Rendszerét? Milyen rendszerét? - kérdezhetné a megfigyelő. Ugyanis telt-múlt az idő, de a menekültlágerekben az ENSZ szerint is ezrek haltak és halnak meg, a kartúmi kormány nem leszerelte, hanem integrálta a gyilkos milíciákat, a Biztonsági Tanács pedig keresztülvitt egy megkésett, olajszankciókkal fenyegető határozatot. Kofi Annan főtitkár így szeptemberben már csak azt tudta kérni a világszervezettől, hogy állapítsa meg, "történt-e genocídium" Darfurban, a napokban pedig lakonikusan közölte: a szudáni kormány "nem ért el haladást" a lakosság elleni támadások leállítása terén, és nem tartotta be a BT határozatait. Ide jutottunk tehát fél év alatt. És most?

Szudán és a nukleárisan arrogáns Irán fejezi ki ma a legvilágosabban, mennyit ér az Egyesült Nemzetek Szervezete. Nemrég Irak fejezte ki ezt a legjobban. Azelőtt Ruanda. És Szomália. És Haiti, Koszovó, Bosznia, vagy itt van a teljes Közel-Kelet. Az ENSZ az elmúlt években az inkompetencia, a korrupció, az átláthatatlanság és a hiányzó elszámoltathatóság szimbólumává vált, nem csoda, hogy felélénkült a vita a szervezet "egész rendszerének" reformjáról. Ám hiába minden igyekezet, ha a lényeg nem változik.

Szudán nem tartja magát a BT-határozathoz? Miért tartaná? Irak a példa arra, hogy másfél évtizeden át meg lehet úszni 17 kötelező ENSZ-határozatot. Kofi Annan most megelégedne az Afrikai Unió Szudánban állomásozó nyolcvan megfigyelőjének és háromszáz katonájának megerősítésével, holott komoly intervenció nélkül a világ összes diktátora bátorítást kaphat. De a kéksisakosokat nem is az eddig megszokott módon kellene Szudánba vinni. Emlékezzünk Srebrenicára: az ENSZ háborús területre küldött békefenntartókat, akiknek a mandátuma nem terjedt ki a civil lakosság védelmére. Szankciók? Elvileg jó ötlet, de éppen Irak példa arra, mennyire kijátszhatók a szankciók - és pontosan tudható, hogy nem a rezsim, hanem a lakosság eddig ki nem irtott része fog belepusztulni. Ráadásul vezető ENSZ-tisztviselőket (köztük Kofi Annan fiát és közvetlen munkatársát) is elérte a szervezet eddigi legkomolyabb korrupciós ügye, az Olajat élelmiszerért program keretében szétfolyt tízmilliárd dollár. Az ENSZ ebben a hatvan évvel ezelőtti formájában tarthatatlan, a világszervezet képtelen megbirkózni az új kihívásokkal. Változásra van szükség. Ám a kérdés nem elsősorban az, amiről most a vita szól: hogy Brazília, Japán és India mellett Németország is helyet kap-e a Biztonsági Tanácsban, vagy hogy - az olasz-osztrák javaslat alapján - az Európai Unió egy állandó helyet kap-e a testületben.

Hiteles, öntudatos, hatékony világszervezetre lenne szükség. Ám a 191 tagállamnak csak negyven százaléka demokratikus, a többi még erőfeszítést sem tesz, hogy az ENSZ alapokmányainak, értékeinek megfeleljen. Kicsit álságos ezért a "multilateralizmus" elve, ha ez alatt demokráciák és diktatúrák, a szabadságot szerető és azt tagadó államok párbeszédét, egyezkedését értjük. Amíg az ENSZ saját tagállamaival képtelen betartatni a szabadság, a demokrácia és a politikai-vallási tolerancia értékeit, addig hiába is kínálna megoldásokat: maga is a probléma része.