"Küldetésért lőjön a küldetési célokra"
(A magyar nyelvű Windowsba épített flipperprogram üzenete)
Privátim
"Az farkasok is egyszer úgy békéllettek vólt meg az juhokkal, hogy elűzzék az komondorokat mellőllök."
(Pázmány Péter)
Back vagyok, a to business, vagyis back from the business class, egy Terry Back, mert amióta businessman lettem, oroszul "biznyeszmén", azóta businessen utazom, klassz, negyven pohárral iszom a korlátlanul fogyasztható francia vörösborból, aminél jobbat képes hegeszteni műtrágyából, kristálycukorból és vakondtetemekből bármelyik keceli középiskolás, eszem az állott rákokat, a barnuló szélű salátát meg a többi szemetet, amit elém raknak (miért nincs annyi eszük a repülősöknek, hogy olyan kaját készítsenek, ami jó hidegen vagy újramelegítve?, naprimer: töltött káposzta!), mert a kaja a bizniszen félmillióért és egymillióért is szar, állítólag a Malév még egy klasszissal jobb (ugye: töltött káposzta?!), de az meg évi ötmilliárddal van szopóban, persze a bizniszen van még kis képernyő a karfában, aminek olyan a képe, mint egy reaktivált Junosztyé, és van kis fejhallgató, hangja, mint a bőrtokos Szokolé, ez a felső osztály, egy jobb kelet-ázsiai falu havi fizetéséért, plusz tíz centi lábhely és a fogorvosi szék.
Kettő napja még az óceánon eveztem (egy Kajak Ibrahim), most meg ismerkedem hazámmal újra, tekintem át a híreket: Görög Zita és kisöccse között egyre szorosabb a kapcsolat, Király Linda kirepült (kiemelés tőlem - UP) a családi fészekből, két napot pihenhetett Tóth Roland és ifjú felesége (kellemetlen keresztkérdés: kicsoda Tóth Roland?, a válasz: a Szeress most! Ivánja), tudta-e ön, hogy Komár László fűtő volt? (Miért, már nem az?)
És ugyanazon a napon jött az a két, jelentőségét tekintve talán nem egészen egy kategóriába tartozó, ám szépen összecsengethető hír, hogy 1. a Fidesz népszavazással akadályozná meg a további privatizációt (világtörténelmi jelentőségű hír); 2. megnyerte az X Prize nevű díjat a SpaceShip One magánűrhajó, amely öt napon belül kétszer juttatott embert több mint száz kilométer magasra (kis színes).
Már annyiban van összecsöngetve a két hír, hogy most jól összecsöngetjük: a SpaceShip One-nak ugyan kevés köze van ahhoz a magyar gazdaságpolitikai helyzethez, hogy a mindenkori kormány privatizálni akar (bevételt szerezni, és kielégíteni a vazallusokat), a mindenkori ellenzék meg le akarja állítani (arra számítva, hogy majd kormányra kerül, és akkor inkább ő privatizálna), azt viszont szépen illusztrálja, hogy mi lesz egy hagyományosan államilag pénzelt ágazatból, ha magánkézbe kerül.
A SpaceShip One kifejlesztése és kétszeri fellövése annyiba került, amennyiért egy rendes NASA-alkalmazott a telefont sem veszi föl. A projektet a százmilliós-milliárdos állami űrprogramok költségének töredékéből gründolták, és alighanem vissza is keresik az árát négy-öt éven belül. Összekapartak némi aprópénzt, kábé harmincmillió dollárt (a microsoftos Paul Allen adott húszat), annyiból kellett rakétát, űrhajót csinálni, próbarepülni. Kotyvasztottak üzemanyagot műgumiból és kéjgázból, építettek kabint és űrrepülőt, felhasználtak minden korhadt deszkát, ácskapcsot és bontott téglát, az egészet körbetekerték sok kilométer szigetelőszalaggal, aztán föllőtték az egészet a francba, és működött. Ennyi. Az űripar privatizálódott. Néhány év múlva már nem lesz tízezer dollárért elszámolt vécéülőke a NASA-nál, nem lesznek szupravezető kerámiából esztergált vukisörtés fogkefék, egy idő után állami űrkutatás sem lesz, nyilván, mert az űrbiznisz kutatás-fejlesztése elszívja majd a lokális Kubászovokat.
Back to business, mégpedig sötét business: politikusszempontból a privatizált gazdasági egységnek van egy kellemetlen tulajdonsága: nem lehet többé ellopni. Gazdája lesz ugyanis, és a gazdája vigyáz rá. Az állami céget tetszőleges alkalommal ki lehet fosztani. Több tucatszor lopták már el a Bábolnát, a Malévot, a Tokaj Kereskedőházat meg a többit; az állam mindig jött, kicsapott az asztalra egy sárga centrumos szatyrot néhány milliárddal, aztán minden ment tovább, amíg azt a milliárdot meg a centrumos zacskót is el nem lopták megint. Ám deviszont, ergótehát, ha és amennyiben privatizáció kerül sorra, akkor már csak egyetlen lopásra van esély.
A XVI. századi hitvitázó modorában aggódó koravén fiatalember meg lőjön a küldetési célokra a küldetésért.