Hétköznapi feleletnek legyen elég annyi, hogy a monetáris tanács tagjainak jelöléséről - hogy tudniillik ne csak a jegybank elnöke, hanem a kormányfő is delegálhasson szakembereket a testületbe - kialakuló parlamenti vita nem a jegybanki függetlenség kiterjesztéséről, vagy esetleges megcsorbításáról, nem az európai összhang megteremtéséről bontakozik ki. Hanem konkrétan éppen most arról - ki kit győz le. Elbocsátását mellőzve, kibillenti-e kényelmes nyugalmából a koalíció a volt kormány pénzügyminiszteréből lett jegybankelnököt, aki tevékenységével időről időre némi politikai küldetést is teljesít. A 2002-es választások óta alapjában véve ez az egyébként önsorsrontó viszály jellemezte kormány és jegybank viszonyát - annak drága következményeivel együtt.

A bökkenő csupán az, hogy a szocialista és szabad demokrata képviselők ötlete a jelenleg hatályos törvényhez képest visszalépésnek látszik - ezt bizonyítják az első külföldi reakciók. Járai Zsigmondnak, az MNB elnökének nem lesz nehéz riadóztatnia azokat az uniós kollégákat, akik számára szent és sérthetetlen a jegybanki függetlenség ügye. Nehéz dolga lesz viszont a Brüsszelbe máris levelet küldő Draskovics Tibor pénzügyminiszternek, hogy érthetően elmagyarázza, szerinte mi történik itt.

Vajon ki kíváncsi most egy sajnálatosan hosszú, pénzügyi szempontból szomorú történet újabb fejezetének minden egyes részletére? Pedig a lényeg a részletekben van. A jegybanktörvény 2001-es megváltoztatásában, amikor a parlamenti többség az ellenzéki tiltakozás ellenére a monetáris tanács külső tagjainak jelölési jogát is a jegybankelnök kezébe adta, s elvette azt a kormányfőtől. Már akkor sejteni lehetett, ha fordul a politikai kocka, veszélybe kerülhet az átigazított jegybanktörvény is.

A 2001-es módosítás olyan jogosítványokat adott a jegybank elnökének, amelyek sem Európában, sem az Egyesült Államokban nem léteznek. A kormányoknak mindenütt van valamekkora szavuk a kamatdöntéseket hozó vezető testület összeállításakor. Ráadásul az MNB az utóbbi években fokozatosan úgy értelmezte függetlenségét, hogy független a demokratikus intézményektől, bárminemű ellenőrzéstől - állam az államban. Ennek legsúlyosabb megnyilvánulása az volt, amikor a jegybanki beszámoló parlamenti leszavazása után nem sokkal Járai kijelentette, nem érdekli a népszuverenitást megtestesítő Országgyűlés véleménye.

S nem könnyű elmagyarázni, hogy az Orbán- és a Medgyessy-kormány túlköltekezését, téves költségvetési prognózisait, hogyan nagyították fel a jegybanki tévedések, rossz nyilatkozatok, érthetetlen időzítésű döntések, válsághangulatot árasztó jelentések. Medgyessy békülni próbált, amikor az idén elfogadta Járai Zsigmond jelöltjeit a monetáris tanácsba. E haszontalan gesztusból okulva Gyurcsány - más okból, más körülmények között - Orbán fortélyaihoz hasonlatos ötletességgel száll szembe az MNB elnökével. Ő is ugyanabban bízhat, mint anno a mostani ellenzék vezére: a csoda az unióban is három napig tart. Az euró bevezetésig önálló jegybank viszont még évekig hozza független kamatdöntéseit.