"Sziasztok!
Keresek magyar vagy német második világháborús sisakot 1-2 napra kölcsön. A sisakból sablon, majd üvegszálas műanyag másolat készül, amiből ajándékba kapsz egyet. Használható motoros bukónak vagy akármire, kirakható az éjjeliszekrényre is. Ha népszerű lesz, sorozatgyártást csinálunk belőle! Tervben van a teljesen eredeti másolat készítése (jelvényekkel, rendjelekkel) és az egyedi fényezés is akár, metál- vagy gyöngyszínekkel, airbrush festménnyel is."
(Barkácshozzászólás a Vér és Becsület honlapján)
A nagy küzdő és a viccmesélők
Nehéz fölvenni a ritmust, azért. Olyanynyira, hogy nem is sikerült eltalálni a szerdát, lett csütörtök, technikai okok miatt, bocsesz.
Tehát újra: Nehéz a ritmust fölvenni. Nem, nem a magyar baloldalét. Hanem az egész országét, zusammen. (A rókavadásszal kettesben.)
Egyszer csak itthon találom magam, és mit látok? Hogy a tömegkultúra szédületes tempóban nyomul be a haldokló pop-rock kultúra által üresen hagyott területekre. Hogy manipulálható, médiafüggő, piacorientált zombikká züllesztik a gyerekeket. Kik is? (A zsidók és/vagy a kommunisták.)
Egzotikus országok baloldali kormányfői keresik a baloldali válaszokat (mire? a globalizáció kihívásaira; lásd még: gyere ki a kultúr elé!) a dugóban. (A chilei küldöttséggel találkozom az Akadémiánál. Tréfa/anekdot, kicsit eláderjánosozva: Szeretettel köszöntjük Pinochet elvtársat!)
Demszky Gábor nagy küzdő - tréfálkozik Kuncze az Inforádióban, pillanatnyilag ugyan Magda Marinko megelőzi a népszerűségi listán, és mára a legliberálisabb belbudai filozófusoknak is feltűnt, hogy a sokmilliós polgári lakásból kilépve szemét- és kutyaszarhegyek között találják magukat, hogy másfél órát keringenek, mire le tudnak parkolni a szolgálati Volvóval, és ezért a havi átlagkereset harmadát csengetik be valami parkolási társaságnak; hogy ha végigsétálnak a belvároson, akkor konkrétan 1978-ba időutaznak vissza, lehúzós, prosztó vendéglátó-ipari egységek, bazárrá átszabott, lerobbant századfordulós épületek között; hogy a Duna nevű szennycsatorna esténként úgy bűzlik, mint egy délkelet-ázsiai kikötő, fölötte folyamatos kocsisor araszol naphosszat a kátyúk között, sötét, mérgező gázfelhőt eregetve; évek óta egyre rosszkedvűbb, rosszindulatúbb, keserűbb város vonaglik, de Demszky nagy küzdő, persze, hogy az, két hónap alatt sikerült leküzdenie magát a népszerűségi lista legaljára, más kérdés, hogy jelen állás szerint Budapest szempontjából ez kifejezetten pozitív fejleménynek tűnik.
Apropó: jártak önök mostanában a Vidámparkban, illetve az annak nevezett közterületen? Depressziósok ne próbálják meg.
Ha Zuschlag János nem vidítana fel egy jó zsidóviccel időnként, már régen fölkötöttem volna magam.
