Brüsszelben megnyugvással látták: valójában sokkal könynyebb együttműködni a kényelmes parlamenti többséget élvező mérsékelt iszlamistákkal, mint az országot előttük irányító hárompárti koalícióval. Bülent Ecevit "baloldali nacionalista"-konzervatív-szélsőjobboldali kabinetjét rendre belső ellentétek akadályozták az európai integrációs politikában. A kurd kisebbség ügyében a szélsőjobboldali Nemzeti Cselekvés Pártja hajthatatlan volt, s állandóan csak azt - az önmagában igaz - érvet ismételgette: a kurd szeparatizmus és terrorizmus már 35 ezer emberéletbe került Törökországban.

Az Európai Unió az idén májusi, tízes bővítésével - valamint Románia és Bulgária célegyenesbe jutásával - a törökök joggal érzik, most már az unió tényleg figyel rájuk. Érezhető bennük a bizonyítási vágy. Ez akkor is igaz - mondja az Európai Bizottság illetékese -, ha hosszú utat kell még megtenniük, időnként pedig megakad a gépezet. Erre volt példa pár hete az a Brüszszelben is aggodalmat keltett, de később Ankarában elvetett ötlet, hogy a török jogrend visszaállítaná a házasságtörés akár letöltendő börtönnel történő büntetését. Ide tartozik az a később szintén tisztázott "malőr" is, hogy az utolsó pillanatban az ankarai parlament leállt az EU-csatlakozás szempontjából kulcsfontosságú büntetőjogi reform - benne a kínzás tételes tilalma - megszavazásával.