Ettől kezdve ez volt a szokásos ügymenet. Karácsonykor, húsvétkor és év végén az ifjú Bogács bemutatta a jeleseit, kitűnőit és elvétve kapott jóit, melyek mind azt jelezték, hogy a tudása időközben szépen fejlődött. Negyedikben már a "beszéd és értelemgyakorlatok", illetve az "olvasás és olvasmánytárgyalás" című tantárgyból is a lehető legjobb eredményt érte el.

Ennek ellenére csak találgathatjuk, hogy valaha eszébe jutott-e végigböngészni az értesítő belső oldalára nyomtatott, kétoldalas szöveget, amelynek a Szükséges tudnivalók címet adta ismeretlen szerzője. Pedig már a felütés is egy életre szóló tanulsággal szolgálhatott: "Csak abból a gyermekből lesz életrevaló ember, aki kerüli mindazt, ami az egészségnek árt. Különösen kerülnie kell a gyermeknek a dohányzást és a szeszes italokat: a bort, a sört és pálinkát. A dohány és a szeszes ital, kivált a pálinka, olyan erős méreg, hogy a felnőtt embernek is árt, a gyermeket pedig idő előtt sírba viszi".

Ha ennyi nem lett volna elég, és az ifjú Bogács esetleg továbbolvasott, számos további veszélyről is tudomást szerezhetett. Többek közt arról, hogy a pálinka és a dohány élvezete az egyenes út a tüdővészhez, "mely nagyon ragadós betegség", és évente hetvenezer ember halálát okozza. Legjobb ellenszere a tisztaság, jelesül a test, a ruha és a lakás tisztán tartása. Éppen ezért tartózkodni kell a lakásban való köpködéstől, viszont gyakran kell szellőztetni. Megtudhatta azt is, hogy kanyaró, vörheny, szamárköhögés és roncsoló toroklob (difteritisz) is fenyegeti; ha bármely betegség elkapná, "azonnal orvost kell hozzá hívatni és mindaddig nem szabad a többi gyermekhez ereszteni, amíg az orvos meg nem engedi".

A hátsó borító kínálta felületen aztán további jó tanácsokkal látta el őt a tanügyigazgatás. Felhívták a figyelmét, hogy minden betegségben legjobb orvoshoz fordulni. Figyelmeztették, hogy a jó táplálkozás anynyit tesz: egyszerű eledelét rendes időben, rendesen elkészítve fogyassza el az ember. ("Ezért tanuljanak meg a lányok jól főzni" - intett a szerző.) És persze azt is hozzátették: aki szeszes italra költi a pénzét, annak nem telik jó táplálékra, így nyomorba dönti magát és családját. Márpedig "Csak épelméjű és munkabíró polgárok teszik boldoggá a hazát!"

Hogy mindennek volt-e része benne, nem tudom, de tény, hogy Bogács Antal rendes, mondhatni tüchtig emberré serdült. Nemcsak az elemi iskolai értesítőt őrizte meg hosszú időn át, hanem életének más, pedánsan öszszegyűjtött dokumentumait is. Ennek köszönhetően tudható, hogy himlő ellen tízéves korában, 1936-ban újraoltották. Még nem volt tizenöt éves, amikor újra a hatósági orvos színe elé került. Az 1940/1096-os rendelet értelmében kellett ott megjelennie. A vizsgálat után Bogács Antalról az újpesti tiszti főorvos hatósági bizonyítvány kiállításával igazolta, hogy "testileg jól fejlett, gyárba felvehető".

1942-ben az újpesti népmozgalmi nyilvántartó hivataltól úgynevezett Polgári személyi lapot kapott. Ennek rubrikáit a háború alatt, sőt utána is szorgosan töltögették a hatóságok hivatalnokai. Innen tudjuk, hogy Bogács Antal 1945/46 fordulóján például a Mauthner bőrgyárban dolgozott, ugyancsak Újpesten. Aki a lapot megfordította, sok minden mást is megtudhatott róla. Születési helyét, idejét, a vallását és azt is, hogy "A törvényes rendelkezések szerint zsidónak tekintendő-e".