Az országban mintegy harmincezer hajléktalan él, kétharmaduk a fővárosban. Helyzetük javítására a kormány programot indított, amelyre az idén százmillió forintot, jövőre ötször ennyit költ. A program egyik új eleme, hogy a Budapesten és a főváros környéki erdőkben lakó hajléktalanokat úgynevezett befogadó faluban vagy falvakban telepítenék le. Göncz Kinga miniszter a legutóbbi kormányülés után elmondta, hogy olyan települések jöhetnek szóba, amelyek vezetői és lakói egyaránt beleegyeznek a hajléktalanok befogadásába. A miniszter nem árulta el, hogy eddig mely falvak polgármestereivel folytak tárgyalások.
Falu hajléktalanoknak
A hajléktalanok megsegítésével foglalkozó civil szervezetek többségét meglepetésként érte a kormány bejelentése. Annál is inkább, mert azon a nemzetközi konferencián, amelyet a közelmúltban a parlamentben rendeztek a hajléktalanok ellátásáról, Göncz Kinga még nem beszélt a befogadó falu ötletéről.
Márton Izabella, a Szociális Szakmai Szövetség titkára csak akkor látja megvalósíthatónak a hajléktalanok falura költöztetését, ha ezt egy komplex, munkalehetőséget is adó program keretében teszik. Sütő Csaba, a Hajszolt (Hajléktalan Szolgálatok Tagjainak Országos Egyesülete) vezetője is abban bízik, hogy a kormány nem elégszik meg a hajléktalanok letelepítésével, hanem más módon is segíti beilleszkedésüket. Ellenkező esetben - tette hozzá - csak újabb zárványtelepüléseket, gettókat hoznánk létre. Így vélekedett Csuhai Józsefné, a szigetvári Esélyt az Állami Gondoskodásra Szorulóknak Alapítvány elnöke is.
A civil szervezetek elméletileg nyitott kapukat döngetnek, hisz a kormány a szálláson kívül munkát is biztosítani akar a hajléktalanoknak. Iványi Gábor metodista lelkész, az Oltalom Karitatív Egyesület elnöke ennek ellenére pesszimista. A kormány elképzelését szerinte olyan szobatudósok dolgozták ki, akik csak könyveken keresztül találkoztak a nincstelenséggel. A kormány terve csak szép álom, semmi több - jelentette ki.
A hajléktalanokat - mondta Iványi - nyilvánvalóan csak olyan elnéptelenedő falvak lennének hajlandóak fogadni, amelyek éppen azért kerültek kilátástalan helyzetbe, mert se közel, se távol nem találni munkát. A Budapesten élő hajléktalanok négyötöde a nyomor elől, vidékről menekült a fővárosba. Sokan - folytatta a lelkész - családi házat hagytak hátra, mert hiába volt tető a fejük fölött, ha nem tudtak miből megélni. A kormány téved, ha azt gondolja, hogy a faluról elmenekült emberek most önszántukból visszaköltöznek - állította Iványi Gábor, aki úgy véli: a hajléktalanok beilleszkedésére akkor lenne esély, ha nem egy-két faluban, hanem nyolc-tíz nagyobb városban keresnének számukra lakást és megélhetést.
