Ma a kötelező katonai szolgálatot, a sorkatonaságot temetjük. Nem túl mély szívünkben a gyász. Annak a sok rossznak, amit a kötelező katonai szolgálattól elszenvedtek a polgárok, a mai nappal megszűnt az esélye a túlélésre, és bizony szinte semmi jó nem száll vele a sírba.

A kötelező katonai szolgálat mindig az uralkodó elit érdekeit szolgálta. A szolgálat a baka számára embertelen volt. Szinte napjainkig "a katona jobban féljen tőlem, mint az ellenségtől" jelszava vezérelte a kiképzőket. Az őrvezetők, őrmesterek drillje mellett mindig a hazaszeretet valamilyen hamis értelmezésével próbálták vak engedelmességre nevelni a katonákat. Az ideológiák mögött a totális célokat kitűző állam állt. A hazafias lózungok mögött a gyarmatosítási szándék, az élettér kiterjesztése, a szocialista forradalom exportjának szándéka rejtőzködött. A mindenkori baka pedig félrevezetve próbálta túlélni a szolgálat borzalmait a k. u. k. haderőben, távol a hazától, az első világháború frontjain, a doni katasztrófában vagy 1968-ban, Csehszlovákia megszállása során. A háború borzalmait a hadifogság, másoknál a munkaszolgálat egészítette ki. A katona mindig hős volt, a háborúk borzalmaiban és a kiképzés során is. A várpalotai lőtéren állítottunk emlékművet azoknak a katonáknak, akik békeidőben, a kiképzés során vesztették életüket. Meg kell emlékeznünk azokról a százakról is, akik a megaláztatások elől az öngyilkosságba menekültek. Emlékezzünk tisztelettel és megbecsüléssel mindazokra, akik az elmúlt 136 évben sorkatonaként életüket áldozták, és azokra is, akik csak elviselték a szolgálatot.

A totalitárius rendszerek felszámolásával megszűnt az igény a tömeghadseregekre, az állam teljes militarizálására. Megnyugodhatunk, végleg elmarad a harmadik világháború. Az "új, világméretű rendetlenség" fenyegetéseinek elhárítása csak részben igényli a haderő alkalmazását, s akkor is korlátozott mértékben. Ma kisebb létszámú, de sokoldalú, hatékony haderőre van szükség.

A haderő alkalmazása ma szinte elképzelhetetlen nemzeti keretek között. A napjainkra jellemző válságkezelő, béketámogató feladatokat csak többnemzetiségű kötelékben kellett megoldani. Nemzeti haderő-fejlesztési céljainkat tehát csak a szövetség, a NATO fejlesztési koncepcióival szoros összhangban lehet megvalósítani. A szövetség új stratégiai koncepciójának csak professzionális haderővel tudunk megfelelni. A professzionális haderő létrehozásának csak kezdő lépése a sorkatonai szolgálat felszámolása.

Bízom benne, hogy igaz, amit mondok: soha többé nem lesz szükség sorkatonára. Különféle törvénykezési nehézségek miatt a mai naptól csak szüneteltetjük a sorkatonák behívását. A parlamenti pártok vitatkoznak a hadkötelezettség visszaállításának feltételeiről, abból a feltételezésből kiindulva, hogy előfordulhat olyan vészhelyzet, amelyet a békelétszámú haderő nem képes kezelni, tartalékosokat kell mozgósítani, kiképzetlen polgárokat kell behívni sorkatonai kiképzésre. A sorkatonai szolgálat felszámolásával megszűnik az eddigi, sorkatonai szolgálatra alapozott tartalékképzés is. Ezt a képzést azzal szoktam jellemezni, hogy egy "pancser" haderő "pancser" tartalékosokat képez.

Egy professzionális haderő, amelyben egészséges rendfokozati piramis van, ahol a legénységi és tiszthelyettesi állomány zöme szerződéses, s így csak 5-15 évet tölt a haderőben, ahol egészséges rivalizálás folyik, működik a "felfelé vagy kifelé" elv - egy ilyen haderő képes önmagából kitermelni azt a "profi" tartalékos állományt, amelynek létszáma az aktív komponens fele, rendfokozati arányai pedig ugyanolyanok.

Egy 25 ezer fős profi haderő állománykategóriáit és rendfokozati piramisát a mellékelt táblázatba foglalt létszámokkal kellene kialakítani.

A "felfelé vagy kifelé" elv azt jelenti, hogy például a hadnagy avatása után 3 évig nem is pályázhat főhadnagyi beosztásra. A harmadik, a negyedik és az ötödik év végén pályázhatja meg a megüresedő főhadnagyi beosztásokat, s ha az ötödik év végén sem nyer el főhadnagyi beosztást, akkor az aktív komponensben nem folytathatja pályafutását. Az ötödik évet követő fél évben - még a haderő kötelékében - fel kell készíteni valamely polgári foglalkozásra. A civil munkaerőpiacon történő megjelenés természetesen nem jelent teljes pályaelhagyást, hiszen tárt karokkal várja a tartalékos komponens, amit én szívem szerint amerikai mintára nemzetőrségnek neveznék. Ha a táblázatot megnézzük, akkor látható, hogy minden öt évben tartalékállományba kerül 250 fő jól képzett hadnagy, aki 5 évet töltött az aktív állományban.

Az önkéntes tartalékos állomány mint a haderő tartalékos komponense azzal, hogy a rendfokozatának megfelelő időt eltöltötte a profi haderőben, azzal, hogy évente részt vesz egy-két gyakorlaton, hogy havi egynapos kiképzéssel szinten tartják rendfokozatának és tartalékos beosztásának megfelelő katonai képességeit, az aktív állománnyal azonos teljesítményre képes, az aktív komponens fenntartási költségeinek ötödéért, negyedéért.

A haderőtől független nemzetőrség koncepciója egészen más. Abban a tömeghadsereggel és a militarizált állammal kapcsolatos nosztalgiákat vélem felfedezni. Ma nem látok olyan veszélyt, amelyet egy profi haderő a profi tartalékosaival ne lenne képes szövetségi keretek között elhárítani. Élhetnek bennünk nosztalgiák a sorkatonai szolgálat iránt, de higgyük el, hogy fiaink férfivá érnek anélkül is, nem kell az egyén szocializációs folyamatát egy olyan katonai szolgálattal megkoronázni, melynek hatásait már hosszú idő óta képtelenek voltunk kézben tartani, s melynek során leggyakrabban szándékainkkal ellentétes nevelő hatások érvényesültek.

Tekintetünket fordítsuk a jövő felé. Vigyünk véghez egy olyan haderő-átalakítást, amely korlátozott anyagi lehetőségeinkkel szinkronba hozza a haderő létszámát.

Számoljuk fel az örökölt strukturális aránytalanságokat, alakítsunk ki egészséges állományarányokat, valódi rendfokozati piramist. Osszuk el úgy a rendelkezésre álló erőforrásokat, hogy elegendő pénz jusson a technikai korszerűsítésre. Váljon egyre több alegységünk a szövetséges csapatok egyenrangú partnerévé, s ezzel erősítse hazai védelmi képességeinket is. Az új professzionális haderőben folytassunk olyan szintű képzést, alakítsunk ki minden szinten olyan vezetői erényeket, amelyek növelik a katonák civil munkaerő-piaci értékét, hogy a haderőt elhagyó katona keresett munkaerő legyen a civil szférában. Legyen a bérekkel és a béren kívüli juttatásokkal a haderő is versenyképes a munkaerőpiacon, legyen képes az állománykategóriák minőségi követelményeinek megfelelő tiszteket, tiszthelyetteseket, legénységet toborozni, és ne a hátrányos helyzetűek, a munkaerőpiac vesztesei közül verbuváljon.

Ne ejtsünk egy csepp könnyet se a sorkatonai rendszerért, örüljünk, hogy felszámolhattuk. Legyen szabad a polgár, dönthessen önállóan. "Csak az jöjjön katonának, aki ilyet szeret!"

Kovács Gyula, nyugállományú alezredes