Az ötvenhatos forradalom kitörésének napja örömünneppé, a szovjet megszállás kezdete viszont gyásznappá vált a baloldal ötvenhatos ünneprendjében. Ennek megfelelően az október 23-i, a büszkeséget hangoztató kormánypárti rendezvényeket a november 4-i főhajtás követte.

Negyvennyolc éve, 1956. november 4-én támadták meg Magyarországot a szovjet csapatok, hogy elfojtsák az október 23-án kezdődött forradalmat. Az eseményre emlékezve a Rákoskeresztúri új köztemetőben, Nagy Imre és mártírtársai sírhelyénél koszorúztak a közjogi méltóságok, a pártok, a kormány és az ötvenhatos szervezetek képviselői, lélekharang, díszsortűz és katonazenekar kíséretében.

Az MSZP számára egyre inkább politikai példaképpé válik a mártírhalált halt kormányfő. Jelzi ezt, hogy a legtöbb politikust az MSZP vonultatta fel, és a pártelnökök közül is egyedül Hiller István volt jelen: az SZDSZ-t Mécs Imre, a Fideszt Juhos Katalin, az MDF-et Csapody Miklós képviselte. Gyurcsány Ferenc kormányfő beszéde is Nagy Imre felé fordult. Gyurcsány Nagy Imre sírja előtt azt kérdezte, vajon te, "Imre", ahogyan szólította, mit tennél a helyemben. "Hogyan kell boldogulni ebben a veszekedős világban, hogyan van egyszerre haza és haladás, hogyan van demokrácia és hatékony állam? Ugye az a helyes sorrend, hogy először vagyunk hazafiak, utána demokraták, és csak azt követően bal- vagy jobboldaliak?" - kérdezte Gyurcsány.

Vélhetően az elmúlt évek ötvenhatos megemlékezésein történt botrányok megismétlődését igyekeztek elkerülni a rendezők, mert egy kisebb seregnyi rendőrt és testőr vigyázott az új köztemetőben. A központi megemlékezést nem hirdették "túl", a 301-es parcellánál munkatársunk csak kéttucatnyi "civilt" vélt felfedezni. Végül a jelenlévőket busszal szállították a Fiumei úti sírkertbe, ahol szintén koszorúzás volt a program (mint ahogy a Kozma utcai börtönben is). Utóbbi helyszínen Boross Péter exminiszterelnök mondott beszédet. - Büszkének kell lennünk - mondta -, hogy ilyen elődök vésték, szántották az utat, amely "egy nemzetet megtart, lelkiekben gazdagít, és szellemében magasra emel".

Még számos ötvenhatos megemlékezést tartottak az országban. Soroksáron a Történelmi Igazságtétel Bizottság avatta fel a jutadombi katonahősök tiszteletére állított emlékművet. Itt is jelen volt Hiller István, aki arról beszélt, hogy csak azok között lehet értelmes vita, akik képesek a közöset is megtalálni. Márpedig szerinte 1956 közös, "amely október 23-ával kezdődik, és amelyet az idén és ettől az évtől kezdődően szeretnénk ünneppel ünnepelni". Végül a pártelnök felszólította hallgatóságát: legyen október 23. az ősz március 15-éje, november 4. pedig az ősz október 6-ája. Ugyanitt Harrach Péter, az Országgyűlés fideszes alelnöke azt fejtegette a forradalmárokkal kapcsolatosan, hogy ők meg tudtak fogalmazni olyan álmot Magyarországról, amely teljesen ellentétes volt az akkori valósággal, és mégis reális, megvalósítható álom volt.

A parlament plenáris ülésének elején Dávid Ibolya országgyűlési alelnök is megemlékezett: vigyáznunk kell embertársainkra, a nemzetre, hogy soha többé magyar földön diktatúra ne pusztítson - mondta.

"Ma hajnalban a szovjet csapatok támadást indítottak fővárosunk ellen azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy megdöntsék a törvényes magyar demokratikus kormányt. Csapataink harcban állnak! A kormány a helyén van." - mondta hajnali rádióbeszédében Nagy Imre, még a minisztertanács elnökeként. Majd miután kormányának tagjai a jugoszláv nagykövetségre menekülnek, a rádiók az Írószövetség segélykérő felhívását, később azonban a Kádár János vezetésével megalakult Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány felhívását sugározták. Ez utóbbi szerint az október 23-i tömegmozgalom fasiszta felkelésbe torkollott, ezért vált szükségessé a szovjet csapatok segítségül hívása. Aznap írta meg helyzetjelentését Zsukov marsall, aki nyugtázta, hogy a budapesti ellenállást megtörték. Ekkorra az Országházat is körülzárták, ahol a kormánytagok közül egyedül Bibó István maradt. Ő Eisenhowernek írt üzenetében kérte, hogy az amerikai elnök szólítsa fel a Szovjetuniót az azonnali csapatkivonásra.

A közjogi méltóságok emlékeztek a Rákoskeresztúri új köztemetõben