- Bizonnyal lehetséges, de miért kellene csomót kötni a molekulákra?

- Például azért, mert egy ilyen "csomó" információkat ad a molekulák mechanikai tulajdonságairól. Az adófizetők pénzét látszólag pocsékoló kutatások egyébként néha óriási lépésekkel viszik előre a tudományt. A látszatra játékos, tréfás dolgok nagyon sok információt szolgáltathatnak a kutatóknak.

- Előadásában a sejtreceptorokkal foglalkozik. Mit tudunk ezekről? Hogyan tanulmányozhatjuk e parányi molekuláris antennákat?

- A sejtek felszínén elhelyezkedő fehérjeszerkezetek, receptorok a külvilágból származó molekulákat kötik meg, illetve indítják el a sejtet ért ingernek megfelelő sejtbiológiai válaszokat. A receptorok reakciójától függ tehát, hogy a sejt miként reagál a külvilág üzeneteire, ingereire. A gyógyításhoz szükséges diagnózis felállításában a sejtfelszínen lévő receptorok darabszáma, fajtái, egymáshoz való viszonyuk sokat elárul a sejt állapotáról. Segítségükkel megmondhatjuk, hogy melyik sejtalkotó beteg, vagy egészséges. Biofizika nélkül, csak kémiai kölcsönhatások vizsgálatával azonban nem érthetjük meg a sejtek, illetve a receptorok működését. A receptorok tanulmányozása többféle módszerrel - például pásztázó lézermikroszkóppal - is lehetséges. A könnyebb beazonosítás érdekében ilyenkor célszerű valamilyen fénylő, fluoreszkáló anyaggal megjelölni a molekulákat.

- A gyógyszeripar céljai között szerepel az egyénre szabott gyógyszerek kifejlesztése. Hol tartunk ezen a téren? Képesek vagyunk-e célzott kezelésekre, vagyis arra, hogy a hatóanyagok csak a beteg sejtekre hassanak?

- Egy-egy tablettából trillió molekula oszlik szét a szervezetünkben. A lábujjunktól a fülcimpánkig mindenhova jut belőle, egy kevés oda is, ahova eredetileg szántuk. Ugyanakkor egyes gyógyszerek nagy affinitással, meghatározott molekulákhoz kötődnek, de ez a kötődés sohasem százszázalékos. A legnagyobb affinitása az ellenanyagoknak van. Ezek "hátára" ráköthetünk olyan hatóanyagot, amely valamilyen sejtet biztosan megöl.

- Hol tartunk a "kötözésben"?

- Nagyon drága mulatságról van szó. Az egerekben termeltetett antitestekkel szemben ugyanis az ember szervezete antitesteket termel. Ez ellen úgy lehet védekezni, ha a kritikus egér eredetű fehérje komponenseket humán peptidszakaszokra cserélik. Ezek az antitestek már alkalmasak lehetnek arra, hogy kizárólag a beteg sejtekhez vigyék a hatóanyagokat. A tömeges alkalmazástól azonban még messze vagyunk.

Ötvös Zoltán

---------------------------------------------------------------------------------------------------

A szeptember 27-i előadás helye és ideje: Műszaki Egyetem, B28-as, Kozma László nagyelőadó, Magyar Tudósok körútja 2., 19.30; www.mindentudas.hu