Közvetlenül is hatalmas számban irtotta a magyar állampolgárokat - elsősorban azokat, akiket legitim elődei meghatározása alapján zsidónak nevezett -, és közvetve is hozzájárult a tovább harcolni kényszerülő magyar katonák s a városok elnyúló bombázásának kitett lakosság pusztulásához. Uralma végképp lehetetlenné tette, hogy a határ menti magyar többségű települések valaha is visszakerüljenek az anyaországhoz.

Bár a nyilasok hatalomátvétele közvetlenül a megszálló német csapatoknak volt köszönhető, közvetve előkészítették azt mindazok, akik az övéikkel egy irányba mutató célokat követtek - ha nem is olyan szélsőséges vehemenciával, mint a nemzetvesztő gazemberek. A nyilas hatalomátvételt készítette elő Teleki miniszterelnök a numerus claususszal és Horthy kormányzó, amikor Németországgal kötött szövetséget. A magyar közhivatalnokok szégyenletesen nagy hányada, akik részt vettek zsidó vallású vagy származású honfitársaik deportálásában. És mindazok, akik zavaros, irracionális eszméket hirdettek, fajiságról és a magyarság veszedelméről papoltak, miközben nem akadályozták meg a legnagyobb veszedelmet. Köztük olyan súlyú közszereplők, mint Németh László vagy Szabó Lőrinc.

Hatvan évvel a történtek után a nyilas pribékek követői ünnepelni akarnak elődeik puccsának évfordulóján. A biztonságos demokráciában élő ország, az Európai Unió és a NATO tagjának sajtója és népe fölhördül és csodálkozik.

A történelmi helyzet szerencsére nem hasonlít. Nem gondolom, hogy Bartók Béla ma is kivándorolna. Nem is az a kérdés, kell-e tartanunk a széles nyilvánosságot kapott, agresszív elmebetegektől. Nem az a kérdés. Szerintem az a kérdés, miért merik egyáltalán azt mondani, amit mondanak.

Szerintem ezek a fiatal emberek, akik a rendszerváltáskor még általános iskolába jártak, azért merik mondani, amit mondanak, mert az elmúlt tizenöt évben egyre többen mertek egyre vadabb dolgokat mondani. És nem akárkik beszéltek úgy, ahogy rendes emberek között nem szokás. És nem akárkik bocsátottak meg az így beszélőknek. A tegnapi káromkodás mára köznyelvi fordulattá szürkült, a tegnapi becsületsértés mára unalmassá vált. Aki azt akarja, hogy figyeljenek rá, és akinek ezért semmilyen ár sem nagy, egyre szélsőségesebb dolgokat fog mondani. És az egyre durvább szavak és mondatok behatolnak az agyakba, ott maradnak, kezdenek legitim, beszélhető nyelvvé válni. És mi, akik úgy gondoljuk, a köztér nem erre való, kezdjük magunkat úgy érezni, mint Bunuel filmjében a jól nevelt polgár, aki kedélyesen csevegve ül a vécén, és társalog a vendéglátóival, de illedelmesen kikéredzkedik, ha enni akar, mert azt nem illik nyilvánosan. Lassan az lesz a meglepő a politikai köztéren, ha valaki visszafogottan és udvariasan fogalmaz. És az lesz a természetes, hogy új meg új tébolyultak uszítanak közpénzen a mi köztelevíziónkban és közrádiónkban.

Ki a felelős azért, hogy eljutottunk idáig?

Felelős érte Csoóri Sándor, ez az egykor oly bátor és nagy hatású író-politikus, aki Nappali hold című esszéjében már az első szabad választások évében arra vetemedett, hogy zsidózzon és a zsidózás nyelvét politikailag legitim nyelvvé tegye.

Felelős érte a kétségbevonhatatlan tisztességű Antall József, az első szabadon választott miniszterelnök, aki egészen 1993 tavaszáig nem tudta rászánni magát, hogy elhatárolódjon pártja alelnökétől, az évek óta zsidózó Csurka Istvántól, a pöfeteg spiontól.

Felelős érte az úgynevezett zsidókérdést egy komoly párt egyik vezetőjeként komoly kérdésnek nyilvánító Kövér László.

Felelős érte a szélsőséges, a nemzetiszocializmust reklámozó Magyar Demokrata előfizetésére biztató Orbán Viktor, az egykori liberális politikus, fél Magyarország bálványa.

Felelős érte két volt oktatási miniszter, Pokorni Zoltán és Pálinkás József, akik augusztusban elmentek fölköszönteni a fent említett szélsőjobboldali lapot születésnapja alkalmából. Pokorniról, aki a holokauszt-emléknap kezdeményezője volt, eszembe jut Zelk Zoltán híres anekdotája. Németh László rejtegette őt a zsidóüldözés napjaiban, saját padlásán. És állítólag Zelk unalmában elolvasván, mit írt össze Németh évekkel azelőtt, így összegezte tapasztalatát: Talán, ha a Laci nem írja le mindazt, amit leírt, rejtegetnie sem kellett volna!

Felelős a magyar parlamenti baloldal nagy része, mert tizenöt éve szégyenlősen letagadja antifasiszta múltját, és mentegetőzik, ha arról hall, hogy Bálint György, József Attila, Derkovits Gyula vagy Ságvári Endre kommunista volt.

Felelős érte a Magyar Rádió összes elnöke Gombár Csabától Kondor Katalinig, mert ott szabadult el a pokol, a Vasárnapi Újság című tébolydában. Itt kezdett Csurka zsidózni, és itt nevezték a közelmúltban Imre Kertésznek, vagyis idegennek az első Nobel-díjas magyar írót.

Felelősek érte mindazok, a minden tiszteletünket megérdemlő Göncz Árpádtól az egykori bátor szamizdatterjesztő Demszky Gáborig, akik szobrot akartak emelni Teleki Pálnak, az első európai zsidótörvény alkotójának.

Felelős érte mindenki, aki nem szól rá zsidózó vagy cigányozó asztaltársaira. Mindenki, aki jobb a békesség alapon elkezdi elfogadni az elfogadhatatlant. Felelős az összes újságíró, aki elhiszi, hogy csak akkor fogunk odafigyelni, ha minél vadabb hírekről számol be nekünk. Felelős a szenzációhajhász Havas Henrik, aki szóba áll a nyilasok reklámra éhes vezetőjével, és ezzel tényezővé stilizál egy nímandot. Mindenki felelős, aki ahelyett, hogy azon dolgozna, hogy Magyarország barátságos, udvarias emberek derűs országa legyen, a zavarkeltésben és a hisztériában keresi a saját érvényesülésének útját.

Felelős érte mindenki, aki megbocsáthatónak tartja az erkölcsi tévedést, ha az az általa preferált politikai oldalon történik. Felelősek azok a Fideszre szavazó barátaim, akik nem kérték ki maguknak a szélsőjobbal való kokettálást a parlamentben az előző ciklusban és a sajtóban azóta egyfolytában; felelősek azok az egykori MDF-re szavazó barátaim, akik az Antall-kormány idején nem követelték vezetőiktől a szélsőjobb leválasztását; felelősek azok a szocialistákra szavazó barátaim, akik nem háborodtak föl, amikor az általuk választott kormány elkezdett udvarolni a jobboldali hecckampányok szereplőinek, és nem volt megjegyzésük arra, hogy Gy. Németh Erzsébet városházi szocialista úttörővezető szerint a Teleki-szobor felállítása "még nem aktuális"; felelősek azok az SZDSZ-re szavazó barátaim, akik túl halkan szembesítették Demszkyt Teleki történelmi szerepével.

Mindenki felelős, aki lemond a tisztesség, a higgadt állampolgári viselkedés akár csak egy kis darabkájáról is. Mindenki, aki rendőrért kiált, ahelyett, hogy segítene olyan helyzetet teremteni, amelyben az elmebetegek nem az Andrássy út 60. elé mennek, hanem a pszichiátriára, gyógyulni.

Engem nem ők érdekelnek. Én nem vagyok pszichiáter. Én, sok millió magyar állampolgárral egyetemben, egyszerűen a normalitás világában szeretnék élni, és tudom, hogy mi vagyunk többen, barátaim.

A szerző író