Ez a csúcs azokat a kihívásokat veszi sorra és vitatja meg, amelyekkel ma szembe kell néznünk, és reményeink szerint hozzásegít bennünket ahhoz, hogy jobban, hatékonyabban szolgálhassuk országaink állampolgárait. Időszerű ez a mai találkozó: éppen öt hónappal vagyunk az után, hogy az Európai Unió 25 tagúra bővült.

A bővítés - amelyet Nagy-Britannia teljes szívvel üdvözölt - a legnyilvánvalóbb jele annak, hogy a kontinenst túlságosan is sokáig jellemző megosztottságot sikerült végre megszüntetni. És ezt csak ünnepelni lehet.

Nagy-Britannia a kezdetektől fogva - hitünk szerint okkal - büszke volt arra a szerepére, amellyel a csatlakozó országokat a tagsághoz vezető útjuk során mindvégig támogatta. Magyarország pedig - csakúgy, mint a többi új tagállam - jogosan lehet büszke arra, amit elért.

Ebben a történelmi pillanatban mindannyian helyesen tesszük, ha végiggondoljuk, mit is tartogat a jövő az új Európai Unió számára. A világ változóban van, Európának is formálódnia kell. Együtt kell működnünk, hogy megfeleljünk a következő évek során ránk váró közös feladatoknak. Jó alkalom ez, hogy feltegyük a kérdést magunknak: milyen Európára van szükségünk?

Olyan Európai Unióra van szükségünk, amelyben minden ország - nagy vagy kicsi, régi vagy új tag - egyenlő. Ahol minden országnak megvan a joga a véleményéhez. Ahol nézeteiket, sokféleségüket és nemzeti hagyományaikat tiszteletben kell tartani. A 25 és még több tagú EU-ban az előző bővítéssel belépett országok - Svédország, Ausztria és Finnország - már "régi motorosok", hiszen nem a csatlakozás dátuma a fontos: minden országnak jelentős a hozzájárulása a közösség eredményeihez.

A gazdasági reform

A régi tagokon múlik, hogy megmutassák az újaknak, hogy az EU most már az övék is. Ki kell mutatniuk az újonnan érkezőknek, hogy szívesen látják őket, és hogy értékelik a tagsághoz vezető úton megtett lépéseiket és meghozott áldozataikat. El kell utasítanunk az európai belső és külső körök gondolatát! Az európai bővítés lényege az egység és nem az, hogy a végre felszámolt régi helyén újfajta megosztottságot teremtsen. Mi, együtt, régi és új tagországok, mindannyian alapító tagok vagyunk: az új Európa alapító tagjai. Jövőnk csak az egységes Európa lehet, ahol mindenki egyenrangú partnere egymásnak.

Nekünk a nemzetek uniójára van szükségünk, és nem az "Európai Egyesült Államokra". Erősítenünk kell az unió intézményeit abból a célból, hogy biztosíthassuk a zökkenőmentes működést 25 taggal is, majd 27-tel vagy még többel. De az EU tekintélyének forrása továbbra is a nemzetek közösen kifejezett szabad akarata. És mert a hónap során Rómában aláírandó alkotmányos szerződés éppen ezt a gondolatot erősíti meg, meggyőződésünk, hogy annak ratifikálása üdvös a mi országaink és Európa számára egyaránt.

Olyan Európára van szükségünk, amely kész a gazdasági reformra annak érdekében, hogy megfeleljen a globalizáció kihívásainak.

Képesnek kell lennünk globális piacon versenyezni. Latba kell vetnünk szabályozói jogkörünket a szabad és egyenlő verseny biztosítása érdekében. Gondoskodnunk kell a közös agrárpolitika alapvető reformjáról, mivel az most elégtelenül szolgálja adófizetőink, gazdáink, környezetünk és fejlődő világbeli partnereink érdekeit.

Többet kell tennünk az EU belső piacának tökéletesítéséért - különösen a szolgáltatások terén. A valódi egységes piac megteremtése akár 1,8 százalékos növekedést is hozhat az EU GDP-jében, és ami számunkra legalább ilyen fontos: több millió munkahelyet.

A bővítés hatalmas lehetőséget rejt: nemcsak óriási, 450 millió európait kiszolgáló piacot, hanem új lendületet is ambiciózus európai szociális és gazdasági reformcéljaink teljesítéséhez. Gondoljunk csak vissza a csupán néhány évvel ezelőtt Európa nagy részén uralkodó viszonyokra! Gyenge hatékonyságú, állami dominanciájú gazdaságokat láttunk. A lakosság - igaz, hagyományosan savanyú arccal - elfogadott bármit, amit a kormány eldöntött. Végül olyan társadalmak léteztek itt, ahol még a kenyérhiány sem volt ritka.

Ha ebből a nézőpontból tekintünk végig mindazokon a hatalmas változ(tat)ásokon, amelyeket az új tagországok - az azokat kísérő izgalmakkal együtt is - véghez tudtak vinni a gazdaságukban, akkor világos a tanulság: a javunkat szolgáló, érezhető változás lehetséges, ha megvan hozzá a szükséges politikai akarat, elszántság.

Az új tagok, mint Magyarország is, gazdasági reformerekként páratlan tapasztalatot hoznak az EU-ba. Mindketten úgy véljük, hogy az EU-ba "apportált" tapasztalat és eltökéltség fokozza majd a korszerűsödés és a korszerűsítés tempóját egész Európában, az egész közösség érdekében.

Az EU lisszaboni stratégiája Európa legfontosabb programja. 2010-re az EU gazdaságait a világ legversenyképesebb és legdinamikusabb gazdaságaivá akarjuk tenni. 2000 óta figyelemre méltó fejlődésnek lehettünk szemtanúi: hatmillió munkahely keletkezett az EU-ban! Ugyanakkor: még többre van szükség, hiszen elfogadhatatlan, hogy oly sok európai polgártársunk még mindig munkanélküli.

Új szociális program

Hazánkat - Nagy-Britanniát, illetve Magyarországot - véve szemügyre, mindkettőnknek az a tapasztalata, hogy az állampolgárok a globalizációt, a határokon átnyúló bűnözést, a terrorizmust és a növekvő társadalmi egyenlőtlenségben gyökerező bizonytalanságokat élik meg korunk legnagyobb kihívásaként. A fiatalok olyan jövővel néznek szembe, amely a korábbi nemzedékek kilátásaihoz képest nem egyszerűen több, de jórészt más bizonytalansággal is terhes. A felnőttek pedig arra eszmélnek, hogy egy állandóan átalakuló munkaerőpiac gyakran váratlan kihívásaival kell felvenniük a versenyt, amely ráadásul más típusú készségeket igényel tőlük, mint amilyeneket képzésük és korábbi munkatapasztalataik során megszereztek. Az állandó alkalmazkodás az élet legtöbb területén sokak mindennapjaiban okoz bizonytalanságot, sőt olyan stresszt, amellyel tragikus esetekben nem is képesek megbirkózni.

Mindez nem pusztán egyéni kihívás, hanem közösségi is. Egy állandóan változó világban a haladó mozgalmaknak rendíthetetlenül meg kell őrizniük a társadalmi igazságosság iránti elkötelezettségüket, ugyanakkor új stratégiákat kell alkalmazniuk annak megvalósításához. Ha a balközép nem tud alkalmazkodni, végül cserbenhagyja azokat az állampolgárokat, akik pedig rászorulnak világos elképzeléseire és az általa nyújtott támogatásra.

Kihívás és lehetőség

A fennálló globális kihívások ugyanakkor számtalan lehetőséget is kínálnak. Például magukban hordozzák az intenzívebb kereskedelem és a kulturális javak mind szélesebb körű cseréjének a lehetőségét.

Mi, az európai haladók meggyőződéssel állítjuk, hogy az állam felelőssége olyan politikák kialakítása és bevezetése, amelyek segítenek abban, hogy a globalizáció az állampolgárok számára ne elsősorban kihívásként, sokkal inkább lehetőségként jelenjék meg. Nem hiszünk abban, hogy az állampolgároknak kizárólag saját eszközeikkel kellene megbirkózniuk egy folyamatosan változó világ kihívásaival. Abban sem hiszünk, hogy minden problémát az államnak kellene megoldania. De elképzelésünk szerint az állam igenis módot adhat, lehetőségeket teremthet és segítséget kínálhat számukra. A haladó kormányok arra akarják felkészíteni állampolgáraikat, hogy éljenek a világ lehetőségeivel, ezért feladatuknak tekintik, hogy polgáraiknak egyenlő hozzáférést biztosítsanak azoknak a készségeknek a megszerzéséhez, amelyek nélkülözhetetlenek a lehetőségek minél hatékonyabb kihasználásához.

Európa idősödő népessége egyre nagyobb számú. És ezzel párhuzamosan növekednek a nyugdíj- és egészségbiztosítási számlák összegei is. Mozgósítanunk kell tehát a fiatalabb és az idősebb generációkat egyaránt.

A kor elvárása, hogy minden és mindenki rugalmas, alkalmazkodóképes és tanulékony legyen, természetesen vonatkozik a munkaerőpiacokra is.

A rugalmas munkaerőpiac és a méltányos munkaerőpiac közötti helyes egyensúly eltalálása mindig kényes kérdés. A "szociális program" tisztán bürokratikus elképzelése munkahelyek tönkretételéhez és a kreativitás elpusztításához vezet. A kezdeményezést és innovációt visszafogó politikák nem szociális, hanem antiszociális programok.

Európának szüksége van szociális dimenzióra is. De nem közömbös, milyenre. Ha ugyanis a közös gondolkodás szociális síkja megmerevíti az európai gazdaságokat, az munkanélkülivé teheti az embereket. Azaz a társadalmi dimenzió ma nem jelentheti pusztán a munkahellyel rendelkezők védelmét, hanem magában kell foglalnia a képzést és az átképzést, a készségek megszerzését és az oktatást is, ráadásul korántsem csupán az iskolában, hanem a polgárok egész életében. Az élethosszig tartó képzési lehetőségek megkerülhetetlenek a XXI. század globális gazdaságában.

Európa a nagyvilágban

Senki nem tudhatja pontosan, hogy mit hoz a XXI. század. De egy sajátosság már most nyilvánvaló: századunkat meghatározza majd a technológiai, gazdasági változás mértéke és tempója. Egyetlen régió konfliktusai gyorsan végigsöpörnek következményeikkel az egész bolygón. Egy nagy pénzpiac rengéseit érezni lehet minden piacon - korunkat a kölcsönös függőség határozza meg. Ahogy az Európai Unió új korszakba lép, át kell alakulnia a későbbi erő és fellendülés eszközévé a benne tömörülő nemzetek számára. A történelem és a fejlődés Európa oldalán állt a náci zsarnokság elleni győzelemben, a mi oldalunkon állt a kommunista diktatúrák megdöntésekor, és itt áll ma is, amikor előretekintő programot alkotunk az unió számára.

Olyan Európára van szükségünk, amely elkötelezett a transzatlanti szövetség fenntartásában. Mivel tapasztalataik frissek és nehezen felejthetők, az új, kelet-közép-európai tagállamok, köztük Magyarország kapcsolata a szövetséggel különösen erős, az EU-bővítés pedig csak szorosabbra fűzte azt. És a szíve mélyén egész Európa felismeri ennek fontosságát: mindannyiunk számára létszükséglet, hogy Európa ne ellenfele és ne is szolgája legyen Amerikának, hanem a társa.

A változtatás bátorsága

A változáshoz való alkalmazkodás politikai bátorságot igényel. Ha szükséges, akár radikális döntéseket is, és mindenkor nyugodt mérlegelést. A kölcsönös tapasztalatok, illetve a leghatékonyabb gyakorlati ötletek összegyűjtése nagyban hozzájárul a társadalmi igazságosságért folytatott erőfeszítéseink sikeréhez. A haladó vezetőknek szükségük van az együttgondolkodás lehetőségére, arra, hogy megosszák a tapasztalataikat egymással: sikereik és hibáik tanulságait egyaránt.

Ez a felismerés volt a mozgatórugója annak, hogy létrehozzuk a haladó kormányok közös értekezletét, az első Haladó Kormányzás csúcstalálkozót öt évvel ezelőtt. Meggyőződésünk, hogy a haladó baloldal együttműködése az előrelátó globalizáció óriási lehetőségét jelenti. Bízunk abban, hogy párbeszédünkből a közeljövőben olyan politikák sarjadnak, amelyek egy biztonságosabb és reménytelibb világot hoznak el.

A konferencia tegnapi megnyitóján Peter Mandelson, a szervezõ londoni Policy Network elnöke beszélt