Benne van a hazai (és általában a posztszocialista) politikai szerveződésnek az a sajátossága, hogy a politikus személyiségeknek a normálisnál - értsd: a kiérlelt polgári társadalmaknál - sokkal nagyobb a szerepük. Leegyszerűsítve: ameddig Torgyán József bírta, volt kisgazdapárt, ahogy ő elhasználódott, lényegében nincs. Ameddig Csurka ereje elég volt ehhez, élt a MIÉP. A Fideszt viszont lendületesen viszi: Orbán Viktor. Semmiképpen sem szeretnék félreérthetően fogalmazni, tehát szigorúan puszta gondolatkísérlet: ha ő bármilyen okból eltűnne, a jobboldalon nagy valószínűséggel új vezető pártot kellene szervezni. A jelenség markánsabb a konzervatív, vagy ahogy magát nevezi, polgári táborban, de az erő, amellyel Gyurcsány Ferenc belépett a politikába, s az érzelmek, amelyeket saját oldalán mozgósított, arra vallanak, hogy a baloldal is szívesen rendeződne egy vezető mögé.

Az MDF Antall József halála óta keresi ezt az embert. A hajdani lakiteleki mozgalmi jelleget olyan erővel szervezték át vezetőelvű pártkarakterré, hogy amikor a karizmatikus elnök meghalt, nem maradt mi, ki összetartsa a fórumot. Se Lezsák Sándor, se Szabó Iván, se más. A Fidesz viszont egy kézben tartott lapjaival jól játszott. Ha a fórum radikálisokkal szemben alulmaradt mérsékeltjeit lehetett befogadni, ők kaptak helyet náluk, ha a mérsékeltnek mutatkozó Dávid Ibolyával szembeforduló radikálisoknak volt szükségük segítségre, tőlük sem tagadták meg. Sőt. Sok jel mutatott arra, hogy Dávid Ibolya elnökként is beáll végül a népszerű, de hatástalan politikusok sorába. Most úgy fest, őket mindenképpen előzi az MDF elnöke. Programja 2002 óta azonos: a kötelező gyakorlat a balra felhúzott fal bemutatása, a szabadon választott, az alkotóerőt mozgató produkció viszont mindig a nagy étvágyú Fidesz és belső szövetségesei, a lakitelekiek távol tartása az akoltól, az antalli fórumtól.

Dávid Ibolya ezt megoldotta. Igaz, megelőzően a volt igazságügy-miniszter legfontosabb belső szövetségese, Herényi Károly jogtalanul, de momentán nehezen támadható módon kizárta a frakcióból például a fórum másik volt igazságügy-miniszterét. És egy másik volt minisztert, az ország egyik "menő" ügyvédjét. De ez is csak azt a máig élő rendszersajátosságot bizonyítja, hogy nálunk még mindig előbb van a politika, ahhoz kerül jog. És a személyiséghez rendelődik a megvalósítandó társadalmi cél. Vagyis azt, ami Orbán Viktor esetében egyértelmű: előbb van, hogy ő mit gondol, s utóbb, ennek alapján alakul ki a magyar polgári politikai modell.

Az immár tizenöt éve hasonló szabályokkal folyó verseny sajátos vonása, hogy legtapasztaltabb résztvevője immáron a nem éppen öreg Orbán Viktor. Ő az egyetlen, akinek rendszerváltó élménye van. Aki a kezdetektől a maga képére alakíthatja a modellt. A szocialistáknál vannak még alapemberek, de napok kérdése, és Medgyessy után távozik Kovács László, s talán mások is, következik a generációváltás. Nem marad az élen olyan politikus, aki a rendszerváltó katarzis főszereplője lett volna. Szombaton Dávid Ibolya nagy lépést tett. Elérte, hogy pártjában az OV rövidítés nem egy politikust jelez, hanem inkább a döntően mellette voksoló Országos Választmányt, s nyomában most OGY-t, az országos gyűlést, ami azonban még messze nem azonos a hasonlóan rövidíthető Országgyűléssel. Ahhoz, hogy az MDF 2006-ban odajusson, rá vár a feladat: Dávid Ibolyának kell párterejű tartalommal feltöltenie saját népszerűségét.