Könyvklubnak csak ígérgetésre futotta. Állt a kézirat, és támogatók híján az alapítvány is kezdett megbénulni. A Nemzeti Kulturális Alap, vagy bármelyik állami intézmény támogatásából ugyanis ösztöndíj nem fizethető, márpedig a szociográfia költséges műfaj: ha a szerzők utazásait, terepmunkáját nem segítik, könyv sincs, és megszűnik az a sorozat, amelynek ősét három klasszikus kötettel még 1937-ben Erdei Ferenc, Féja Géza, Szabó Zoltán munkáival indította el Sárközi György író, a Válasz című folyóirat szerkesztője.

A Magyarország felfedezése egyébként 33 év múltán, 1970-ben és állami pénzen indult újra. Az első időkben - a műfaj virágzását is jelezve, évente két-három tényfeltáró munka is megjelent a Szépirodalminál. 2002-ig összesen ötvenkét szociográfia került a boltokba. 1990-ben azonban Pünkösti Árpádéknak a sorozat mögé már alapítványt kellett szervezniük. Azóta a kuratórium szerez támogatókat, alkudozik az írókkal, ad segítséget a munkájukhoz, segíti nyilvánossághoz a kézirataikat. Némi kényszerszünet után elsősorban a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztérium karolta fel a sorozatot. Többek között a tárca támogatása tette lehetővé, hogy duplájára, 400 ezer forintra emelkedhetett a szerzők ösztöndíja. Új kiadó is akadt: az Osiris elegáns, új formában jelentette meg a most bemutatott köteteket.

Lábass Endre, Szilágyi Gyula és Kun István