Aztán eszembe jutott nagyapám, akit éppen az egyik, hungarista plakáttal csúfított ház előtt fogtak le 1944 júliusában, midőn a hűvösvölgyi presszóban rá várakozó Ságvári Endréhez sietett. Nagyanyámra gondoltam, aki '44 októberében néhány lépéssel odébb, kétségbeesve keresett menedéket három pici gyerekkel. Igen, a nyilaskereszt látványa harmadíziglen is rémisztően hat. A plakátoló Magyar Jövő Csoport és a nyilasvezér szerepében pózoló Bácsfi Diána körül csapott politikai hisztériát s a politikai szabadságjogok korlátozása érdekében zajló hecckampányt azonban mérhetetlenül visszatetszőnek és veszedelmesnek tartom. Két okból. Az egyik ok alkotmányjogi, és független Bácsfi Diána színrelépésétől, a másik morális, politikai.

Ha a Magyar Jövő Csoport reális fenyegetést jelent a demokratikus államrendre, egyes társadalmi csoportokra, illetve a közrendre, köznyugalomra, a hatályos Btk. vagy másfél tucat szakasza közül lehet kiválasztani a megfékezésükre leginkább alkalmas, törvényes eszközöket. A hatályos gyülekezési törvény értelmében be lehet tiltani azt a tüntetést, mely a képviseleti szervek, bíróságok működését súlyosan veszélyeztetné. A rendőrség pedig - más megoldás híján - köteles feloszlatni a megmozdulást, ha a gyülekezési jog gyakorlása bűncselekményt vagy bűncselekmény elkövetésére való felhívást valósít meg. A hatályos egyesülési törvény ugyancsak tiltja a bűnelkövetésre alakult szervezetek működését.

A '89-es alkotmányozás produktumai tehát kellő és döntően objektív korlátokat állítanak a potenciális tömeggyilkosok elé.

Kormányoldalon most arra készülnek, hogy a "fasiszta jellegű" demonstrációk előzetes betiltására teremtsenek törvényes lehetőséget. Csakhogy a "gyűlöletbeszéd-törvény" alkotmányellenességét megállapító 18/2004. (V. 25.) AB-határozat kimondja: a hipotetikus veszély, a jogalkotói feltételezés nem elegendő a véleményszabadság alapjogának korlátozására. A töretlen alkotmánybírósági gyakorlat a gyülekezési szabadságot is a kommunikációs alapjogok közé sorolja. Ennélfogva nincs okunk azt gondolni, hogy a gyülekezés mint sajátos jellegű véleménynyilvánítás érdemben eltérő feltételekkel korlátozható, mint maga a véleményszabadság.

A korlátozáspártiak azzal érvelnek, hogy a fasizmustól való félelem olyan mély és széles körű történelmi tapasztalásból fakad, mely a legkeményebb retorziókat is igazolja a "fasiszta jellegű" vélemények képviselőivel szemben. Alkotmányos demokráciánk egyik alaptétele az állam világnézeti semlegessége. Ezzel összefüggésben fejtette ki 1992-ben az Alkotmánybíróság: a szabad véleménynyilvánítást az alkotmány annak értéktartalmára tekintet nélkül védi. Ha a "fasiszta" jelző tényállási elemmé válik, a jogalkotó átlép egy tizenöt éve meghúzott határt, és beláthatatlan következményekkel járó láncreakciót indíthat be.

Lamperth Mónika rendőrsége eddig is kénye-kedve szerint tiltogatott be - a "fasiszta jellegűnek" mondottakon kívül - háborúellenes és kisbefektetői demonstrációkat is. Mit fog tenni az illetékes hatóság, bíróság, amikor magukat hungaristának, "magyar érzelműnek" hirdető személyek, esetleg zavaros fejű punkok felháborodottan kérik ki maguknak a fasiszta minősítést? Világnézeti kategóriákra demokratikus jogállamban nem lehet jogi formulákat konstruálni. Annak az államnak a működésébe, mely világnézeti meggyőződéstől függő minősítéseket emel törvényerőre, bele van kódolva a jogtiprás.

Júliusban Bégány Attila, MDF-es politikus a Meleg Büszkeség Napjára meghirdetett felvonulás betiltását követelte arra hivatkozva, hogy gyermekei erkölcsi fejlődését félti a melegek, leszbikusok és transzvesztiták utcai parádéjától. Aggodalma őszinteségét nincs jogom kétségbe vonni. A mindannyiunkban megbúvó félelmek tárháza szinte felleltározhatatlan. Komolyságuk nem többségi döntés függvénye. Zabolátlan felhasználásuk a jogalkotásban: mindannyiunk szabadságát fenyegeti. A napokban a TASZ kezdeményezésére 120 polgár - köztük Illés Zoltán és Fodor Gábor, Kis János és Elek István - egy agyonhallgatott nyilatkozatban emelte fel szavát a szabadságjogok védelmében, jóllehet mindegyikük undorral néz a nyilasplakátokra. Nem valamiféle perverzió vezet bennünket, hanem a felismerés: a szabadság objektív ismérvekből épített, normatív falai minden polgárt védenek!

Könnyű addig demokratának mutatkozni, amíg "bevett" nézetekkel, eszményekkel találkozunk. Demokratikus elkötelezettségünk a szélekhez való viszonyunkkal méretik meg. A félelmekre alapozott korlátozó politika ideig-óráig hozhat részsikereket, de hosszú távon nem a morális normaalkotásra képes polgárok felelősségérzetét, hanem az "erős kéz" iránti igényt erősíti.

A történet - sajnos és szerencsére - nem a hungaristaveszélyről szól. A tavalyi kendernapi összejövetelen bőrfejűek "tettek rendet", ám Hiller István még egy kerületi taggyűlést sem hívott utcára. Szkinhedzenekarok koncertjei - úgy húsz éve - anélkül idézik fel az erőszak nyilvánvaló és közvetlen veszélyét, hogy befolyásos újságírók rendőrért kiáltanának. Bácsfi és társai már hónapokkal ezelőtt teleplakátolták a Kiskörutat, akkor mégsem támadt csatazaj. A Magyar Jövő Csoportnál jóval komolyabb és szélsőjobbos szubkultúrákban befolyásosabb neonáci szerveződésekről is beszámolt a sajtó az utóbbi években. Aligha véletlen, hogy éppen a keveset taktikázó Bácsfi Diána került címlapokra és éppen most.

Idén nyáron Pokorni alelnök és számos más, fideszes-fidelitasos politikus tette tiszteletét olyan színpadokon, ahol ugyanazon rendezvény a keretében tarfejű bandák is zenéltek. A Fidesz vezetői természetesen nem "fasiszták", még csak nem is "szélsőjobboldaliak". Csupán mérhetetlenül cinikusak: szavazatmaximálási céllal az ördöggel is készek cimborálni. Kétes gesztusaikra a mesterségesen napirenden tartott antikommunista liturgiából szereznek igazolást. Az MSZP holdudvara nem kevésbé cinikusan faragott médiasztárt Bácsfi Diánából. A felszabadulás után az MKP által kihasított és egy félreértés folytán a mai napig baloldalnak nevezett politikai szegletet hat évtizede tapasztja össze és mobilizálja a - vélt vagy valós - "fasiszta"-veszély. Az MSZP abban a tudatban vitte be a kétpárti játéktérre az antifasiszta hevületet, hogy a nyár folyamán magát "megégetett" ellenoldal garantáltan konfrontálódni fog: immáron nem a kormány-, hanem az antifasiszta koalícióval. Az egyik oldal semmibe veszi az antifasiszta hősök emlékét, a holokauszt-túlélők érzékenységét. A másik oldal gátlástalanul él visszal vele.

A megoldást ne a jogszabályokban keressük. Tisztességes demokrata nem boltol együtt és nem kacsint össze rasszistákkal politikai hasznot orrontva. Tisztességes demokrata tudja, ha a rövid távú politikai haszon reményében indokolatlanul helyezi készenlétbe a demokratikus közösséget, azzal a demokratikus reflexeket gyengíti. Egy későbbi, mégoly megalapozott és alkotmányos fellépés társadalmi elfogadottságát teszi kockára. Tisztességes demokrata ellenfeleivel összefogva utasítja vissza a rasszista hangokat és áll ki a szabadságjogok védelmében.

A szerző a Társaság a Szabadságjogokért ügyvivője