A mű első harmada Trianon okait boncolgatta. Nemeskürty Istvántól és Raffay Ernőtől megtudhattuk, hogy 1918-ban nem is volt hazánkban forradalom, hanem egyszerűen összeesküvők jutottak hatalomra, kihasználva az identitásában már megroppantott nemzet helyzetét. Hogy az 1918-1920-as összeomlásban döntő szerepet játszott a katonai vereség (Trianon egyik fő oka), arról nem szóltak a szerzők. Raffay említette az ország soknemzetiségű jellegét, de hogy ez ok-okozati viszonyban lehet a történelmi országtest felbomlásával, azt a nézők a filmből nem állapíthatták meg. Amint azt sem, hogy a dualizmus elhibázott nemzetiségi politikájának is szerepe lehetett abban, hogy a népesség fele nem kívánt többé hazánkban élni. Azt megtudhatta a néző, hogy Kun Béla jegyzékben biztosította Clemenceaut-t, kész engedni az ország területi integritásából, de azt nem, hogy mind az őszirózsás forradalom hadereje, mind a Tanácsköztársaság vörös hadserege fegyveresen ellenállt a cseheknek, utóbbi a románoknak is. Arról hallunk, hogy a fővárosba bevonuló Horthy bűnös városnak nevezi Budapestet, melynek azért kész megbocsátani; arról azonban nem hallunk, hogy e bűnös város több tízezer önkéntes katonát adott a hazát védő hadseregnek 1919-ben, Horthy viszont nemzeti (operett) hadseregével nem harcolt a külső ellenség ellen, sőt, az országot megszálló egyik ellenséges hatalommal - jelesül a franciákkal - együtt is működött.

Arról szólnak előadóink, hogy vörösterror volt az országban, de arról nem, hogy a - vörösnél nagyobb méretű - fehérterror kifejezetten tehertétele volt a magyar békedelegációnak, amint az Apponyi egykorú leveléből kitűnik. Nem hallunk arról sem, hogy a trianoni magyar delegáció elhibázott taktikája és személyi összetétele is szerepet játszott a kiábrándító végeredményben. Megtudjuk, hogy Horthy, Teleki Pál, Bethlen, Gömbös, Imrédy a nehéz helyzetben is építette a nemzetet, de nem tudjuk meg, hogy Imrédyt háborús bűnösként kivégezték, Gömböst maga Horthy akarta leváltani, mert túl szélsőségesnek tartotta. Míg Gömbös vagy Imrédy kedvező színben tűnik fel, az ősgonosznak tartott Károlyi Mihályról rejtve marad, hogy az ő vezetése alatt született döntés - az ország története során először - az általános választójogról, hogy földet osztott a parasztok közt saját birtokán, vagy hogy hatalmának "átadása" a kommunistáknak nem egészen önként és a külpolitikai fejleményektől nem függetlenül történt. A lényeg tehát az, hogy a történelmi uralkodó osztálynak nem kell önvizsgálatot tartania, nincs miért kritikát gyakorolni fölötte. A bűnös: Károlyi és a liberálisok. Nem tudjuk meg azt sem, hogy Trianonban magyar többségű régiók mellett, vegyes lakosságú és magyarok által alig lakott területeket is elcsatoltak, sőt olyanokat is, ahol nem éltek magyarok. Nemeskürty szól arról, hogy 1918-ban - népszavazás nélkül -, csak úgy, kikiáltották a köztársaságot; de nem szól arról, hogy 1920-ban, népszavazás nélkül, csak úgy, visszaállították a királyságot, mi több, a köztársasági államforma melletti érvelést büntetendőnek minősítették. Miért nem kaptak szót a filmben a kérdés valódi szakértői: Galántai professzor, Romsics Ignác, Ormos Mária?

A film középső harmada Trianon következményeiről szól. Ez a munka legértékesebb része. Megismerheti a középiskolás néző a szakemberek által jól dokumentált adatokat és tényeket a veszteségekről, a békeszerződés igazságtalanságáról, a magyar közvélemény érzelmi reakcióiról. Mindezt néhány forrásértékű kortárs nyilatkozat, megkapó egyéni, emberi sors, íróinktól-költőinktől vett idézet vagy vers egészíti ki. Szót kap, és okosakat mond Glatz Ferenc és Fejtő Ferenc (vajon Trianon okairól miért nem kérdezték meg őket?). Előbbi hangsúlyozza, hogy a békeszerződés korában összefügg nemzeti és szociális tényező; utóbbi megfogalmazza, az osztrák-magyar hatalom szétverése nélkül a nácizmus és a bolsevizmus nem vagy kevésbé nyerhetett volna teret Közép-Európában. Itt Nemeskürty is fontos és nemes gondolatot mond ki: egyetlen esélyünk lett volna, ha kimaradunk a második világháborúból. Raffay (az elsőként talán valaha Ránki professzor által megfogalmazott) mozgástér és kényszerpálya dilemmáját is felveti, de csak kényszerpályát lát, mozgásteret nem.

A film utolsó harmada nem történelemről, hanem politikáról szól, bárha itt-ott történelmi köntösbe csomagolva. Szépséges versek, fenséges tájak, műalkotások sora szakítja meg egy-egy pillanatra az eszmei mondanivalót; vagy globalizáció, liberális és kommunista nemzetrontás, konzumidiotizmus, vagy - és itt nincs egyértelmű válasz, csak sugalmazás: vagy rendes, tehát antiliberális, antikommunista és antiglobalista, nacionalista magyar, természetesen a megfelelő oldalon. Hogy valaki nacionalistaként is lehet kólaivó, amerikai filmeket néző, hamburgert lakmározó, Tescóban vásárló fogyasztó, és liberálisként, szocialistaként vagy minden politikától távol állóként is lehet hazáját szerető, ugyanakkor művelt, igényes, kifinomult ízlésű polgár - ez a filmből nem derül ki.

A Trianon-film tudománytalan, trehány, ámde érzelmekre ható, politikai indíttatású agymosás. Szegény gimnazisták!

Ujlaky István
Kecskemét

- Na ugye, mondtam, hogy lesz itt demokrácia, nagyságos asszony!