Alaposan meglepte a világot a Nobel-bizottság, amikor tegnap Wangari Maathai kenyai környezetvédőnek adományozta a 2004. évi Nobel-békedíjat. A jól értesültek előzőleg Mohamed el-Baradeit, a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség (NAÜ) főigazgatóját tartották a legesélyesebbnek a díj elnyerésére.
Zöld Öv harmincmillió fával
Az indoklás szerint Wangari Maathai a tartós fejlődés, a demokrácia és a béke érdekében tett erőfeszítéseiért érdemelte ki az elismerést.
Maathai a környezetvédő és alternatív mozgalmak ismert alakjának számít. 1940-ben született Kenyában, ahol biológusi végzettséget, és - az afrikai nők közül elsőként - doktori fokozatot is szerzett a nairobi egyetemen. Világhírű mozgalmát, a Green Belt (Zöld Öv) kezdeményezést 1977-ben indította el kettős céllal: a szervezet faültető akciói megpróbálják lelassítani az afrikai elsivatagosodás és erdőirtás folyamatát, és segítenek a helyi lakosság önellátásának megszervezésében is, amivel sok nőnek biztosítanak pénzkereseti lehetőséget. A Green Belt immár több mint 30 millió fát ültetett el egy olyan övezetben, ahol előtte évtizedekig mindenki csak vágta a fákat tüzelő-, és építőanyagnak, illetve eladásra.
Az aktivista többször összeütközésbe került a helyi hatóságokkal. A 80-as években, amikor egy nairobi felhőkarcoló felépítése ellen tiltakozott, 24 órát kapott rá, hogy az irodájával együtt elhurcolkodjon a városból. 1991-ben börtönbe került, csak az Amnesty International kampányának hatására szabadult ki. 1998-ban a kenyai elnökkel is összekülönbözött egy olyan luxuslakópark építése kapcsán, amely Daniel arap Moi érdekeltségébe tartozott. Egy erdőirtás elleni demonstráció során a rendőrök bántalmazták.
Wangari Maathai időközben politikai pályára lépett: 2002 óta parlamenti képviselő, tavaly a környezetvédelemért és a természeti erőforrásokért felelős minisztérium államtitkára lett.
Dönsz Teodóra, a Föld Barátai nevű nemzetközi természetvédő szervezet magyarországi munkatársa szerint a Maathai és a Green Belt legfőbb érdeme, hogy képes volt elindítani egy működőképes, a környezetvédelmi és a szociális szempontokat integráló programot, amely a nők helyzetének javításában is eredményesnek bizonyult. Maga a díjazott élete legnagyobb meglepetésének nevezte a Nobel-békedíjat. Szerinte a környezetvédelem különösen fontos, amikor a természetes erőforrások egyre ritkulnak. Az aktivista az idén már kapott egy másik, szintén tekintélyes környezetvédelmi és emberjogi elismerést: neki ítélték a 100 ezer dollárral járó Sophie Díjat. Két évtizede, 1984-ben pedig alternatív Nobel-díjat kapott.
Nők nobel-békedíjjal:
2003 - Shirin Ebadi, iráni emberjogi aktivista
1997 - Jody Williams, a taposóaknák elleni nemzetközi kampány amerikai koordinátora
1992 - Rigoberta Menchu, guatemalai emberjogi aktivista
1991 - Aung San Suu Kyi, mianmari (burmai) ellenzéki vezető
1982 - Alva Myrdal, svéd leszerelési miniszter
1979 - Kalkuttai Teréz anya
1976 - Betty Williams és Mairead Corrigan, az észak-írországi erőszak elleni aktivisták
1946 - Emily Greene Balch, amerikai békeaktivista
1931 - Jane Addams, amerikai békeaktivista
1905 - Bertha von Suttner, osztrák békeaktivista