Motykos Trotyóval és a Dolly Roll-lal vallom: meg kell mernünk mutatni végre az élet napos oldalát! (Ez a mi dolgunk, ahogy a csillag megy az égen, de tenni, tenni kell, pícssahaza fényrede rül.)

Merjünk napos lenni! Napos, meleg. Három kutya, négy kerék, öt szoláriumbérlet.

Első lépésben, gondoltam, magamnak mutatom meg, ars poetice, mintegy (én nem fogom be pörös számat: iminimi-szeminimi), a napos oldalt, így mostan van szerencsém - a termelőmunkában elért eredmények megérdemelt jutalmaként - tehát senki se gondoljon, valami Medgyessy-féle indokolatlan kubai hepajra egy trópusi szálloda erkélyén verni a laptopot, nagyjából kétharmadáron, mintha egy augusztusi estén, siófoki szálloda erkélyén verném, egyébként, ohne tunning-ladákból dübörgő lakossági trance - ejtsd: trance -, ohne kokszdílerek és mólóról hányó, tapírrészeg ex-endékás ifjú arbeiterek.

Bár, ahogy látom, mindenkinek megvan a maga endékása, az ittenieknek konkrétan az ausszi red neck, aki kétnapi munkabéréért szörfözhet egy hétig nyugodtan, és királykodhat a hamis svájci órákkal és textilipari tömegtermékekkel megrakott shopokban. Ilyenkor megszólal azért az emberben a Krausz Tamásba ojtott Gáspár Miklós, és a tudásnak tesz panaszt, hogy hát mégis micsoda világ, ahol ez az ausszi, meg a befonott hajú (fillérekért fonnak órákon át délkelet-ázsiai tinédzserlányok), hájas, már tizenkét évesen tetovált, hallhatóan ostoba kölyke, aki valószínűleg sosem tudna helyes választ adni arra az eldöntendő kérdésre, hogy Európa Új-Zéland része-e vagy sem, szóval hogy ez a gyerek néhány év múlva többet fog keresni egy hónap alatt egymaga, hidegburkolóként, mint itt, a szigeten (Délkelet-Ázsia) egy kisebb falu, csak azért, mert nyolcszáz uszkve ezerötszáz kilométerrel odébb született. (És a taplója persze hogy odaáll utcagyereket videózni a sikátorba!)

De másrészről meg ugye örüljünk a globáltapló ausszinak - mint majom a farkának -, persze, mert ha ő se jönne, akkor maradna a kókusztermelés meg a rizsföldek; és magunk meg a világért sem akarnánk annak a - kissé Szili Katalinosan szólva - ideológiai platformnak álcázott nettó debilitásnak a környékére sodródni, amelynek nevében egy tizenhárom évesnek kinéző, súlyosan aberrált vagy egyszerűen agyhalott imám robbantott föl itten háromszázvalahány embert három éve.

Mindezeken túl még szívesen terelném elfele a figyelmet a költségvetési hiányról, akár bácsfidianáznék szívesen, Pokorni Zoltán szájíze szerint, de az az igazság, hogy sem a Wall Street Journal ázsiai kiadása, sem az egyéb, itt beszerezhető lapok nem számolnak be arról, miként alakul például a pénzintézetek nyereségadója, így tehát az a vicces folyamat sem követhető, ahogyan eddig kőkemény versenypárti, ultraliberális cikkírók fedezik föl magukban a baloldali értékeket, és bátran bólogatnak (mernek egyetérteni), míg az eddig velejéig kollektivista, gázárparás jobbosok találnak vissza egycsapásra az újkonzervativizmus versenyeszméjéhez, populizmust kiáltanak és a tőzsdeelnököt meg a Nemzeti Bank pártvonalon beélesített főnökét nyilatkoztatják agyon.

Motykos Trotyó non coronat.